Az életem árán is - SasuNaru

Esti séta

Naruto:

- Naruto! Az isten áldjon meg, kelljél már fel! Vagy ezerszer szóltam ha nem többször, elfogsz késni!-rúgta be az ajtómat Jiraiya, a nevelő apám.

- Jó na, tudod jól, hogy a hétfő mindig nehéz számomra. -ültem fel lassan az ágyamban.

- 16 éves vagy és még én keltelek.Nyugodtan beállíthatnál magadnak egy ébresztőt töki!-fonta össze kezeit a mellkasa előtt.
Én csak bólogattam úgy téve mintha figyelnék állítólag ez mindig be váll. Shika mondta, hogy ő is ezt szokta csinálni és, hogy a szülei mindig azt hiszik, hogy figyel pedig sosem szokott.
Miután Jiraiya végzett a fejmosással felálltam és a fürdő felé vettem az irányt, megmostam a fogam és az arcom majd felöltöztem és kezdőthet a szokásos hétfői sulis nap amit rohanással szoktam kezdeni mivel mindig el kések.
Természetesen út közben mindig elkezdem szidni azt az embert aki kitalálta a rohadt iskolát! Jó mondjuk az iskolával nincs bajom mert basztathatom a tanárokat de, viszont a matek meg az angol és egyéb más faszom tantárgy...na azt az embert aki ezeket kitalálta GYŰLÖLÖM!
Gyorsan rá néztem az időre ami 7:45-öt mutat, nem is vészes még beérhetek. Mikor oda értem a metróhoz, pont itt volt szóval gyorsan felszálltam rá. Amint a metró megtette azt a négy megállót amira nekem szükségem volt leszálltam és ismét rohanásba kezdtem.

Már az iskolában voltam csak még fel kellett másznom a harmadik emeletre, mi a picsáért nincs lift!?
Mikor ez is megvolt és a terem elé értem, szó nélkül meg minden nélkül berontottam, mondjuk a tanár még úgysem volt bent.

- 5 perc! Eddig ez a rekord! -kiabálta Shikamaru.

- Igen de, a belemet is kifutottam. -ültem le a helyemre ami pontosan Kiba mögött volt.

- Pedig pont nem kellett volna, mert az első órára nem jön be tanár. -mosolygott olyan tipikus "szoptad" arckifejezéssel.

- Mivan!? -pattantam fel. - Tudod mikor fogok Így futni máskor. Soha a büdös életbe! -ültem ismét le.

- Na ne hisztizz már Naru hercegnő.-mondta gúnyosan Shika miközben ide húzott egy széket.

- Anyád a hercegnő! -szorítottam össze a szemeim.

- Lehet, kitudja. Apám meg lehet, hogy egy démon. -tette kezét a feje mögé miközben hegyes fület próbál vele formázni. - Sőt mi több egy vámpír. -csinált a két mutató ujjával hosszú fogakat.

- Igen, te meg egy véletlen folytán született lusta disznó!-vigyorogtam rá mire csak megforgatta a szemeit és Kibára nézett.

- Kiba meg egy kutya idomár. -belül igenis tudtam, hogy ezen nem szabad röhögnöm de, nem bírtam vissza tartani. Shikamaruval egyszerre nevettük fel, mire Kiba csúnyán ránk nézett.

- Gyűlöllek titeket. -sértődött meg.

- Tudjuk, tudjuk. Annyiszor hallottuk már ezt a szádból. -sóhajtott egy nagyot Shika.
Éppen én is fűztem volna hozzá valamit de, zavart, hogy valakinek a tekintete rajtam van. Lassan oldalra fordultam és Sasuke tekintetével találtam szembe magam aki nagyon csúnyán nézett rám, szinte megölt a tekintetével.
Gyorsan elfordultam tőle mielőtt mégjobban megilyedek tőle.
Mondjuk szinte mindenki fél tőle pedig semmi olyat nem csinál. Egész nap kussban ül és nem csinál semmit de, maga a kisugárzása félelmetes. Folyton feketében jár, alig eszik és nem beszél senkivel sem de, szó szerint senkivel ha valakivel beszél is akkor is csak bunkó. A hideg is kiráz tőle. Az iskola fele meg oda van érte, nem is értem miért.

- Naruto, figyelsz te egyáltalán? -kérdezte Shikamaru.

- Igen. -kamuztam egy kicsit.

- Igen? És akkor mit mondtam? -húzta fel az egyik szemöldökét, miközben én egyszer Kibára egyszer rá néztem.

- Jó nem figyeltem. -sóhajtottam egy nagyot.

- Igen,tudom. Láttam, hogy az Uchihát nézegeted, csak nem? -huzogatta a szemöldökét.

