Most is rád gondolok
Nélküled az életem teljes
mondhatni gondmentes
életem megrontójának neveztelek, és mégis
Mégis azt mondom hogy úgy volt jó, ahogy
jobb volt nélküled
Jó ez neked egyáltalán
játszol-e még velem?
vagy már eldobtál
eldobtál engem
Sírhatnékom van, mondanám hagyjál
ha pedig elmész, akkor üvölteném: maradjál
Magamhoz ölelnélek, sosem engednélek el
ez az én kibaszott keresztem, fogadd szeretettel
Valahogy mindig ez van, szerelmes leszek
nem tudom hogyan, nem tudom miért
Agyamban is most csak az endorfinom rezeg
Utánad rezeg, de nem tudom miért
És mondhatom, megint ez van, balfasz vagyok
Szívem lassan leáll, nem lesz ami játszon neked dallamot
néznénk együtt a napot, azok lennének a hajnalok,
ehelyett egyedül magam vagyok, sőt mindjárt meghalok
Az élet pont olyan mint a cigaretta, túl rövid
Hosszabb szívás többet, rövidebb kevesebbet vesz el belőle
És talán ez most életem legnagyobb lélegzetvétele
vagy talán már sosem akarok oxigénhez jutni
Megöl ez a csend, megöl a vágy, megölsz te magad
mennyire paradox, hogy a gyilkosom jelenti a holnapot
pedig jelenleg te tudnád megmenteni ezt a parasztot
De eddig ahogy elnézem, elém építed még a berlini falat
VOUS LISEZ
Slam Poetry a Slapped Poetistától
PoésieNéha csak a legnagyobb csend tudja megzavarni a ricsajt a teremben. Talán ezzel a nyitómondattal tudom legjobban jellemezni azt, amit ez a könyvecske képvisel, a semmit. Található itt politika, félrebeszélés, összefüggéstelen gondolatok, szerelem mi...
