Az élet nehéz főleg, ha egyszerre két férfivel találkozol és mindkettő belopja magát a szívedbe. A történet egy testvérpárról szól. Akik szülői házat elhagyva elkezdik élni az életet. Idősebb testvér (Maddison) évek telte után él élete párjával. Vis...
Most kivételesen reggel keltem amikor Sherlock és William elmentek tanítani. Csináltam nekik reggelit és egy kis tízórai félét, hogy valamit tudjanak enni majd az iskolában is hisz ma mind a ketten nagyon későn érnek haza. Szám szerint este hat után. Hogy én addig mit csinálok azt még nem tudom. Na de kikísértem őket és egy-egy csók után köszöntek és integettek majd elhagyták a házat. Itt maradtam megint egyedül. Na mindegy is mentem készülődni. Ezt a ruhát választottam ki.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezt követően elmentem egyet sétálni. Nem mentem nagyon messze csak addig, hogy vissza találjak. Mikor haza fele tartottam megláttam egy embert a házunk előtt. Egy borítékot nézegetett és a házat. Oda mentem hozzá és meg kérdeztem mit szeretne.
-Elnézést tudok segíteni valamit?
-Tudja esetleg, hogy ki lakik itt mert hoztam egy levelet és akármennyit kopogok nem nyitották ajtót.
-Igen én lakom itt. Elmentem egy kicsit sétálni és ezért nem volt otthon senki. Amúgy meg a postaláda ott van miért nem dobta oda? -mutattam a kis dobozra.
-Oh tényleg. Nem figyeltem mert nem mindenhol van. De akkor most ezt oda is adom. -nyújtotta át a borítékot.
-Köszönöm. - vettem át tőle majd elköszöntem és bementem a házba. Lepakoltam majd leülve nyitottam a borítékot és a levelet olvasni kezdtem.
Drága Húgom!
Örülök, hogy épségben megérkeztél és hogy William és Sherlock eléd ment és haza vittek biztonságban. Jó hallani, hogy mindketten végre a sarkukra léptek és megtették a következő lépést. Semmiképpen ne siesd el a dolgot, ha te úgy érzed, hogy kell még idő akkor legyen úgy. Csak akkor menj bele, ha már felkészültnek érzed magad. Nagyon nem tudok más tanácsot nyújtani neked. Sajnálom.
Puszil Nővéred
Hát oké nem is vártam mást nővéremet biztos megleptem kérdésemmel. Na de ezután elkezdtem folytatni a könyvem. Mikor eleget olvastam neki láttam valami ételt összedobni. Éppen kevertem a kaját amikor kopogtak az ajtó.
-Ó, hogy pont most jönnek! EGY PILLANAT ÉS MEGYEK! -kiáltottam ki. Gyorsan befejeztem az ételt és futottam ajtót nyitni.
-Charlotte? Te mit keresel itt?
-Én jöttem tanulni. A tanárom ezt a címet adta meg. De biztos eltévesztettem már megyek is.
-Nem hiszem! Jó helyre jöttél. -szólalt meg mögötte William. -Szia drágám! -adott egy köszönő csókot ajkaimra. Amit Charlotte meglepődve figyelt. -Kicsim felmegyek egy órára segítek a diákomnak egy kicsit az anyagban.
-Rendben! Vigyek valami kis harapni valót vagy innivalót? -néztem a lefagyott lányra.
-Nem kell köszönöm. -mondta feleszmélve. Emeletre való indulás előtt William adott egy puszit a számra. Ezután meghallottam hogy a vacsorának szánt kajánk kezd kifutni gyorsan oda rohantam és lekapcsoltam. Nagy szerencsém volt nem égett oda. Levettem a tűzhelyről és kiraktam egy másik tálba és félre raktam, hogy akkor majd később eszünk. Leültem a kanapéra és vártam, hogy elteljen az az egy óra. Közben elkezdtem egy másik könyvet hisz az előzővel már rég végeztem. Egy ajtó nyitódást és csukódást hallottam és ajtóhoz fordulva megláttam Sherlockt. Könyvet letéve mentem oda hozzá.
-Szia!
-Szia édesem! –nyomott egy csókot ajkaimra. -William?
-Fent van a szobában egy diákot korepetál matekra.
-Ő is?
-Ezt, hogy érted? -tettettem mintha semmiről nem tudnák.
