Glikol (+18)

18✔

Paul szemszöge

Sosem szerettem vásárolgatni. Hisz elmegy vele egy csomó idő és csak csorgatom a nyálam arra a lányra akivel vagyok. Különösképpen tetszik az amikor nem éppen egy szimpla boltba megyünk be, és ezt Evy tudta a legjobban. Legelsőnek egy fehérnemű boltba húzott be és  felpróbált egy igen szexi piros csipkés fehérneműt.

-Na hogy tetszik?-kérdezte és körbeforgott egyet.

-Szimplán letépném rólad.-válaszoltam és elindultam felé mire ő futni kezdett vissza a próbafülkébe. De ahogy futott az valami elképesztő volt. A szemem az nem tudott lemászni róla. A teste tökéletes volt és csodálom, hogy még nem akaszkodtam rá. De Evynél ez más. Ő nem az a lány akit az első alkalommal meztelenül akartam látni, hanem az a lány aki a legfényesebb alma a fán és megéri várni rá míg megérik és leesik a fáról. Egy olyan alma ami nem csak kívül szép, hanem még zamatos és édes mikor az ember kaphat belőle egy darabot. És szó szerint ő bearanyozza minden egyes napomat. Vele kelni az olyan mintha megnyertem volna a főnyereményt egy versenyen és az minden nap gyarapodna egy kicsit. 

Mikor vele kelek az olyan csodás. Az arcába hulló haját csavargattam aznap reggel is. Aznap reggel, mielőtt majdnem valami szörnyűség történt az én kis babámmal. De szerencsére ott voltam így nem végződött szörnyűséggel.

Mikor beléptünk a bevásárló üzlet  ajtaján rossz érzés fogott el, de nem törődtem vele. Sorra jártuk a boltokat és volt ahol üres kézzel és volt ahol akár 3 táskával is kijöttünk. Evy beindult, hiszen közeledik a karácsony és ő nem szeret az utolsó percre hagyni semmit. Nézelődött és nekem a szívem egyszerűen boldog volt, mert tudtam, hogy én teszem őt boldoggá. Igazából a történetbe az az egy bökkenő van, hogy nem mondtuk ki hangosan azt, hogy mi együtt vagyunk és még én sem mondtam ki neki azt a bizonyos szót, pedig ha tudná mennyire odavagyok érte. De nem akarom őt siettetni. Nem szeretném ha teher lennék neki, de ha nem akar engem akkor...hát abba az opcióba még nem gondoltam bele.

-Paul, kimegyek mosdóba, jó?

-Menjek veled?-kérdeztem perverzen mire ő mosolygott egyet, és bement. De nem jött ki. Éreztem ahogy a tarkóm lüktetni kezdett és a fejemben kezdenek elhomályosulni a gondolatok. Tudtam, hogy baj van.

Ahogy beléptem megláttam a szépségemet egy vad idegen fickóval aki éppen a hasát simogatta miközben a kezével befogta Evy száját. Villámgyorsan odaléptem és letéptem a gyereket róla. Evy sírva nézett rám, de éreztem ahogy az ajtó kinyílik és az illető távozni szeretne amit nem hagyhattam. Az ajtót becsaptam és vérben forgó szemmel néztem a szánalmas srácra aki addigra már megbánta amit tett. De nem nálam! Aki az én gyönyörűségemet bántja az az életével fog fizetni. A gyereket egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam és a vállába haraptam. A vére ömleni kezdett és a jól eső íz szinte mámor volt számomra. A fiú a padlóra zuhant én pedig nem hagytam abba. A mellkasába markoltam és egy csavarral szétrobbantottam a bordáját. A tüdejét kezdtem enni és amikor felpillantottam láttam Evyt aki kikerekedett szemmel néz rám és próbálja eldönteni, hogy melyikünktől féljen jobban. A sarokba kuporodó lány elvesztve teljesen józan gondolkodását, sírni kezdett. Felkaptam a fiút és Evy felé sétáltam aki felállt és felém kezdett el jönni. Próbálta felfogni mi történt és segíteni akart de nem sikerült neki. A ruhája véres lett, én pedig felkaptam őt is és fénysebességgel, a kinti padról a csomagokkal együtt repültem velük haza. Haza ahol színt kell vallanom.

Mikor másodperceken belül odaértünk, Evy a nővérének a szobáján kopogott és eltűnt a színről. Én pedig ott maradtam a sráccal aki már halott volt, de az illata csábított így újra neki estem. És ekkor megjelent Avva és Ryan. A testvérem hirtelen elráncigált onnan, mire arra lettünk figyelmesek, hogy Avva a srácot kóstolgatja. Teljesen visszanyertem az eszemet de nem tudtam hova tenni amit láttam. Ryan, felkapva Avvát felgyújtotta a holtestet azután pedig távozott szerelmével. Én pedig ottmaradtam azzal a lánnyal aki mindennél többet ér számomra, de éreztem, hogy itt a történetnek vége szakad.

