A Sors ? (Befejezett)

19.rész

Bryanna szemszöge:

Amikor megszólalt a telefon kicsit megijedtem. Sherlock hívott az iskolából, hogy vigyem el neki a dolgozatokat, amit otthon hagyott. Nem kicsit lettem ideges hát, hogy a fenébe fogok én oda találni? Na de sikerrel jártam. Ezután haza mentem és folytattam az elkezdett munkámat és felkészültem lelkileg Sherlock diákjára. Nagyon remélem, hogy nem lesz annyira kiakadva ahogy Charlotte volt. Első ránézésre Ő nem tűnt olyannak akkor is Charlottenak volt nagyobb hangja. Mikor mindent elvégeztem neki álltam ismételten olvasni, mint az eddigi napokban. Egyáltalán nem különbözik az eddigi életem a mostani napoktól. Lehet majd, ha nem lesz annyi munkájuk a fiúknak megkérem őket, hogy utazzunk el valahova. Gondolát menetemből egy ajtó nyitódás és záródás ébresztett fel.

-Édesem megjöttem! -kiáltott egyet én pedig letettem az eddig kezembe tartott könyvet és odamentem hozzá és megöleltem. Viszont ez nem volt neki elég ezért ölébe kapott, hogy egy magasak legyünk és megcsókolt.

-Üdv itthon William! Készítettem ennyit, ha megéheznétek.

-Köszönöm kedves vagy. -kezdte csókolgatni nyakamat.

-Kérlek most ne! Egész nap ideges voltam és most akármennyire is szeretnél ezzel nyugtatni nem tudsz.

-Édesem mit mondtunk neked?

-Hogy ne legyek semmi végett ideges mert akkor rosszul leszek és amúgy is megvédtek.

-Pontosan szóval most szépen vegyél nagy levegőket és nyugodj le. -bólogatni kezdtem válaszként és csukott szemmel vettem mély levegőket. Majd átkaroltam William nyakát és vállára hajtottam fejemet. Ja hát igen még mindig az ajtóban álltunk vagyis William állt én még a kézén ültem és lábaimat átkaroltam körülötte. Egyszer csak megindult és leült a kanapéra. Néhány percig még csendben voltunk így majd nyakából felemeltem a fejem és a falon lógó órára pillantottam.

-Basszus mindjárt négy óra! -pattantam ki William öléből. -Menj gyorsan fel a szobádba viszek neked kaját és inni, hogy ne kelljen kijönnöd. - kapkodtam össze-vissza.

-Édesem nyugi ahogy megegyeztünk felmegyek és nem jövök le amíg Sherlock tanítványa haza nem megy. -mondta lassan és mosolyogva egy puszit nyomot az ajkaimra majd vett magának az előre készített ételből és vitt magával egy üveg vizet. -Rakd el a cipőm és a ruháim. és foglald el magad amíg nem érnek ide, ha kell valami én fent leszek.

-Rendben. -mondtam neki. Kezébe fogta a dolgait és ment is az emeletre. Én pedig mentem és elraktam William cuccait. Majd bementem a konyhába és kezdtem össze pakolni egy kicsit. Gondolataimba mélyedtem, amit egy kopogás szakította meg.

-Nyitom! -kiáltottam és mentem ajtót nyitni.

-Bryanna?

-Ó Szia Ashley Sherlockhoz jöttél igaz?

-I-Igen Talán ismered?

-Hát igen öhm hogy is mondjam. -vakartam meg a tarkómat.

-Kicsim megjöttem! – jött be Sherlock és hintett egy csókot az ajkamra. -Oh Ashley már itt is vagy?

-I-Igen tanárúr már négy óra múlt.

-Rendben akkor mehetünk?

-Persze. -bólogatott a lány meglepetten.

-Ti menjetek csak nyugodtan tanulni. Ha kell valami szóljatok nyugodtan.

-Rendeben kicsim köszönjük.

Ashley szemszöge:

Ránéztem az otthoni órára és akkor eszméltem rá, hogy pár perc múlva ottkéne lennem a tanáromnál. Össze kapkodtam a cuccaimat és futottam a megadott cím felé. Kopogtam az ajtón amikor oda értem és nagy meglepetésemre Bryanna nyitotta ki az ajtót. Nagyon csodálkoztam főleg, amikor Sherlock megjelent és elkezdte becézgetni Bryannat. Nem úgy volt, hogy Bryanna Williammal van együtt? Vagyis hát Charlotte elmondása szerint. Ezért én most megkérdezem majd, ha bátorságom elegendő lesz rá.

-Nos akkor Ashley melyiket is szeretnéd át venni?

-Hát igazából egyik sem szükséges. Sajnálom, hogy elvettem az életéből pár órát.

-Ugyan már ne hülyéskedj szívesen segítek én.

-Nem kell köszönöm. Öhm megszeretném azt kérdezni, hogy Ön vagy William tanárúr van együtt Bryannával?

-Miért kérdezed?

-Hát tudja Charlotte a barátnőm, vagyis csak a volt barátnőm mondta, hogy volt matekon és hát akkor látta, hogy Bryanna és William együtt voltak és ezért ő mérges lett és szegény Bryannát felpofozta. -mondtam lehajtott fejjel.

-Hát az igaz az, hogy mind a ketten Bryanna párjai vagyunk.

-Tessék?

-Igen jó hallottad. Figyelj lehet nehéz felfogni vagy hozzá szokni, de ne csinálj semmi hirtelent mert Bryannának az egészsége fázna rá.

-Miért mi van vele?

-Hát van egy olyan betegsége, ami miatt túl gyorsan rosszul lesz, ha idegeskedik.

-Rendben ezt megjegyzem nem fogok semmi bántót csinálni nem vagyok olyan, mint Charlotte. Köszönöm, hogy elmondta és sok boldog életet kívánok nektek. -mondta és felállva meghajoltam.

-Aranyos vagy hogy elfogadod köszönöm. Holnap találkozunk az iskolába. Ugyan így készülj minden órára ahogy eddig. -mondta a tanárom és kivezetett a szobából.

-Oh már végeztetek is? -pattan fel Bryanna ülő helyzetéből.

-Igen köszönöm, hogy itt lehettem. Bryanna?

-Igen? Szeretnél valamit? -kérdezte és ahogy rám kapta tekintetét egy kis aggódást véltem benne felfedezni.

-Nem kell aggódnod semmi végett. Én nem haragszom. Aranyosak vagytok és éljetek boldogan. Én mostantól nem fogok jönni ide tanulni. Nem zavarok semmi magándologba. Viszlát sziasztok. -integettem és már mentem is ki az ajtón. Nem értem mi volt ezzel Charlotte baja hisz nem akarta az örömünket lelombozni amikor találkoztunk és áradoztunk az ő párjairól. Ha Charlotte lép felém valamit és helyes belátásra tér akkor megbocsájtok neki, de én nem teszek semmit az ügy érdekében hisz nincs semmi joga ahhoz, hogy ki, hogy éli az életét.