Az életem árán is - SasuNaru

Tudomás

Sasuke:

- Osztálytársam. -vontam meg a vállam és elsétáltam mellette mire ő megfogta a csuklóm és maga elé rántott.

- És miért foglalkozol vele? -nézett rám csúnyán.

- Csak egy házifeladatról beszéltünk, nem kell túl gon...

- És miért hazudsz Sasuke!? Láttam, hogy a hátadon hoztad haza, mond normális vagy te!? Mitcsinálsz ha apáék meglátják vagy netán egy másik vámpír!?-akadt ki és most elég mérges volt, még sosem láttam ilyennek.

- Nem tudom, foglalkozz a magad dolgával.-mentem el ismét mellette mire megint vissza húzott.

- Figyelj Sasuke, nem tudom mit akar ez jelenteni de, nagyon nagy baj lesz belőle kérlek kerüld el. Egyáltalán, hogy lehet ennyi eszed!? Megszegtél kettő szabályt, konkrétan halott vagy ha megtudja ezt valamelyik vámpír rajtam kivűl.

- Itachi...én-hajtottam le a fejem, nem tudom, hogy a bátyám mit fog most ehhez szólni de, muszály neki elmondanom. - Én mind a három szabályt megszegtem. -néztem ismét szemeibe mire az a lepődöttségtől kitágult és ilyedten nézett rám.

- Mond, hogy nem igaz.

- Sajnos nem mondhatom ezt.-suttogtam.

- Így nem csak a te életed van veszélyben hanem az övé is, ugye tudsz róla?

- Igen de, megfogom védeni. Eddig is azt tettem továbbra is ezt fogom.

- És mivan ha valaki megöl téged? Utána őt is megfogják. És Sasuke tudod jól pontosan hogy...hogy én is elkövettem ezt a hibát.

- Tudom batyó de, senki nem fogja megtudni! Csak te tudsz róla és te sosem bántanál engem és Narutot sem, mivel tudod, hogy érzek iránta.

- Akkor tévedsz. Nem akarom, hogy neked bajod essen ezért muszáj lesz megölnöm őt...úgy is tudom hol van. -nyitotta ki az ajtót és már el is tünt a szemem elől, időm sem volt regálni mert olyan gyorsan tette ezt. Egyből utána futottam de, nehéz őt utol érnem mert sokkal gyorsabb nálam na meg persze, erősebb is. Nagyjából 5 méter volt köztem és Itachi között és már láttam Narutot is, mit csinál kint? Nem rég vittem haza. Jó mindegy most nem ezzel kell foglalkoznom, gyorsítottam amennyire csak tudtam és mielőtt Itachi hozzá nyúlhatott volna gyorsan elé álltam. Még jó, hogy senki nincs erre felé mert akkor már mindketten lebuktunk volna mások előtt is.

- Itachi, hagyd abba. -néztem rá komolyan de,őt szerintem pont nem érdekelte mit mondok.

- Már megmondtam, megölöm. -tűnt el hírtelen előlem és már csak Naruto nyikkanását hallottam. Megfordultam és bátyám a nyakánál fogva emelte fel, éppen léptem volna de, Itachi meg akadályozott.

- Maradj ott Sasuke, mert ha megmozdulsz egy szorításomba kerül és már meg is halt.-emelte még feljebb, Naruto pedig próbálta lefejteni magáról az ujjait de, persze nem sikerült neki.

- Hagyd abba! -mondtam neki kicsit ilyedten de, mintha megsem hallotta volna. -Kérlek bátyó.-suttogtam de, ennek nár nagyobb figyelmet szentelt mivel elengedte Narutot aki a földre esett.

- Azt csinálsz amit akarsz. -indult el én meg oda mentem gyorsan Narutohoz aki hátrálni kezdett.

