Közös titkunk

4. Fejezet

Viki szemszöge

– Ennyire gáz voltam? - nevettem

– Mindenkivel megesik. - mosolygott – Részeg voltál.

Nem tudtam mire akar kilyukadni Tamara, egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy Eszterről siránkoztam. Hiszen részegen az ember szája eljár és olyat is tesz amit józanon talán sosem tenne meg, emellett van az az alkohol szint ami felett már nem tudsz gátat szabni cselekedeteidnek.

– Ne haragudj, hogy pénteken szó nélkül leléptem. Tényleg nagyon sajnálom, csak annyira jól elvoltunk Bogival. - sétált felém a folyosón kétségbeesetten Dávid

Mindeközben páran engem és a közeledő fiút nézték.

– Nem gáz. - legyintettem mosolyogva

– Nem tudom, hogy tehetném jóvá.

Időközben elértük egymást barátom pedig megállt előttem.

– Tényleg nincs gáz. - nevettem – Tamarával voltam.

– Tényleg? - vonta fel szemöldökét – És mi volt?

– Semmi, valszeg' csak szórakoztunk, semmi több.

– Valszeg'? Szóval nem emlékszel.

– Nem teljesen, elméletileg jól leittam magam. - feleltem vidáman

– Akkor bármi történhetett.

– Jaj hagyd már. - legyintettem – Biztosan mondta volna ma reggel ha történt volna valami... - mondatom végére bizonytalanná váltam, és zavartan a földet kezdtem el pásztázni

– Mi az?

– Semmi, menjünk órára.

Második órával, azaz matekkal kezdtünk. Kedvtelenül piszkáltam a füzetem sarkát miközben a tanár magyarázott részletekbe menően egy feladatot. Tesin viszont Dáviddal mindketten kivettük a részünket az előző tanórával ellentétben. Többen az osztályból, köztük én is és Dávid is vidáman de izzadtan sétáltunk be az öltözőbe a tanóra végeztével. Az helyiség ajtajában ugyan elváltak az útjaink, de jókedvem egy pillanatra sem hagyott alább. Az öltözőben pár lánnyal még váltottunk pár szót, majd percekkel később mikor az egyik padra léptem, hogy lehajolva bekössem a cipőmet az eddig is vígan beszélgető lányok hangszíne kissé megváltozott. Fegyelmezetten és kórusban így szóltak: "Jó napot tanárnő!" Oda kaptam a fejemet, de eszem ágában sem volt a lassan közeledő Eszternek köszönni. Ehelyett mogorván de tartva a szemkontaktust levettem a padról a lábamat. Másodpercekkel később az öltöző üresedni látszott a tekintetem pedig találkozott a nő háta mögött álló Nóriéval.

– A nyelvvizsgáról szeretnék veled beszélni.

Eszter hangja arra késztetett, hogy újból ránézzek. Időközben pedig rajtam kívül már csak két osztálytársam tartózkodott bent.

– Adok majd ki neked külön feladatokat.

Nem igazán hatottak meg a nő szavai. Tudtam nagyon jól, hogy nem ezért van itt, tekintve, hogy nem készülők nyelv vizsgázni. Egyre csak a tanárnő mögött öltözködő lányokat néztem, és vártam mikor hagyják el a helyiséget. Végül aztán bekövetkezett, de még mindig szúrós tekintettel néztem a velem szemben álló nőt.

– Mit akar?

– Nagyon jól tudod Viki.

– Dehogy tudom, magánál sosem lehet tudni mire készül. - fordultam meg és kezdtem matatni a padon heverő táskámban