PlayBoysLove

1. Alex

Alex érezte Anne kezeit, ahogy átkarolják. Legszívesebben lelökte volna őket magáról, de persze nem tette meg. Anne a barátnője volt, kábé fél óráig még biztosan.

A fiú ásítással nyomta el a kikívánkozó, lemondó sóhajt. Az újabb csalódás lehúzta és összeszorította a gyomrát. Ezúttal sem találta meg, amit keresett.

Vigyázva, nehogy felkeltse Anne-t, kimászott a lány karjai közül és megmozgatta meztelen vállait. Lenézett a még mindig alvó barátnőjére és minden erejével az érzelmeire koncentrált. Semmi. Egyszerűen nem érzett semmit. Pedig Anne kétségkívül okos és szép lány. Mi a fasz baj van vele? Miért nem képes úgy viselkedni, mint egy normális férfi?

Majd legközelebb...

Persze, mindig ezzel áltatta magát.

Fel akart állni, hogy megkeresse a ruháit, de a mozgásra Anne is felriadt. Álmosan pislogott körbe, és amikor meglátta Alexet, elmosolyodott.

– Mennyi az idő? Mennünk kell?

– Nyolc óra múlt tíz perccel. – Alex mosolyt erőltetett az arcára és lehajolt Anne-hez. Nyomott egy puszit az ajkaira. Ez lesz az utolsó csókuk. Alex reménykedett abban, hogy mégis elindul benne valami, de továbbra is úgy érezte magát, mint egy darab fa.

– Nincs kedvem suliba menni – sóhajtott a lány. Aztán mégis felült és kinyújtózott, a takaró lehullott róla, felfedve fedetlen mellkasát. Alex odanézett, látta, de kibaszottul semmi reakciót nem váltott ki a testéből. Bizonyára nem az Anne-féle lányok az esetei, lehet, hogy a teltebb idomokra bukik. Ez a magyarázat. Csak ez lehet.

Felöltöztek, lezuhanyoztak, külön-külön. Alex azt mondta, még be kell fejeznie egy beadandót, azért nem megy a lánnyal, de igazság szerint csak elege volt Anne-ből.

Anne hívta, hogy induljanak. Alex ekkor közölte vele, mi a helyzet. A lány egész jól fogadta, csak megrendülten közölte Alexszel, hogy egy hülye seggfej, aki meg sem érdemli őt, és leviharzott a lépcsőn. Alex nem sietett utána, már nem volt közük egymáshoz. A táskáját a vállára dobva ment le a nappaliba.

– Csak nem szakítottatok, drágám? – Grace, Alex anyja átlépett a nappalit a rendelőjétől elválasztó ajtón, és felvont szemöldökkel nézett a fiára.

– Honnan tudod? – mosolyodott el Alex a nyomott hangulata ellenére. Odalépett a konyhapulthoz és felkapott egy almát a kosárból.

– Ismerem már ezt az arcot. Különben sem hagytad volna elmenni, ha még együtt lennétek. Adódott valami gond?

Alex nemtörődöm vállat vont. – Nem volt az igazi.

– Mióta is jártatok? Három hete?

Alex beleharapott az almába, nem foglalkozva vele, hogy hirtelen keserűvé vált az íze.

Grace a fejét csóválta. – Egyetlen szerencséd, hogy népszerű vagy a lányok körében, kisfiam. – A nő a füle mögé tűrte vöröses haját és elővett magának egy poharat, amibe vizet töltött. A hangjában nem volt számonkérés vagy megrovás. – Tudod, hogy nem akarok beleszólni a szerelmi életedbe, de... Én és apád örülnénk neki, ha végre meg tudnál állapodni egy lány mellett. Biztos vagyok benne, hogy neked is jót tenne. Próbáld meg kicsit jobban megismerni azokat, akikkel randizol! Legalább egy rendes kapcsolatod legyen, amíg nem mész el egyetemre. Van egy teljes éved.

Alex gyomra összeszorult. – Az nem olyan egyszerű – motyogta az orra alatt.

Grace belekortyolt a vizébe, és fürkészően nézett a fiára, aki kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát. Pedig ő is csak ennyit szeretett volna, egy normális párkapcsolatot, de egyszerűen képtelen volt beleszeretni a lányokba, akikkel járt.