A Sors ? (Befejezett)

22.rész

Moran szemszöge:

Végre haza vihettem az orvostól szerelmemet egészségesen. Háza érve leraktam aludni hisz így hoztam. Mióta történt a baleset nem mozdultam mellőle. Soha nem hagyom magára. Maddison elmondása szerint Bonde szánt szándékkal lőtte meg. Ezért kitaláltam egy tervet, hogy teljesen bebiztosítsam magam. Mivel Maddynek még pihennie kell. Ezért még kértem Bondet hogy felügyeljen kedvesemre míg elintézek pár dolgot. Ami igazából csak annyiból áll, hogy kimegyek az udvarra és elbújok és megfigyelem Bonde cselekedeteit. Albertnak Luisnak és Frednek szóltam tervemről. Ezért, ha valami baj lenne és egyedül nem tudnám megoldani, amit kétlek, hogy megtörténne, de a közelben lesznek és segítenek.

-Moraaaan hool vaagy? -kiáltott nekem szerelmem fáradt hangjával.

-Itt vagyok- léptem be a szobába. -Mi baj van szívem?

-Semmi csak gyere bújj hozzám hiányzol mellőlem.

-Rendben. -mosolyogtam és leültem mellé az ágyra és egyből hozzám bújt. -Maddy még mindig ugyan az a véleményed a gyerekünkről mit eddig? -kérdeztem tőle.

-Igen! Sajnálom nem tehetsz te semmiről és biztos vagyok benne, hogy te leszel a kicsinek a legeslegjobb apuka. De én nem érzek semmi különös kötődést hozzá hiába bennem fejlődik. Nem érzek semmi jót vele kapcsolatban mit ahogy azt bárki mondja, hogy milyen jó meg hogy muszáj házasság után gyerek meg satöbbi. Én nem szerettem volna még vagy az is megesett, hogy egyáltalán, de ahogy beszéltél róla beadtam a derekam és úgy gondoltam miért ne vágjunk bele képes vagyok felnevelni egy gyereket hisz 10 éves fejjel felneveltem a húgom is. Viszont most, hogy átélem egyáltalán nem vágyom rá. Most a baleset során végig forgott a gondolataimban mi lett volna, ha nem éli túl a kicsi. Igazat megvallva fogalmam sincs, hogy viseltem volna vagy hasonlók. Hiába nem akarom, hogy legyen, de azt se akarom, hogy meghaljon hisz igazán még nem is élt. Meg egy teljesen ártatlan életről van szó. Úgy, hogy még egyszer bocsánat, de amíg még nem kezd el mozogni és nőni lehetne, hogy nem hozod szóba?

-Nehéz lesz, de ha ez boldoggá tesz akkor egy ideig nem beszélek róla.

-Köszönöm szépen. -bújt hozzám ezután csendben telt a további pár óra csak ültünk az ágyon egymáshoz bújva. Az idilli pillanatunkat egy hangos kopogás, amivel mintha valaki beakarna törni. Maddy ijedten kapta fel a fejét a hirtelen hangra.

-Ki zavar minket?

-Ha minden igaz akkor Bonde kopog.

-De minek? Mit keres itt a tettei után.

-Én hívtam meg.

-Hogy mit csináltál? Te normális vagy? A halálba akarsz küldeni engem és a gyerekünket is vagy mi?

-Nem! Kérlek hallgass meg. Van egy tervem, hogy eltudjam kapni. Elhívtam, hogy vigyázzon rád én pedig álcázva elmegyek, de csak az udvarra és meg várom míg tesz valamit.

-De ez tényleg így hangzik, mint ha halálunkat kívánnád.

-Nyugi nem lesz semmi baj. Kint leszek az udvaron oké?

-Jó de egy kicsit félek.

-Nem kell a közelben leszek. Ne foglalkozz vele csak tegyél úgy, mint bármikor máskor és a tervről nem tudsz semmit.

