Megkésett gyermekkor

0. Hozzávaló

Baekhyun értetlenül nézett Chanyeolra, amikor közös albérletük ajtajában ügyetlenkedett a vizes esernyővel és egy zacskóval. A bevásárlás közös megegyezés alapján az ő dolga volt, mivel jobban bánt a pénzzel. Chanyeol jellemzően az impulzív vásárlók sorát erősítő ember volt, aki mindent is megvett, csak azt nem, amire adott pillanatban szükségük volt.

- Mit hoztál? - kérdezett rá végül. Mindig is kíváncsi természetnek örvendett, nem hagyta nyugodni a dolog.

- Tudod mi lesz holnap?

- Szerda? - vonta fel értetlenkedve szemöldökét. Tudta, hogy jól saccolt, de nem volt ötlete miért olyan fontos. A hét közepében semmi érdemleges nem volt sosem. Már felejtőssé vált az előző hétvége, de még nem adott ihletet a következő.

- Is. És még?

- Nem tudom... Te akarsz főzni? - tippelt tovább miközben gondolkodott. Chanyeol szülinapját már megünnepelték, más nem volt a közelben.

- Nem igazán - nevetett rá a magas, majd miután az ajtóban hagyta száradni esernyőjét a konyha felé vette az irányt.

- Akkor mit szeretnél? Minek vettél... - lépett közelebb és nézett a szatyorba. - lisztet? Ha főzni nem akarsz, sütni se.

- Azt majd később. Hagyományt teremtünk - mosolygott továbbra is.

- Milyen hagyományt? Ha megromlik, te takarítod ki az egész konyhát. Elég volt a koliba utánad takaritani azokat a rohadt életrekelt maradékokat.

- Baekhyunee...

Az alacsonyabb már a nappaliban dobta le magát a kanapéra elvesztve minden érdeklődését. Épp a netflixen keresett valami sorozatot, az unalmas keddi este elverésére.

- Holnap lesz december elseje - dobta le magát mellé Chanyeol, ám a várt hatást nem érte el megjegyzésével.

- És?

- Majd holnap meglátod. A kedvenc karácsonyi hagyományomat adom át neked.

- Hurrá... - tapsolt kettőt, cinikus éllel a hangjában fát lehetett volna aprítani. - Tudod, hogy én és a karácsonyi lelkesedés nem feltétlen vagyunk legjobb barátok.

- A kedvemért? Csak huszonnégy nap.

Chanyeol tekintete egy pillanatra elbizonytalanította, de ezt nem akarta hangosan is elismerni. Tény, hogy saját maga nem volt oda az ünnepekért, de tudta, hogy a magas alak mennyire szerette.

- Ne nézz már így. Rendben van. Úgy sincs jobb dolgom - adta meg magát sóhajtva.

- Nézzük meg a fiút, akit karácsonynak hívtak - kapta ki Baekhyun kezéből a távirányítót.

- Na nem! Ma még nincs december! A megtisztulás éjszakáját nézzük!

- Konok dög vagy - vonult sértetten a konyhába Chanyeol, majd pár perc múlva egy zacskó chips és egy üveg soju társaságában tért vissza.

- Nem kezdjük?

- Azt hittem duzzogsz - meredt rá pár pillanatig Baekhyun, miközben meglepetten nyomott az indításra.

- Minek duzzogjak? Holnaptól lesz a kedvenc időszakunk az évben.

- A tied maximum. Nekem már ez az év is egy csoda volt - tette hozzá halkan, de Chanyeol így is hallotta és boldogan mosolygott.

- Akkor még csodásabbá teszem neked - ígérte halkan.

- Hm?

- Semmi - rázta meg a fejét, majd a képernyőre pillantott. 

- Amúgy miért horror? Te se szereted...

-Mert ez volt az első, amit hirtelen megláttam, ahogy kimondtad, azt a borzalmat.

-Na majd holnap!