- Fúj nem te barom! Undorító! Olyan mint valami.... zebra! Igen, zebra! Fekete a haja és fehér a bőre, olyan mint egy zebra! -tökéletes hasonlat.

- Te most komolyan egy zebrához hasonlítottad?-nézett rám furcsán Shika.

- Igen tán baj!? -kiabáltam rá.

- Szerintem depressziós. -mondta Kiba miközben Sasukéra nézett egy pillanatra.

- Szerintem is. -értett vele egyet Shikamaru.

- Kit érdekel? Minek jár iskolába ha szart se csinál,meg amúgy is okos bla bla blaaa, csak csúnyítja az osztályt és mindenkivel köcsögösködik.

- Nem értem miért gyűlölöd ennyire, pedig egyszer sem beszéltél vele. -erre csak megvontam a vállam és próbáltam keresni egy másik témát ami sikerült is, nem akartam Sasukéról beszélni de, igazából nem gyűlölöm. Annyira kíváncsi vagyok, hogy miért kerüli az embereket. Érdekes, hogy ilyen titokzatos.

A többi órán már voltak tanárok ezért azok az órák meg voltak tartva.
Mikor az utolsónak is vége lett össze pakoltam a cuccomat elköszöntem a többiektől és elindultam haza felé.
Rohadt iskola de gyűlölöm.
Ilyen messzire el kell jönnöm, hogy iskolába járjak. Tch.
Ilyen és még hasonló gondolatok futottak át a fejemben amíg haza nem értem.
Becsöngettem az ajtón de, senki nem nyitotta ki. Becsöngettem még 5-ször 6-szor aztán mivel okos vagyok rájöttem, hogy nincs itthon senki szóval elő vadásztam a kulcsom a táskámból és kinyitottam az ajtót.
Ezaz végre haza értem.
Ledobtam a táskám a földre, levettem a cipőmet aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni mielőtt bármi mást csinálnék.
Felmentem a szobámba levettem a pólóm meg a nadrágom és megfogtam egy itthoni cuccost majd elindultam a fürdő felé.

Miután sikeresen megfürödtem, beszaladtam a szobámba behuppantam a székembe és már indítottam is a játékot.
Nem tudom hány órán keresztül játszottam de, kint már sötét volt. Rá néztem az órára és már este tizenegy óra harminc van, jó gyorsan eltelt az idő még jó, hogy nem kaptam házit,mondjuk amúgy sem csináltam volna meg. Mivel még nem vagyok álmos ezért kimegyek egyet sétálni úgy is imádok éjszaka kint lenni.
Lementem, felvettem a cipőm meg egy kabátot mivel már tél van ezért nagyon hideg van kint.
Kinyitottam az ajtót majd kiléptem rajta és bezártam.
Elindultam egészen egyenesen ott úgy is mindig olyan csend van, mondjuk most mindenhol az van de, csak ha egyenesen megyek akkor tuti vissza fogok találni.
Már vagy 15 perce járom a sötét utcákat ami tök jó séta lett volna ha nem hallok meg valami fura hangot.
Szorosan a falhoz álltam és lassan elkezdtem benézni a következő utcába, hogy lássam mitörténik de, amint realizáltam, hogy mi is zajlik le éppen,megilyedtem, nem is kicsit.
Ez lehetetlen!
Szerintem még a vér is megfagyott bennem,mondjuk a csaj aki itt van annak már szerintem nincs vére. Úristen! Miért gondolok most ilyenekre futnom kéne.
Utoljára még bocsánat kérően néztem a csajra akinek a tekintete meg segítségért kiáltott de, hogy tudnék neki segíteni? Így is beszartam a látvágytól és csak reménykedni tudok, hogy engem nem vett észre és nem halok meg.
Elkezdtem rohanni egészen hazáig de, ez nem sikerült mert az egyik pillanatról a másikra megjelent előttem a fiú vagy férfi, nem tudom lehet, hogy lány mert kapucni van rajta így nem látok belőle semmit.
A nyakamnál fogva felemelt és a falhoz vágott mire nyikkantam egyet de, még mindig tartott ugyanúgy.
Egyre erősebben szorította a nyakam én meg próbáltam lefejteni magamról az ujjait de, nem sikerült.

- Kér-lek. -mondtam ki nehezen, alig jutok már levegőhöz.- Kér-lek ha-gyd...abba.-minek könyörgök neki? Úgy is megfog ölni ez már 10000%.
De az lehetetlen... lehetetlen, hogy vámpírok léteznek, lehetetlen!
A másik kezét a kapucnijához tette és elkezdte lehúzni magáról így rálátást nyertem az arcára...