-Sophia. 3x csörgött a telefonod. Ha nem kapcsolod ki azonnal, lerugdoslak. -mondta mellőlem Rocky rekedt hangon. Hirtelen ültem fel. Reggel 5 óra. Azért hívnak hogy hányra kell mennem a megbeszélésre. Kezembe vettem a telefonom és feloldottam. 3 nem fogadott hívás Tomtól. Elhúztam jobbra, és a fülemhez tartottam a telefont.
-Jó reggelt. 8-ra legyél bent. -mondta, majd le is rakta. Szép. Épp ásítottam ezért nem tudtam válaszolni, de a lényeges információt megkaptam. Kitakaróztam és az ágy szélén ülve még pihentettem a testem kicsit. Lelkileg pedig felkészültem a mai napra. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Megálltam Rocky ajtaja előtt és láttam hogy résnyire nyitva van Ross szobája. Némi gondolkozás után elindultam a szobája felé. Bekukkantottam és láttam ahogy egy takarót ölelve magához alszik. Kinyitottam az ajtót, besétáltam és az ágyra térdeltem. Megrángattam Rosst, mire kinyitotta a szemét, majd felült.
-Baj van? -kérdezte.
-Még van egy órám kelésig. Jöttem aludni. -mondtam neki. Ledőlt az ágyba, felemelte a takaróját, én meg bemásztam alá. Karjára tettem a fejem és a mellkasa felé fordultam. Szorosan ölelt magához. Adott egy puszit a fejem tetejére. Becsuktam a szemem, és élveztem, hogy semmin nem kell gondolkoznom. Aztán eszembe jutott valami. Kitudja hányszor dugtak ezen az ágyon azzal a sátánnal. Hirtelen ültem fel, és ugrottam le az ágyról fújgatva.
-Mi bajod van? -kérdezte a szöszi felülve.
-Fúj. -nyögtem ki és ha nem lenne sötét tuti látta volna, ahogy elfehéredek. Hatalmasat sóhajtva dobta újra vissza magát az ágyba.
-Ha kíváncsi vagy, itt sosem aludt velem. A házamba voltunk. -mondta fájdalmas sóhajjal.
-Miért nem aludt itt? -kérdeztem miközben óvatosan sétáltam az ágy felé. Úgy teszek mintha valami leprafészek felé sétálnék. Jó, tudom, gyerekes, de akkor sem tetszik ez az ágy.
-Mert nem akartam, hogy itt aludjunk. Ahol veled aludtam mindig. -mondta. Ennyi kellett, hatalmasat ugrottam egyenesen felé. Sikeresen Rosson landoltam, és se szó se beszéd ráejtettem a fejem a mellkasára és megöleltem. Nevetve ölelt vissza. -Bolond vagy Soph. -suttogta. Bólogattam. Igaza van, valóban az vagyok. De sosem voltam normális. Puszit nyomott a fejemre. Majd még egyet. Felemeltem a fejem és odanyomtam az orrom az övéhez. Megpuszilta az orrom. Elfordítottam a fejem és megvártam hogy ő nyomjon puszit a számra. Amikor ez megtörtént, mosolyogva ejtettem le a fejem a mellkasára újra.
-Mennyi időnk van még? -kérdezte halkan Ross. Megrántottam a vállam. Fordított a helyzetünkön. Most én feküdtem alul. Nem kertelt, egyből betámadta a szám. Utat engedve nyelvének, nyögtem bele a csókba. Kezem a hátára siklott, és belemarkoltam a pólójába. Erősen lökte nekem a csípőjét. Hátrahajtottam a fejem, és beharaptam a szám. Ezt nem láthatta, mivel sötét volt a szobában. Lábammal átkaroltam a csípőjét, így még közelebb fért hozzám. Ráharapott a fülemre, és beszuszogott. Erősen szorítottam össze a szám, hogy ne nyögjek fel hangosan.
A nyakamnál kezdett matatni, amikor hallottam, hogy valaki kijön a szomszéd szobából. Eltoltam magamtól, és hallgatózni kezdtem. Oké, ez már veszélyes terem. Kikecmeregtem alóla, és rá néztem.
-Nem fognak bejönni. -suttogta.
-Tudom, de így furán érzem magam. -nevettem fel. Láttam magam előtt azt az idióta képet amit most vághatott. Felültem, és kimásztam az ágyból. -Este találkozunk. -mondtam neki, kinyitottam az ajtót, majd elindultam le.