-Oké. Menjünk nyissunk neki ajtót, hogy minél előbb túl essünk ezen. -bólintottam és lementünk és ajtót nyitottunk. Bonde álmosollyal nézett ránk. Elmondtam neki mire kell figyelni és még egyéb teendőit. Majd elköszöntem tőlük Maddytól egy csók kíséretében a zavaró tényezőnek meg csak intettem egyet és el is hagytam a házat. Egy ideig sétáltam majd visszafordultam és elbújtam az egyik ablakunk alatt. Eleinte nem történ semmi, úgyhogy csak vártam és vártam. Egyszer csak hangos kiabálás ütötte meg fülemet. Benéztem az ablakon és megláttam bent Maddy ijedt arcát ahogy menekül Bonde elől. Ekkor gyorsan felálltam és bementem hangtalanul a házba. Némán mentem utánuk és a hálószobában kötöttem ki. Ahol az tárult elém, hogy szerelmem fekszik az ágyon fölötte Bonde egy késsel ül és még akarja sebezni. Maddy utolsó erejéig harcolt ellene. Ekkor láttam megfelelőnek a pillanatot és leütöttem Bondet. Eszméletlenül esett össze. Maddy könnyes szemekkel nézett rám. Gyorsan felhúztam az ágyból és szorosan magamhoz öleltem. És úgy nyugtattam őt.

-Semmi baj most már minden rendben lesz. Sajnálom, hogy ezt kellett csinálni. De nagyon ügyes voltál. -dicsértem még és ajkaira hajoltam. Mikor kisírta magát elaludt a fáradságtól én pedig lefektettem aludni és betakartam. Megpusziltam homlokát és megsimogattam könnyektől áztatott arcát. Majd felmentem még mindig ájult Bondehoz és egy székre felültettem és egy bilincs segítségével hátra kötöttem kezeit és lábait a szék lábához kötöztem. Leültem vele szembe és megvártam míg felébred. Bele telt néhány percbe és mocorogni kezdett. Viszont amiért lekötöztem nem tudott mozdulni.

-Mi a franc mi történt? -beszélt magának.

-Nocsak-nocsak felébredtél végre. -szólaltam meg.

-Moran mi ez miért vagyok ide kötve? -nézett rám könnyesedő szemekkel.

-Elég a színjátékból átlátok rajtad! Két lehetőséged van vagy elmész és soha nem kerülsz a szemünk elé, vagy elviszlek gyilkossági kísérlettel és bezáratlak a börtönbe.

-Most komolyan, hogy képzeled ezt? Miket találsz ki? Mindent az a kurva nőszemély mondott neked! Még is hogy híhetsz neki?

-Elég legyen ő a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam. És nem kurva, hanem a feleségem és életem szerelme. Ne te akard megmondani kinek a szavának higgyek. Alig ismerlek, sőt nem is akarlak megismerni. Maddisont viszont már vagy 6 éve ismerem. Annak hiszek, akinek akarok viszont most nem foghatod rá mert mindent a saját szememmel és fülemmel láttam és hallottam. Szóval válasz mit akarsz!

-Mit nyújt neked most komolyan? Én sokkal több dolgot tudnák neked adni. Miért pont ő kell neked?

-Rendben. -mondtam és néztem rá. Olyan arcot vágott, mint aki elhiszi, hogy én tényleg le akarnám cserélni azt a nőt, aki életemet jelenti. Felálltam és elé léptem. Vágyakozó tekintettel nézett rám, hogy oldozzam el. Viszont nem tettem hanem jó erősen pofon vágtam. -Most egy életre jegyezd még nem szórakozhatsz a családommal és nem a te akaratod szerint megy a világ. - majd ablakhoz léptem és kiszóltam a fiúknak, hogy jöjjenek be és vigyek el ezt az utolsó kis senkit. Megköszöntem Alberték segítségét és őt távoztak is. Mikor végre eltűnt a házból elpakoltam a felborított dolgokat és ekkor kelt fel a szerelmem is. Elmeséltem neki mi történt, amit némán hallgatott végig majd megölelt és mellkasomba fúrta fejét és elmotyogott egy köszönömöt. Megfogtam arcát és felemeltem, hogy szemembe nézzen, majd ajkaira hajoltam és meg csókoltam. Ezt követően ettünk valamit majd amíg fent tudtam maradni fentmaradtam Maddyvel. Viszont mivel ő körülbelül az egész napot átaludta így most ágyon ült mellettem és egy könyvet olvasott. Ölébe hajtottam a fejem lenézett a könyvből rám és adott egy puszit majd visszavezette tekintetét a szavakba. Hajamba simított és ezt egészen addig folytatta míg teljesen el nem nyomott az álom.