A hazugság bűze

4. - Ujjak

– Izaya, te mazochista vagy? – bukott ki belőle a kérdés, mire a fiú összerezzent majd mozdulatlanná dermedt. Shizuo oldalra döntötte a fejét, hogy rálásson Izaya arcára aki ezt észre véve a szeme sarkából rá pillantott, mintha csak Shizuo reakcióit lesné. Ezzel azonban csak alátámasztotta a logikátlanul kikövetkeztetett elméletet, ami inkább megérzésen alapult.

Izaya rémülten fogta menekülőre, de Shizuo elkapva a csuklóit, a padlóhoz szegezte és mivel a bolha hirtelen szökési kísérlete után, kissé arrébb kerültek, így ismét elhelyezkedett felette.

Izaya hason fekve kapkodta a levegőt és hozzá méltatlan tehetetlen nyöszörgésfélék törtek elő a torkából, mintha sírni akarna, de mégsem viszi rá a lélek, de egyértelműen tudatja, hogy káosz uralkodik benne és ez megrémiszti őt.

Shizuo szíve belesajdult ezekbe a hangokba, mégsem akarta elengedni. Izaya a futáshoz ért a legjobban, így ha most visszavonulót fúj, ezt sosem fogják megbeszélni.

– Nem mondom el senkinek. – ígérte halkan a füléhez hajolva és megpuszilta a halántékát.

– Én nem.. – a hangja elcsuklott, ami egyáltalán nem vallott rá, hisz attól volt ő Mr. Tökéletes, hogy még a hibáira is büszke volt, mert minden a zsenialitását tükrözte. A mazochizmusa viszont egy olyan dolog volt, amit ezek szerint még nem fogadott el teljesen.

Sok gondolat megfordult a fejében, mit mondhatna neki, de mindet elvetette, helyette inkább ismét megpuszilta a halántékát, hosszan ott tartva az ajkait. Izaya felsírt, de nem küzdött ellene, nem húzódott el tőle. Shizuo elengedte a bolha egyik csuklóját és végig simította rajta a tenyerét, fel az alkarján, a felkarján, a vállán.. Át a lapockáján, gyengéden simítva le az oldalán. Izaya a földre ejtve a fejét pillantott fel rá a szeme sarkából. Pár kósza könnycsepp útja még frissen csillogott és ahogy a tekintetük találkozott, az arca eltorzult ahogy újabb könnyek keletkeztek hosszú pillái alatt.

– Ne nézz így.. – parancsnak tűnt, de az éle eltompult és az utolsó szó már könyörgésnek hatott.

Shizuo erősen markolta meg Izaya csípőjét mire egy halk nyögés tört fel belőle. Tudva, hogy durvulhat egy kicsit.. Nem is vette észre mikor kezdett el ismét fájón lüktetni a farka a nadrágjában, Izaya megtört hangja eleinte elbizonytalanította, úgy érezte túlzásba esett, de most épp az ellenkezőjében bizonyosodott meg.

Megharapta Izaya vállát és erősen megszívta egy ijedt nyikkanást váltva ki a bolhából. Talán már a legelején is durván kellett volna neki esnie.

– Mit művelsz? – kérdezte kissé ijedten, de mikor Shizuo a fenekéhez lökte merevedését és megharapta a tarkóját, a fekete hajú fiú felhagyott a kérdésekkel. Már tudta a választ.

Shizuo lepillantott Izaya fenekére, amin már halványan piroslott egy harapás nyom. Izaya testét egy érzékeny, hófehér bőr fedte. Elég volt egy kis harapás és máris megmaradt a nyoma. Egy gyönyörű vászon.. Ami csak arra vár, hogy nyomot hagyjanak rajta.

Lentebb mászott és ismét megharapta Izaya fenekét, ezúttal meg is szívta a puha bőrt. Kissé felegyenesedve széthúzta Izaya farpofáit, felfedezve egy halvány rózsaszínes árnyalatú, szűk járatot. Shizuo elgondolkodva nézte, két oldalról megpróbálta széthúzni, de meglehetősen aprónak és ebből következően rettentően szűknek tűnt, ez pedig nagy problémát okozott.

– Nyál.. – motyogta Izaya rettentően halkan, de Shizuonak jó volt a hallása.

– Szóval csak kivered nekem és végeztünk? – emlékeztette mire Izaya maga elé húzta az egyik karját és beletemette az arcát. Valószínűleg mást is akart még mondani, a nyállal kapcsolatban, de úgy tűnik megmakacsolta magát és nem segít többet.