Megkésett gyermekkor

3. kanál

A péntek reggel nem indult Baekhyun számára túl jól. Elaludt így nem volt ideje beugrani a közelben lévő üzletbe cipőt nézni, ráadásul félő volt az órájára sem ér be. Az email pedig, amire kelt reggel a főnőkétől még jobban elvette a kedvét a mai naptól, mert be kellett mennie dolgozni egy határidős feladat miatt.
Ilyenkor bezzeg a sárkány nő, nem harcolt érte, hogy Baekhyun az ő személyes csicskája. Ugyan dehogy. Ekkor ő csak a kis gyakornok volt, aki az iskolai órák miatt amúgy is kedvezményeket kapott, nyilván vissza kellett adnia valahol.
A zuhogó eső, ami miatt pedig a cipője két perc alatt tocsogott a vízben, mondhatni már csak hab volt a tortán.

Órán Chanyeolon gondolkodott, és a fiú mindig pozitív hozzáállásán. Egymástól eltérőbbek ilyen téren nem is lehettek volna. Chanyeol csupaszív srác volt, aki mindig gondolt másokra, és kedves mosolyával megnyerte az embereket, akik mégsem akarták kihasználni. Ezzel szemben Baekhyun néha hallgatag és konok volt, cserébe bármikor tett jót valakinek, az vagy természetesnek vette onnantól kezdve, vagy egyre több mindent akart.
Baekhyun ezért nem volt oda különösebben az emberekért.
Emlékezett a második félévre, amikor ő minden hétfő reggel bent ült az órán és jegyzetelt, míg a többiek bulitól másnaposan fetrengtek otthon - igen néha Chanyeol is közéjük tartozott, de ő meg Baekhyun számára volt más téma. És emlékezett arra is, ahogy a vizsga előtt szépen sorban mindenki természetesnek vette, hogy megkapja a jegyzeteit.
Tulajdonképpen ezek az apró húzások voltak azok, amiért Baekhyun nem hitt igazán a jóságban és önzetlenségben.
Amikor neki volt szüksége esetleg segítségre hirtelen mindenki eltűnt és valami eszméletlen fontos dolga akadt, fiatalabb korában ő mindenkit meghallgatott, de az már senkit nem érdekelt, hogy neki milyen problémai voltak.
Pedig akadt pár dolog.
Aztán jött Chanyeol, a mosolyával, meg lelkesedésével, és valahogy Baekhyunt is magával rángatta. Első félévben még nem voltak túl jóban, néha együtt ettek, esetleg Chanyeol mellé telepedett egy-egy órán, akkor váltottak pár szót, de többre nem futotta. Aztán második félévben volt egy csoportmunka, ahol közösen dolgoztak. Míg a harmadik srác már az elején eltűnt, Chanyeol nem hagyta magára és együtt végig szenvedték a félévet átívelő beadandót. Nagyjából ez volt Baekhyun első pozitív megtapasztalása az egyetemről, pedig ennek is természetesnek kellett volna lennie.

Az egész napos robot után este hatkor már semmi kedve nem volt elmenni cipőt nézni, csak az ágyát akarta, esetleg egy sorozattal karöltve. Aztán eszébe jutott Chanyeol délutáni üzenete, hogy lemondta a mai munkát mert belázasodott, így a gyógyszertár felé vette az irányt. Pár vitamin, a patikus tanácsára néhány gyógyszer, majd még a nem messze levő boltot is felkereste, hogy némi kajával életben tartsa Chanyeolt.

- Megjöttem! - lökte be az ajtót, ahogy hazaért. Nem kellett csalódnia. Chanyeol a kanapén feküdt legalább olyan ábrázattal, mint, aki mindjárt meghal. - Ne szenvedj hoztam neked gyógyszert, meg vettem néhány dolgot, hogy egyél.
Gyorsan ledobta a hozzávalókat a konyhába, majd egy pohár vízzel felszerelkezve vonult a nappaliba. A poharat Chanyeol kezébe nyomta, majd szépen sorozta neki a pirulákat, előtte átfutva, mit hogyan kell szedni.
- Mennyi a lázad?
- 37,8 - motyogta a magas rekedtes hangon, és lehunyta szemeit, ahogy Baekhyun megszokásból a homlokára simított.
- Menj el fürdeni, addig összedobok neked valamit enni, addigra hat a gyógyszer is. Hoztam torok fertőtlenítőt, bár nem mondtad, hogy fájna, de a hangodból ítélve jól tettem.
- Angyal vagy - tápászkodott fel Chanyeol, és kómásan ejtette Baekhyun vállára a fejét, miközben magához ölelte.

Mire Chanyeol kiáztatta magát a kádban ő kész lett a vacsorával, illetve rendrakással is, a magas alak pedig ahogy kilépett szobájából ismét Baekhyun vállába temetve a fejét szusszant párat.
Az alacsonyabb már ismerte a másik nyűgös természetét, így csak gyengéden visszaölelve hagyta, hogy kipihenje minden fáradalmát.

- Tényleg köszönöm Baek.
- Nincs mit, tudod, hogy neked bármikor.
- Tudom. Ezért köszönöm.
- Na elég a csöpögésből, mert nem szeretném elkapni tőled - távolodott el gyengéden. - Edd meg a vacsorát, aztán menj aludni.
- Mivel velem vagy kedves ma két kanál lisztet is érdemelsz.
- Aha. Szóval az elejétől kezdve így kellett volna játszanom! - vigyorodott el. - Mit szeretnél holnap enni?
- Hé, ez már nem önzetlen, visszavonom!