Már reggel volt Konoha városában, mikor egy hotelszoba falának neki vágódott egy ébresztőóra. A fiatal Uchiha Kiyomi átkozódott amiért olyan korán fel kellett ébrednie.
Mire vállalkoztam? - tűnődött, miközben versenyzett az idővel. A reggeli rutin véghezvihetele mindig is nagy kihívás volt számára, de most nem volt más választása, meg kellett tennie. Nem kellett beszélnie róla elég volt, ha csak rá gondolt a főiskolára, elégedetlenség lett úrrá rajta.
Viszonylag boldogította, hogy legalább az egyenruha jól áll neki, bár bárki aki láthatta így gondolta, hiszen szépséges volt.
Érzelemmentesen megragadta a motorkerékpárja kulcsát, illetve a sisakját, mióta idősebb sokkal könyebbé vált az élet, habár a humora még nem túl jó reggel, és az sem boldogította, hogy újra iskolába kellett járnia. Amint megérkezett az iskola parkolóihoz a motorkerékpárjával néhány diák már elkezdett tűnődni, hogy ki lehet a lány. Nem volt túl gyakori, hogy a diákok autóval vagy sportmotorral érkezzenek az intézménybe. A lány leszállt, levette a sisakját és gyors megigazgatta a haját, látta, hogy minden szempár őt figyeli, de ez a helyzet számára egyátalán nem volt kényelmetlen, sokkal inkább a hatalamas önbizalma ezt nagyon élvezte. Elegánsan besétált a bejáraton, magamögött hagyva a sok kíváncsi ember megjegyzéseit, illetve kérdéseit a személyazonosságával kapcsolatban.
A fiatal leány már a titkárságon türelmetlenkedett, hogy beszélhessen az igazgatóval. Aztán feltűnt egy fiatal nő, aki úgytűnt az Uchihát kereste.
- Kit tisztelhetek? - kérdezte a lány
- Tsunade vagyok, az akadémia igazgatója. Itachi a bátyád nagy támogatója az iskolánknak - mondta a nő. Kiyomi unottan megforgatta a szemeit, valaki megint a családja pénzével kérkedik.
- Igen - felelte a lány - a testvérünk Sasuke itt tanul és Itachi szerette volna, ha ez a legjobb hely a számára. - miközben ezt mondta egy kényszeredett fél mosolyt is az arcára erőltetett, így talán nem látszott annyira a fájdalom ami a mondat mögött volt.
- Hogyan? - kérdezte az igazgató, de észrevette a jeleket a hamis mosoly mögött.
- Megtudná mutatni az osztálytermet?
Tsunade csak bólogatott majd a fejével intett, hogy kövesse. Megérkeztek egy előadó teremhez, majd a fiatal nő bekopogott. Egy férfi lépett ki a teremből.
- Most, hogy látom igazgató asszony ez a nap csak jó lehet. - mondta a férfi egy enyhe mosollyal.
- Ő itt Kiyomi Uchiha, új diák a 202 osztályban. Ő pedig Iruka Umino, a kémia és a biológia professzora - a fura tanár továbbra is csak mosolygott.
- Rendben, gyere - mondta a lánynak, aki megvonta vállát és továbbra is unott képet vágott.
A tanár kinyitja az ajtót, és jelzi a lánynak, hogy beléphet a terembe. Most elősször hagyta el végre egy mosoly a száját, nem az iskola vagy a helyzet miatt, hanem mert ez az öccse osztálya és mindennél kíváncsibb volt a reakciójára. Amint mosollyal az ajkán belépett, láthatta a meglepett arcokat az egész teremben. De a lányt csak egy arc érdekelte, aki meredten és meglepve nézett rá.
- Szóval, ő az új diákunk Kiyomi Uchiha - mondta, majd meglepődve a vezeték néven - van köztetek rokonság Sasukéval? - kérdezte.
Meglepte a kérdés a lányt, nem számított rá, hogy a tanár fog elősször rákérdezni, de közvetlen a testvérére nézve válaszolt: - Igen, mi ikertestvérek vagyunk, de nem lepődöm meg, ha Sasuke nem mesélt a családjáról, sőt inkább remélem ezt.
- Ez a ti személyes ügyetek - válaszolt a tanár, kínosan a fejét fogva - Válassz magadnak egy helyet valaki mellett, aki a padtársad lesz ő lesz a tanuló társad is.
A lány lesétált az emelvényen lévő tábla mellől, elindult egy kicsit távolabb az első soroktól. Meglátott egy furcsa, vörös hajú fiút aki épp bámészkodott kifelé az ablakon. - Ő lesz a tökéletes partner - gondolta - biztos nem akar majd kényszeredett beszélgetést folytatni.
Mindenki őt követte a szemével, kivéve az öccse aki a fura fiút nézte. A srác csak akkor nézett rá, mikor leült, zavarodottnak tűnt, hogy valaki mellé akart ülni, még furcsább volt talán, hogy tényleg egy szót sem szólt, a nevét sem kérdezte meg.
