-Fhuj, de nem akarom ezt-Nyöszörögtem Shoto mellkasába-Én se, de legalább együtt lehetünk-Simogatta meg a hajam-Na gyere, menjünk-Tolt el magától és összekulcsolta kezeinket-De nem csókolhatlak meg, míg apád ott van. Hogy fogom én ezt kibírni?-Panaszkodtam, mire a fiú csak elmosolyodott.
Kéz a kézben indultunk el a Todoroki család házához.
Az út csendben telt, ami egyre jobban növelte bennem a feszültséget.
Odaérve Shoto kinyitotta az ajtót és bementünk. Viszont mielőtt benyitottunk volna a hős tárgyaló termébe, a fiú megállított.
-Ígérem, nem lesz semmi baj, oké?-Emelte fel a fejem-Tudom, hogy aggódsz, de ha apám rá is jött a kapcsolatunkra, akkor is megoldjuk. Szeretlek-Adott egy lágy csókot-Én is szeretlek-Mosolyodtam el.
Egy nagyobb sóhaj után bekopogtam az ajtón, amit egy "gyere" kiáltás után ki is nyitottunk. Belépve megpillantottam a "nagy" hőst.
-Örülök, hogy itt vagytok-Szólt azon a gúnyos hangján-Nem fogok szentbeszédet tartani, a mai napot egyszerű járőrözéssel kezditek. Én nem megyek veletek, van egy pár dolgom. Csak akkor hívjatok fel, ha valami történik. Estére gyertek ide vissza, majd akkor elbeszélgetünk.-Magyarázta ránk se nézve-És annyit tennék hozzá ehhez a héthez, hogy amíg itt lesztek nem lazsálunk. Minden egyes napra meg van tervezve mit kell csinálnotok. Most pedig menjetek, öltözzetek át a hős ruháitokba és induljatok-Adta ki az utasítást ránk se nézve.
Én egy boldog sóhaj után kislisszoltam a helyiségből Shotoval mögöttem.
-De örülök, hogy nem kell apáddal töltenem a napot-Lélegeztem fel-Hidd el, én is-Értett velem egyet a fiú.
Miután kiörömködtük magunkat, felmentünk a fiú szobájába, átkaptuk a ruháinkat és útnak is indultunk. Kézenfogva szeltük át az utcákat, bűntényt keresve. Igazából nem történt semmi, így az egész nap beszélgetéssel telt el. Estefelé még beugrottunk egy kávéra, majd este hét körül visszamentünk a családi házba.
-Megjöttünk-Nyitott be Shoto az apja irodájába-Remek, történt valami máma?-Kérdezte egyből-Nem, uram-Válaszoltam én-Oké-Kezdett el kotorászni az egyik fiókban-Voltam olyan kedves és összeállítottam, hogy erre a hétre miket terveztem veletek csinálni-Tolta elénk a lapot-A hétvégén lesz egy nagyobb konferencia, arra nektek is jönnötök kell-Vetette oda gyorsan-Ayumi, te légy oly szíves és menj ki, beszédem van Shotoval-Nézett rám szigorúan, mire én csendben kisétáltam.
Kiálltam az ajtó elé és ott vártam, hogy a barátom is jöjjön, de nem telt bele pár percbe, hatalmas ordítozást hallottam. Nem tudtam kivenni, hogy miről beszélnek, így inkább kisétáltam a konyhába, ahol Fuyumit pillantottam meg.
-Ohh, szia Ayumi!-Köszönt kedvesen-Nem tudod kivel veszekszik apa?-Kérdezte zavartan-De, Shotoval-Sóhajtottam-Viszont, hogy miről, azt nem tudom-Ültem le az asztalhoz-Értem, és mi járatban itt?-Ült le velem szembe-Itt gyakornokoskodom jelenleg-Válaszoltam egyszerűen.
Viszont több beszélgetésre nem volt időnk, ugyanis egy ideges Shoto trappolt egyenesen felénk. Megragadta a kezemet és kihúzott az előszobába. Rám parancsolt, hogy öltözzek fel, és miután ezt megtettem, kirángatott az utcára maga után becsapva az ajtót.
-Ha mégegyszer megrántasz, kitekerem a nyakad-Szóltam rá mérgesen, mire elengedett-Elmondanád, hogy mi baj?-Tettem csípőre a kezeimet-Nincs semmi, csak menjünk a kollégiumba-Nyúlt a karom után, amit sikeresen elhúztam-Shoto, most veszekedtetek apáddal és valószínűleg emiatt vagy ideges. Mondd el, hogy tudjak segíteni!-Kérleltem, mire beadta a derekát-Apám azt mondta talált nekem egy tökéletes barátnőt-Nézett félre-Elvileg valami hiper-szuper képessége van, gazdag és vele tökéletes unokái lehetnének-Nyelt egyet.
