Csak az marad utánam...

4. Fejezet

Zsombor szemszög

-Meg jött a pizza...-ugrok fel hirtelen.
Mi ütött belém? Komolyan meg akartam csókolni? Állíts már magadon Zsombor.
-Köszönöm.-vettem át a pizzát.
Mire vissza értem Giorgio már két tányérral várt a nappaliban.
-Na és mi jót nézzünk?-ültem le mellé a pizzás dobozt ki nyitva.
-Arra gondoltam nézhetnénk Jóbarátokat, tudom hogy szereted, és már én is rég el akartam kezdeni.-vesz ki egy szelet pizzát a dobozból. Ez édes tőle.
-Rendben. Akkor maraton lesz.- nevetem el magam.
Viszonylag hamar elkezdtük a sorozatozást. Körübelül az első évad felénél tarthattunk mikor Giorgio felállt mellőlem.
-Hozok takarót meg párnákat.
-Oké-állítottam meg a sorozatot.
-Figyelj Giorgio...-nézem végig barátomat ahogy vissza ül mellém.
-Igen?-ad át egy párnát.
-Ez a barátságunk meg marad bár mi is történjen, ugye?-dőlök hátra magamra húzva a takarót.
-Persze, miért kérdezed?-fordul felém.
-Semmi, nem érdekes. Hát magadnak nem hoztál takarót?-terelem a témát.
-Magamnak nem találtam-csúszik közelebb majd a takaró másik vége alá bújik. Olyan bő más fél óra után már Giorgio a vállamon alszik mint egy óriás kisbaba. Nem sok idővel később én is követem barátom példáját.
Valami oknál fogva éjszaka felkeltem. Épp hogy be süt egy kis holdfény az erkély ajtón ami segítségével minimálisan látok. Giorgio közelségét érzem, megijjedve veszem észre hogy rajtam fekszik. Zavaromba jobbnak találom ha az éjszakát Giorgio szobájában töltöm, így óvatosan ki mászva barátom alól a telefonommal világítva ki botorkálok a nappaliból.

Giorgio szemszög

Az éjszaka közepén zajra kelek fel. A fürdőszoba felől jön. Keserves sírás, de nem akárkié. Rögtön fel ismerem hogy Zsombor hangja az. Lassan közelítem meg a helyiséget, az ablakon beszűrődő fény pont annyi világosságot ad hogy tájékozódhassak  a lakásba. Óvatosan nyitom meg a fürdőszoba ajtót.
-Bombi? Hé te vagy az?-lépek be az helységbe.
-Zsombor?-csuklik el a hangom.
-Baszki, ugye csak  viccelsz!? Nyugi nem lesz semmi baj, rendbe jössz...-rohanok oda hozzá. Szemeimbe könnyek gyűlnek és gyorsan szántják végig az arcom. A látványtól erős hányingerem lesz. A kádban egy halott női személynek tűnő alak fekszik. Zsombor a kád mellett gubbasztva zokog, jobb kezével a nő kezét fogja. A keze tiszta véres, a saját vére. Körülötte a káddal együtt mindenhol vér van.
-Olivia...-ejtem ki halkan a lány nevét. Olivia az, a barna göndör tincsek , az arc vonások. Életembe nem találkoztam még vele de meg tudom állapítani hogy ő az, tiszta Zsombor.
-Hé Zsoma, ki ez? Olivia?- veszem karjaimba.
-Hé Zsoma?
Nem reagál. Zokogása lassan elhalkul.
-Zsoma, kérlek...-emelem fel a fejét, már én is zokogva. Nem lélegzik. El vérzett. Szép lassan hideg keze el engedi nővére kezét. Óvatosan le fektetem a hideg csempén.
-Zsoma, ezt nem teheted...-borulok melkasára.
-Zsombor, én szeretlek!!-ordítom ki zokogva a kezét fogva.

Izzadtan ébredek fel hirtelen.
-Baszki, csak egy álom...-sóhajtok egyet.
-Zsombor?-ugrok fel a kanapéról, rá eszmélve arra hogy este még Bombival aludtam el de most nyoma sincs mellőlem.
-Bazdmeg, még sem egy álom lett volna? -suttogom magamba. Első gondolatom hogy a fűrdőszobába keressem. Remegő kézzel de határozott mozdulattal nyitok be a helységbe. Le pergett előttem hogy mi van ha tényleg Zsombor fel vágott erekkel fekszik a fűrdőbe.
-Hála jó istennek.-esik le nagy kő a szívemről. De várjunk ha itt nincs akkor hol van? Nagy ijjedtségembe észre se vettem hogy az eddig nyitott szoba ajtóm most zárva van. Óvatosan nyitok be telefonom fényével világítva.
-Baszki, Zsoma, meg ijjesztettél...-világítok a telefonommal a göndörre.
-Mi a fasz Giorgio? Mi a baj?-próbálja takargatni a fény forrást kezével.
-Hogy hogy itt vagy? Nem tudtam hol vagy...-tartom lejjebb a világításomat  Bombi arcából.
-Nem akartam zavarni, így be jöttem ide. És te hogy hogy fent vagy ?-ül fel az ágyon.
-Csak rossz álom... nem baj ha itt folytatom az éjszakát veled?-nézek rá boci szemeket provokálva.
-Dehogy is-hajtsa fel a takaróját elmosolyodva.
Szintén elég közel voltunk egy máshoz csak most tudatunknál voltunk, nem álmunkba.
Egy órával később se tudtam el aludni. Zsombor háttal feküdt nekem. Folyton újra és újra az álmom játszódott le bennem. Ennyire félteném Bombit? Baszki, én tényleg szeretem.
-Szeretlek.-ejtem ki véletlen ezt a pár betűt. Baszki ezt tényleg ki mondtam? Még szerencsém hogy mélyen alszik.
-Én is szeretlek Giorgio.-suttogja vissza halkan.
Vagy mégsem alszik olyan mélyen.
Gondolataimba elveszve bambultam Bombi hátát mikor hirtelen szembe fordult velem. Nem szólt semmit. Én rá néztem s Ő rám nézett, aligha meg nem igézett.
-Jó éjt Giorgio...
Válaszolni se tudtam mert Zsombor ajkai hevesen tapadtak az enyémekre. Alig lehetett pár másodperc de nekem örökké valóságnak tűnt. Tudom mi hiányzott az életemből, Zsombor, vele egésznek éreztem magam.
-Jó éjt Bombi.-váltam el Zsombortól ki pirult arccal. Homlokomat Bombijéval össze döntve  szenderegtem állomba. A gondolataim most hagytak aludni. Nem járt semmi az eszembe csak Zsombor. A göndör tincsei, sötét barna szeme, eddig nem foglalkoztam eme tulajdonságaival, de ahogy egyre közelebb kerülök hozzá, egyre jobban fenn akadok ezeken a pici apróságain.  Nem gondoltam volna azt hogy a mai este Bóna Zsombor meg csókol, pár nappal ezelőtt  még nem tudtam mit akarok, de most már pontosan tudom,Őt.

Sziasztok! Egy kicsikével izgalmasabb résszel jöttem nektek, még most kezd be indulni a buli! Úgy hogy készüljetek fel sok kacifánttal készülök nektek! Mingyárt itt a téli szünet így több időm lesz írosgatni, így remélhetőleg aktívabb is leszek! Addig is köszi ha el olvastad, ha van kedved írd le commentbe a véleményed, sokat segít nekem.
Szép estét/ napot/ hetet nektek! <3