A szobába lépve, Evy az ágyon ült és nézett maga elé. Mikor meghallotta, hogy nyitódik az ajtó felnézett és ijedtében felpattant.

-Evy, sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Én nem az a hétköznapi srác vagyok akit te keresel. Én egy másik bolygóról jött lény vagyok. Aki a te személyedben találta meg a boldogságot. Mindent elmondok ha szeretnéd és ha félsz tőlem, megértem, de kérlek hallgass meg.

-Paul, mi volt ez? Mi vagy? Miért csak most kell megtudnom?? És engem is ettél álmomba? Azért vagy velem, hogy meg egyél?? Akkor Ryan is ilyen valami mint te?? Ezt nem értem, azt hittem az ilyen csak az elbaszott filmekben léteznek.....hagyjál magamra! Soha többé ne gyere a közelembe!!! Ne érj hozzám, sőt soha többé nem akarlak látni, de nem is akarok hallani felőled!!-üvöltötte, mire odaléptem hozzá és kitöröltem a memóriáját.

........

Evy értetlenül nézett rám.

-De akkor már jól vagy? Biztos nem vágtad el magad nagyon?-kérdezte a konyhába állva és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Szépségem, ez csak egy kis karcolás semmi több oké?-mutattam a bekötözött kezemre, aminek igazából  semmi baja nem volt, csak azt ültettem be a gondolataiba, hogy azért véres a ruhája mert elvágtam a kezem és ő fogta el azt.

-Képzeld kaptam egy állást.-jelentette ki halkan miközben én nekiálltam ebédet készíteni.

-Na de szuper, és hol sikerült?-kérdeztem

-Egy cukrászdába, ahol egy Roy nevű fiú dolgozik, ő ajánlotta az állást.

A kés hirtelen megállt a kezembe és éreztem ahogy nem fogok valami udvariasan válaszolni.

-Találkoztál vele?

-Igen, ő osztotta a szórólapot és mikor meglátott azt mondta alkalmas lennék pultosnak a cukrászdába ahol ő dolgozik. Én pedig nagyon örültem az ajánlatnak. És holnap kezdek.

-Evy, én nem szeretném ha ott dolgoznál-mondtam ki egyszerűen , mire nevetni kezdett.

-Miért?

-Mert nem szeretném ennyi.

-Paul, nem vagyunk házasok, jogom van eldönteni, hogy mikor és hol dolgozok. Nagylány vagyok már és tudok felelősség teljesen dönteni.-és kiment a konyhából.

-A kurva isten bassza meg!!-kiáltottam fel és a kést a deszkába állítottam.

Evy után mentem és a falnak szorítottam, éreztem ahogy gyorsan kezdi venni a levegőt és kezd pirosodni az arca. 

-Paul...sajnálom, hogy úgy szóltam de....-csókoltam hirtelen meg, erre felugrott az ölembe és úgy csókolt tovább. A vérem forrt és Evy is adta még alá a lovat mert a fülembe nyögdécselt és a hajamat túrta. 

-Evy én nem...-kapkodtam levegő után, mire Evy kikerekedett szemmel néz rám.

-Persze tudom, hogy nem lenne szabad, sajnálom.-hajtotta le a fejét és a mellkasomon pihent.

-Nem a szexet nem akarom, hanem, hogy neked ne legyen rossz, azt akarom, hogy akkor csináljuk ha te is készen állsz rá. Nem szeretném ha az első alkalom után itt hagynál mert azt nem bírnám ki. El sem tudnám képzelni nélküled a napjaimat. Tudod már akkor megbabonáztál amikor elsőnek beléptél ide a lakásba. Láttam rajtad, hogy egy erős és gyönyörű nő vagy. Biztos voltam benne, vagyis reméltem, hogy egyszer ilyen nagy szerencse fog érni engem és a karjaimba tarthatlak. Mert tudod....szeretlek.

-Paul, te ezt most őszintén mondtad?-kérdezte tőlem lesápadva. 

Válasz helyett csak megcsókoltam és mikor elváltunk rám mosolygott és ennyit mondott.

-Én is szeretlek.

Aztán megölelt. Felvettem a karomba és a kanapé felé vettem az irányt. Leraktam én pedig lefeküdtem, ő szó nélkül feküdt be elém és egymásba gabalyodva aludtunk el.