-Hát oda jött egyik diákom kémia után, hogy szeretne külön órákat mert nem érti az anyagot. –mondta, amin nevetni kezdtem. -Mi olyan vicces?
-Semmi-semmi csak a lányok logikáján nevetek. Tegnap amikor elmentem boltba pont velük futottam össze amint azt tervezték, hogy hogyan fognak titeket elcsábítani. -nevettem tovább. -Amúgy Ashley melyik nap fog jönni?
-Ez most komoly te tudtál mindenről és nem szóltál nekünk?
-Igen valahogy úgy kíváncsi voltam mit alakítanak. Na de mikor is jön?
-Holnap suli után olyan négy fél öt körül. Miért?
-Ja csak akkor Williamot el kell küldenem valahova. Először nem láthatják meg hogy mind együtt lakunk és hogy a párjaim vagytok. Kíváncsi vagyok milyen pletykát szőnek belőle.
-Ó, szóval együtt vagyunk? -nézett rám és mögém állt és derekamat kezdte el simogatni.
-Hát te aztán kivetted a lényeget. De amúgy igen, vagyis én szeretnélek mindkettőtöket, ha nem túl önző kérés. -fordultam meg és magamhoz öleltem. Rá néztem az órára és ekkor realizáltam, hogy letelt az egy óra. Föntről pedig meghallottam egyre közeledő és hangosabb beszélgetést. -Búj el gyorsan, hogy ne lásson meg Charlotte. -suttogtam Sherlocknak, aki egyből bólintott és beállt úgy a konyhába, hogy ne vegyék észre. Én meg kifutottam a kabátokhoz és a cipőkhöz és elpakoltam a cuccait.
-Drágám hol vagy? -kiáltott William.
-Itt! -kiáltottam vissza és kinéztem a fal mögül. Majd pakolást befejezve mentem oda hozzájuk. -Hogy ment a matek Charlotte? -kérdeztem tőle kíváncsian. Viszont tettén nagyon meglepődtem. Oda jött hozzám és pofon vágott.
-Hogy képzelte ezt maga? Olyan kedves volt és bíztatott minket erre ön a párja? -majd még egyszer pofon vert. Egyre idegesebb lettem én egyáltalán nem így akartam. Megkellett volna mondanom és nem bátorítani. Egyre nehezebben vettem a levegőt és az ájulás szélén álltam már sokadjára.
-Drágám kérlek nyugodj le vegyél nagy levegőt nem lesz semmi baj oké? El ne ájulj itt vagyok és nem kell félned. -mondta lassan és nyugodtan. Hallgatva szavára kezdtem szépen lassan megnyugodni. Szorosan magamhoz öleltem Williamot.
-Köszönöm. Mindig megtudsz nyugtatni. - mondtam mosolyogva, amit viszonzott majd Charlotte felé fordult.
-Na figyel kedves voltam veled hisz a diákom vagy de most betelt a pohár. Van egy nyomozó ismerősöm és eltanultam tőle egy két dolgot szóval egyből láttam, hogy te nem is az anyag végett vagy itt. Hiszen te vagy az egyik legjobb matekból. Most is minden feladatot gyorsan és hiba nélkül megoldottál. Szerintem egyedül is menni fog akár csak eddig. Szóval most menj haza és az órákon kívül máshol nem akarlak látni. -mondta szigorúan és nyitotta az ajtót és kitessékelte a lányt. -Ja és még valami holnap felelni fogsz és nagyon megjárod, hogy a párom életét veszélybe sodortad. Ha nem készülsz fel mindenből akkor a végén a sok jó jegy mellé kerülhet pár rossz is. -erre megszeppent a lány és bocsánat kérés után elfutott. Ezután végre bementünk és mind a ketten karjaikba zártak és úgy öleltek, amin csak mosolyogtam. Imádom ezt a két bolondot. A fiúk gyorsan megtálaltak én pedig hoztam a kaját és asztalra tettem. Vacsoráztunk és közben elmondtam Williamnak is amiről Sherlockkal beszéltem. Aggódott, hogy mi lesz, ha ugyan ez lesz, mint ma, de megnyugtattam, hogy itt lesz velem Sherlock és majd megvéd. Nagy nehezen, de beleegyezett tervembe. Ezt követően elmentünk fürödni és aludni. Jó közel húztam magam hozzájuk és illatukat magamba szívva aludtam el.
