Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

21. fejezet: A gondolatok mögött

Rowan Corbitt enyhe fejfájással ébredt. A kora reggeli nap besütött, s noha nem volt olyan éles (a szoba olyan fekvésű volt, hogy inkább délután érhette nyíltabb fény), a világosság elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse. A nő kábán pislogott néhány percig, miközben lassan visszatértek az előző napi emlékei: mi történt pontosan, hogyan került ebbe a tágas, hangulatos nappaliba, és miért van az, hogy minden tagja tompán sajog a fájdalomtól. Ahogy lassan felült az ágyban, térdeit az állához húzva és próbálva kiverni elméjéből az esti szörnyűségeket, egy-egy más kép, érzés is bekúszott a cruciatus-átok izzón gyötrő emlékei mellé: néhány halkan kimondott szó, egy ölelés, egy patrónus ezüstös fénye... Pillantása a szomszédos ágyban fekvő Reynardra esett. Fivére szétvetett tagokkal, meglehetősen zilált külsővel, mélyen aludt, olyan mélyen, hogy Rowan tudta, nem fog egyhamar felébredni. Kissé nehézkesen kászálódott ki az ágyból, kis ideig a szélén ülve, a lepedőt markolva, miközben maga elé meredt. Még mindig szörnyen gyengének érezte magát, kicsit üresnek, mintha egész éjszaka ivott volna és most a másnaposság hatása uralkodna rajta, csak a tegnapiak nem éppen a mulatságos kategóriába tartoztak. Sóhajtott egyet, ellökte magát az ágytól, felállva tett néhány lépést a szobában. Körülötte nem mozdult semmi, csend volt, amelyet csak Reynard szuszogása tört meg. Rowan tétovázva nézett körül.

- Graves? - szólalt meg halkan. Természetesen nem volt válasz; a férfi valószínűleg valamelyik másik szobában tartózkodott, a ház néma volt, már-már titokzatos. Rowan némi töprengés és habozás után nesztelen léptekkel indult el, összébb húzva magán a köntösét.

A nappaliból kisétálva félhomályos, az átlagosnál valamivel szélesebb folyosón találta magát, melynek nagyjából a közepén állt most. Akárcsak a nappaliban, itt sem volt túl sok bútor, dekoráció; néhány kép, egy tükör a lámpák mellett a falon, valamiféle asztal a folyosó végén. Jobbra és balra tekintve is csukott ajtókat látott mindkét oldalon. Csupán egy helységnek nem volt ajtaja, majdnem vele szemben. Innen áradt fény a folyosóra és Rowan erre indult, magában remélve, hogy nem követ el illetlenséget a tettével. Szívesen körbenézett, felfedezett volna, a hely iránt érzett izgatottság piszkálta a kíváncsiságát, de nem akarta túlzottan megsérteni Graves személyes terét, ráadásul sejtette azt is, hogy a lakáson több védőbűbáj is ülhet, amelyekkel nem volt kedve szembesülni. Már így is eléggé hihetetlennek tartotta, hogy a férfi lakásán van. Ha valamiben, abban biztos volt, hogy Graves nem szokott vendégeket fogadni.

Belépve a konyhában találta magát. Mindenesetre konyhának elég tágas volt, egybe nyitva az étkezővel, és meglehetősen világos: a hatalmas ablakon, mely előtt az étkezőasztal állt, pont besütött a felkelő nap fénye a szomszédos épületek között, kellemes reggeli hangulatot teremtve. Rowan gyönyörködött benne kis ideig, mielőtt beljebb sétált. A konyha az eddig látottakhoz hasonlóan modern stílusú volt, nagy mozgástérrel, kényelmessé téve az itt szükséges ügyködéseket, a falak és a bútorok is világos árnyalatúak. Természetesen makulátlan rend és tisztaság volt mindenhol, Rowan pedig ismételten megállapította magában, hogy a Graves által választott kialakítás meglehetősen tetszik neki, bár egy pillanatra átvillant a fején a gondolat, hogy azt nem igazán tudja elképzelni, ahogy a férfi éppen reggelit készít magának. Vagy bármilyen más ételt, amihez igénybe kell venni az egyébként jól felszerelt konyha eszközeit, leszámítva persze a sarokban kialakított bájitalfőző pultot. „Talán csak kávézni szokott itt, amennyi ideje van. Kétlem, hogy sokat lenne otthon." gondolta, miközben a folyosó felé pislogott. Továbbra sem volt sehol senki, és Rowan immár biztos volt benne, hogy vendéglátójuk még pihen. A falióra valamennyire alátámasztotta ezt a felvetését: háromnegyed hét volt, azt pedig korábbi tapasztalataiból tudta, hogy hacsak nincs valami rendkívüli dolog, Graves mindig nyolc órára szokott beérni a MACUSA-hoz, ijesztő, másodperces pontossággal. Rowan elgondolkozva járatta körbe ismét a tekintetét a konyhában, miközben töprengve tett előre egy lépést...