Barátnőmmel szokásosan a villamosra vártunk hogy lassan de haza érjünk a nap végére. Mind ketten elfáradtunk hisz nyolc óránk volt és nem éppen az iskolához közel lakunk. A villamos lassan befutott nem sok hely volt rajta de felfurakodtunk.
-Hová kapaszkodjak?-nézett rám Zoe
-Nem tudom.-néztem szét hátha meglátok valamit amibe tudunk kapaszkodni de sehol semmi
A villamos lassan elindult mi pedig Zoe.-val egy imát morzsoltunk el hogy nehogy elessunk vagy rá essünk valakire. Már azt sem számoltunk hogy hányadik megállót hagytuk el mikor hirtelen lefékezett a villamos én meg rá estem valakire.
-Hoppá!-fogta meg a két vállam
-Jajj sajnálom!-léptem el tőle majd néztem rá, barna szemei voltak és egy kis mosoly az arcán ami miatt a kis gödröcskék is megjelentek-véletlen volt sajnálom
-Semmi baj megesik.
Ismét jött egy megálló ami miatt egy pár ember le is szállt.
-Gyere!-fogta meg Zoe a kezem és egy kettes üléshez sétáltunk majd leültünk.
-Ez mi volt Alexia?-mosolygott rám
-Csak bocsánatot kértem hogy rá estem, más nem volt ne gondold túl.-forgattam meg a szemem.
YOU ARE READING
fogságodban
Random-Szeretlek.-mosolygott rám miközben a kezét nyújtotta hogy az arcomat megsimogassa -Hazudsz.-nyeltem egyet majd hajoltam el -Nem! Nem hazudok! Neked sose tudnék hazudni, hisz benned megbizom senkiben nem bíztam még így! -Folyton csak hazudsz! Azt mo...