Én csak szótlanul bámultam rá-Erre nem tudom mit mondjak..-Haraptam be a szám-Ne mondj semmit! Bárki is az, én téged szeretlek és veled akarok majd egyszer összeházasodni-Mosolyodott el halványan és átölelt-Tényleg?-Kérdeztem elérzékenyülve-Igen, még szép! Mindennél jobban szeretlek, semmiért se engednélek el-Suttogta a fülembe-Megsiratsz-Nevettem egy kicsit és letöröltem a könnyeimet-Én is nagyon szeretlek-Pusziltam meg az arcát-Menjünk haza és nézzünk meg egy sorozatot összebújva-Vált el tőlem és összekulcsolta kezeiteket-Benne vagyok-Mosolyodtam el és együtt indultunk a kollégiumba, ahol aztán teljesítette is ígéretét.
Az elkövetkező napok egész gyorsan teltek. Igazából a hét végére már kicsit kikészített a sok parancsolgatás és a feszültség a levegőben sem segített a helyzeten.
Vasárnapot írunk, mikor is a többiekkel együtt elindultunk a konferenciára.
Az út közben három hős is csatlakozott hozzánk, mondván, hogy ők is odatartanak.
Nagyjából egy órás út után meg is érkeztünk. Egy hatalmas épületről beszélünk, melybe belépve megpillantottuk szerintem majdnem az összes hőst. Láttam, hogy a többiek sem értik a helyzetet, ezért csendben vártam a történést.
Tíz perc múlva megnyílt előttünk az egyik ajtó, ahol mindenki leült egy helyre.
-Köszöntök itt mindenkit-Szólalt meg egy lenyalt hajú, szemüveges férfi-Nighteye vagyok és a mai napon egy fontos ügyet szeretnék átbeszélni-Vezette fel a helyzetet-Fat Gum, légyszíves mondd el mi történt-Ült le-Rendben, köszönöm-Szólalt meg a hős-Tamaki és Kirishima nálam gyakornokoskodik és az egyik nap találkoztunk egy bandával. Harcoltunk velük, viszont Tamakit megsebesítették. Meglőtték őt, ám nem akármilyen tölténnyel. Pár órára elvesztette tőle az erejét-Mesélte, mire ijedten kaptam felé a fejem-Köszönjük a beszámolót-Vette vissza a szót a férfi-Nos, mi megállapítottuk, hogy abban a töltényben egy olyan kislány vére van, akinek az a képessége, hogy el tudja venni mások erejét-Mondta ki, mire sugdolózás lett a teremben-Nyugalom! Mint már kiderítettük, a lány neve Eri, Overhaul gyermeke-Fordította el a fejét-Tudomásunk szerint Overhaul ennek az egész szálnak az összekötője, sőt még a LOV-nak is köze van hozzá. A célunk megállítani ezt, és a kislány megmentése!-Csapott az asztalra-A részleteket lapon megkapjátok. Ennyit szerettem volna, ha lesz még valami mindenképp értesítek mindenkit-Fejezte be, mire mindenki felállt a székétől és kiment. Ejire mára szabadnapot adott, így a többiekkel elindultunk a kollégium felé.
-Hogy csinálhat valaki ilyen mocsokságot a lányával? Én ha meglátom azt a férget esküszöm, hogy megölöm-Morogtam idegesen-Szerintem mindenki így van ezzel-Simogatta meg a fejem Shoto-Képtelen vagyok felfogni ezt-Rázta a fejét Uraraka-Én és Mirio találkoztunk azzal a kislánnyal és apjával-Szólt halkan Izuku-Nighteyeval voltunk kint, éppen egy sikátorból jöttek ki. A kislány halkan segítséget kért tőlünk de s-sajnos nem segíthettünk rajta-Remegett meg a hangja-Ajj Izu, ezért ne emészd magad!-Szóltam rá-Ha legközelebb találkozunk vele, jól megbosszuljuk. Kitépjük a beleit, megkínozzuk-Kezdtem el sorolni, de valaki közbeszólt-Ilyenkor olyan vagy, mint egy pszichopata-Kuncogott Kirishima-Honnan tudod, hogy nem vagyok az?-Vigyorogtam rá, majd én is felnevettem.
Végül kissé jobb kedvvel tértünk vissza az otthonunkba.
És eldöntöttem, hogy bármi áron is, én megmentem azt a kislányt és véget vetek ennek az egésznek...
