A Kezdet || PSH [fordítás]

12. R É S Z

RONA SZEMSZÖGE

Hatalmasat csalódtam magamban, amiért mindig arról álmodoztam, hogy Sunghoonnal vagyok a sok erőfeszítésnek köszönhetően, hogy észre vegye a létezésem és befogadjon az életébe. De semmibe veszi minden igyekezetem.

Nagyon hidegen kezelt engem, sőt, néha olyan volt, mint egy szobor, aminek nincsenek érzései.

Tudja, hogy kedvelem. Legalább foglalkozna az érzéseimmel és értékelni a fáradozásaim.

Nagyon mérges voltam.

Csendesen olvastam a képregényemet, miközben figyelmen kívül hagytam Harutot, aki már vagy 10 perce engem bámult. Hirtelen kikapta a kezemből a képregényt és felállt a székre, a kezeit a magasba emelve, hogy idegesítsen engem.

- Hé, Haruto! - szidtam le, mire mindenki ránk nézett, de ez nem állította meg őt, hogy ne vigyorogjon és piszkáljon. És akkor felálltam a helyemről és megpróbáltam ugrálva visszaszerezni a képregényemet, sikertelenül, mivel túl magas.

- Visszaadom neked, ha randizol velem. - mondta Haruto az osztály előtt. Mindenki azonnal fura hangokkal kezdtek piszkálni minket.

Kivéve Sunghoon...

Abbahagytam az ugrálást a hirtelen vallomás hallatán.

- Megőrültél? - kérdeztem anélkül, hogy válaszoltam volna a kérdésére, így tovább piszkált.

- Látod? Kerülöd a kérdésem.

Gyorsan megfogtam a gallérját, ő viszont elvesztette az egyensúlyát és hirtelen megfogta a kezem, mielőtt a földre estünk. Észrevettem, hogy rajta fekszem, így gyorsan megpróbáltam felállni, de Haruto megfogta a kezem és a földön fekve megölelt.

- Ez az ágyamnál is kényelmesebb - mondta bátran Haruto.

"Mondtam neked, hogy randiznak."
"Tudtam, hogy van köztük valami."
"Boldog lennék, ha én lennék Rona."
"Rona nagyon szerencsés, hogy megszerezte Harutot."

Mondogatták az osztálytársaim, miközben minket fotóztak.

Nem szóltam semmit, mert túlságosan is megleptek Haruto szavai és tettei. Én hülye pedig hagytam, hogy megöleljen az egész osztály előtt. Megütöttem és felálltam. Szemeim kitágultak, mikor megláttam magam előtt Sunghoont zsebre tett kezekkel. Nagyon komoly és ijesztő arca volt. Olyan volt, mintha meg akart volna enni, annak ellenére, hogy nem tettem ellene semmi rosszat.

Leporoltam az egyenruhám, hogy elkerüljem a szemkontaktust.

- Menjünk. - mondta Haruto mielőtt megfogta volna a kezem, majd felvitt a tetőre.

•••••

- Haruto, kissé túl mentél egy határon! - szidtam le, miután kiszabadítottam a kezemet az ő kezei közül.

- Miért? Mi a baj velem? - válaszolt lazán.

- Engem fogsz felhasználni arra, hogy Sunghoont piszkáld? Mi lett veled? Ez nem az a Haruto, akit én megismertem. - mondtam könnyes szemekkel.

- Akkor meg miért kerülsz engem? Milyen kapcsolat van közted és a seggfej Sunghoon között? Oké, ha a tegnapi baleset miatt vagy mérges rám, akkor őszinte voltam, hogy véletlenül löktelek meg. Nem akartalak bántani. Csak nagyon dühös voltam, amiért együtt láttalak titeket. Támogattad őt, követted és mindent megtettél érte. És velem mi van? Nem kedvelem őt. Ezért tettem. Csak legyél velem. Leszek a barátod és a társad egész életedre. - mondta mérgesen.

Csendben voltam, nem tudtam mit válaszoljak neki. Egy lépéssel közelebb jött és megérintette az arcomat, mielőtt megpróbálta megfogni a kezem.

- Kim Rona, az érzéseim irántad valódiak - mondta hidegen.

- Én Sunghoont kedve... - mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatom, félbeszakított valaki.

- Menjünk, Rona. - azonnal elfordítottam a fejem a hang irányába.

- Sunghoon?