TIARA ÉS SMARAGD
·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·
- Még mindig fáj a hasam!- nyafogott tovább a szőke nő bátyja mellett, jobb ugyanis nem jutott eszébe annak érdekében, hogy ne kelljen részt vennie a mai autósport rendezvényeken.
- Én pedig még mindig nagyon jól tudom, hogy hazudsz.- jelentette ki rezzenéstelen arccal a férfi, és tovább terelgette befelé a nőt a megfelelő részére a pályának.
- Nem szoktam hazudni.
- Akkor a saját érdekedben füllentesz. Esetleg szörpikét is kér a pöttöm Pannikánk?- húzta meg az egyik összefont tincset a nő hajában, mely az összekötött kontyba fonódott, akár a borostyán kusza ágai, melyek bármilyen fát befonnak az erdő napos részein- És amúgy nem a te színed a zöld drága húgom.
- Akkor nyomjam ki a szemeim, csak mert neked nem tetszenek?- fordult indulatosan a nő bátyja felé. Semmi kedve nem volt itt lenni, és semmi kedve nem volt a férfit hallgatni, aki a mai nap a szokásosnál is zsémbesebb volt.
- Nem ezt mondtam.- forgatta meg hasonló szín szemeit a férfi- És amúgy is kék a szemed, akkor inkább ahhoz öltözz. Mi ez a korona? Erőfitoktatás a tegnapira visszautalva?- a nő pontosan tudta, hogy mire gondol a fivére mellette, de már csak daccból sem mondott semmit. Tegnap már átestek ezen az egészen, és akkor sem jutottak egyról a kettőre, így ma sem kötnének ki attól távolabb.
- Engedelmével.- hajtott fejet a nő, majd válaszra sem várva fordult meg, és indult el a nekik fenttartott hely felé, hiszen ő a férfival ellentétben pontosan tudta hová kell mennie.
- Médea!- dörrent meg a nő neve sűrű léptei mögött, melyeket ő ennek hatására megkétszerezett. Kedve sincsen találkozni követőjével vagy inkább zaklatójával a tegnapi után, ő sem tudja melyik jelző az alkalmasabb a szőke németre- Médea!- kapta el a férfi a nő csuklóját ezzel megállásra kényszerítve a szőkét- Miért nem vártál meg?
- Szerintem nagyon jól tudja, hogy miért, Herr.- jelentette ki a nő, majd ki is rántotta csuklóját a férfi ujjai közül, ami könnyebben ment neki, mint a férfi várt, hiszen a nő csuklója körüli ékszer csatja engedett, és mivel a német éppen arra szorított rá, így a görög nő keze azonnal ki is csusszant a férfi ujjai közül, melyekben már csak a smaragdokkal kirakott ékszer pihent.
A nő léptei visszhangozzák a lépcsőkön, miközben a férfi figyelte, ahogy eltűnik a zsúfolt térben. Nem mehetett utána, most leaglábbis biztosan nem, hiszen neki kötelezettsége van a csapata felé.
- Miért nézel felfelé úgy, mintha valaki most vette volna el tőled a nyalókádat?- fogta meg a német vállait egyik pilótatársa, akivel a szőke pilóta sokszor kedélyesen tud elbeszélgetni, most azonban semmi kedve sem volt a társasághoz- Ouh, csak nem kikosarasztak?- emelte fel balját a holland, amelyben még mindig ott szorította a smaragd karlánc.
- Bárcsak.- sóhajtott fel a férfi, és homlokán ráncok jelentek meg.
- Akkor?- tette vissza az ékszert a német ujjai közé a Red Bullos pilóta.
- Azt hiszem tegnap valamit nagyon elrontottam Max.
- Az a kislány, akivel táncoltál?
- Nem kislány, a görög hercegnő, vagy egy görög hercegnő, azt sem tudom, hogy hogy megy ez náluk.
- Nő vagy né?
- Nő.- rántott vállat a német, miközben tekintetével a nőt figyelte, aki a korlátra támaszkodva figyelte a még üres pályát.
YOU ARE READING
Lapozható érzelmek
FanfictionMinden munkának van egy hálás, de ugyanakkor egy hálátlan oldala is, az már csak rajtunk áll, melyiknek is engedünk nagyobb teret életünk során. Ámbár ilyen problémája azoknak nincs, akik a hivatásuknak élnek, akik szenvedéllyel végzik a munkájuk, é...