- Ne gyere közelebb! -kiabálta mire én megálltam. Egy pillanatig nem tudtam, hogy miért mondja ezt de, hamar választ kaptam a még fel nem tett kérdésemre.
- Kerülj el, soha többet ne nézz rám, ne szólj hozzám! Soha többet ne gyere a közelembe! Nem akarok meghalni miattad szóval...maradj távol tőlem! -egy pillanatig csak néztem őt de, hamar vissza tértem ebbe a világba és csak egy kisebb bólíntással jeleztem azt neki hogy, rendben ahogy szeretné.
Ezután elsétált mellettem és csak a gyors lépteit hallottam ami hamar átváltott futásba.

Természetesen figyelni fogok rá mert nem akarom, hogy bármi baja essen főleg ha sötétben sétálgat össze vissza. De ha azt kérte, hogy maradjak távol tőle akkor természetesen azt fogom tenni, mondjuk igazából eddig is azt tettem mégis bele tudtam szeretni, pont én aki mindenkit gyűlöl. De örülök, hogy legalább pár szót válthattam vele, viszont jobb is ha nem beszélünk meg semmi ilyesmi mert eddig sem szabadott volna velem beszélnie mert veszélyes.
Úgy döntöttem, hogy elindulok haza felé ezúttal sétálva mert most jól esik a friss levegő.
Út közben leginkább azon gondolkodtam, hogyha haza érek Itachi mit fog mondani vagy valami ilyesmi de, mikor haza értem az ajtó már nyitva volt és amikor beléptem Itachi a kanapén ült de, rám sem nézett. Tudom, hogy nem haragtartó szóval hamar megfog bocsátani de, most akkor is jól esne vele beszélgetni de nem fogok. Elindultam felfele a szobámba és úgy döntöttem, hogy gyorsan elmegyek fürdeni mondjuk rá érne de később nem akarok ezzel foglalkozni, ma alszok úgy is jobb dolgom nincs mert nem tudok mit csinálni este szóval maradok e mellett a döntés melett.

Mikor végeztem a fürdéssel felöltöztem és megmostam a fogam majd át mentem a szobámba.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Itachi haragszik rám.
Milenne ha átmennék hozzá? Biztos nem küldene el mert nem ilyen, meghallgatna.
Felálltam és Itachi szobája felé vettem az irányt, megálltam az ajtaja előtt majd bekopogtam.

- Gyere. -hallottam meg az elég unott hangját, kinyitottam az ajtaját és éppen az ágyán feküdt miközben a telefonja a kezében volt.

- Meddig fogsz haragudni rám? -tettem fel a kérdést mire felült az ágyában és rám nézett elég ridegen.

- Most nagyon sokáig, rohadtul elbaszod ezzel az egész dologgal az életed. Csak szólok, hogy ő kibaszottul nem úgy érez irántad mint te iránta.
Most komolyan Sasuke, képes lennél feláldozni érte az életed? Hagyjuk már. -mondta, ő is feláldozta volna egy bizonyos emberért az életét, most még is ilyet mond, nem lényeges, nem akarom felhozni ezt a dolgot mert tudom, hogy neki milyen kényes téma.

- Olyan baromságokat beszélsz Itachi, hallod te magad!?-néztem rá kicsit mérgesen.

- Igen Sasuke, képzeld hallom magam. És képzeld csak, nagyon nagyot csalódtam benned.-feküdt megint le az ágyán ismét. - Ennyi? Mert ha igen akkor már mehetsz is és örülnék ha egy ideig nem szólnál hozzám. -sóhajtott én meg becsuktam az ajtaját és elindultam vissza a szobámba.

Ezt nem hiszem el, méghogy csalódott. Jó megértem meg minden de, akkor sem kéne haragudnia ennyire. Meg, még sosem hallottam csúnyán beszélni most még is azt tette, lehet tényleg nagyon mérges. Mindegy is, tudom, hogy nem haragtartó holnap már ismét röhögcsélni fogunk és minden jó lesz.

Rá néztem az időre ami 22:30-ot mutatott, jó akkor tényleg alszom, lekapcsoltam a villanyt, befeküdtem az ágyamba és nem tudom, hogy de, hamar elaludtam.