Az éj leszállt, itt az idő nyugovóra térni ,de még előtte illő megtisztálkodni. Lilla is így cselekedett azon az éjjelen, amikor ugyanis találkozott a fürdőben valakivel fogmosás közben. A szobát belepte a pára mindenhol. Épp a kabinból jött ki törölközőt magára kapva, amikor surranást látott,de alakot egyet sem tudott kivenni. Gondolta magában, hogy csak képzelődött a pára hatására melyet beszívott s bódította őt. Indult a mosdókagylóhoz, hogy fogat mosson, s ekkor hirtelen egy kéz érintette meg a karját. A lány ledermedt és kiabálni nyitotta volna száját, de hang nem jött ki rajta. A kéz rátapadt a szájára és elnémította őt. A lény ugyanis mágiát használt, hogy ne tudjon beszélni, nehogy megtudják létezését. Egy pillantás alatt eltűnt, majd a lány is visszanyerte hangját. Döbbenet és félelem öntötte el. Remegve lépett ki a szobából és tért a szobájába . Bebújt az ágyába, majd magára húzta a takarót egészen addig míg csak a feje látszott ki. Sokáig merengve nézte az ajtót, s álom egyáltalán nem jött a szemére. Tulajdonképpen nem is szeretett volna elaludni, mert félt attól, hogy megint találkozni fog a lénnyel. Végül hosszas idő után elaludt, szemei elernyedtek és ragadtak lefelé. Reggel a fürdőbe kezdte útját felkelés után. Ugyanúgy elindult a kagylóhoz hogy megmossa arcát és fogát, hogy tiszta legyen és felfrissüljön. De mivel nem volt pára így nem látta a lényt, aggódásra így nem volt gondja. Elindult az ebédlőbe, ahol már várta őt az anyukája által készített reggeli. Juharszirupos waffelt( gofri) tejjel . De mivel hidegnek találta a tejet és nem volt benne kávé, így bement a konyhába hogy megmelegítse és rakjon bele kávét. A konyha párás volt, Lillát pedig elöntötte a félelem. Hosszas habozások után eldöntötte, hogy bemegy a párával teli konyhába és elkészíti oly várva várt italát. Mikróhoz oda is ment majd betette bögréjét. Elindította majd egy másik csészébe lefőzött kávét rakott. A bögréjét kivette a mikróból majd egy habosítóval elkezdte a tejet felhabosítani, majd miután ezzel végzett a kávéjába óvatosan beleöntötte. Szépen megformázott vele egy szívet majd rászórt egy kis csokis öntetet. Ezután indult volna ki a konyhából amikor meglátott mögötte egy alakot. A csészéje majdnem a földön landolt, de szerencsére az alak földre érkezés előtt elkapta. A lány megnyugodott. De tudta, hogy ezt egy ember nem képes ilyen sebességgel megtenni. Érezte , hogy ez a valaki tegnap már járt itt. Nem csalt megérzése, ugyanis azért tért vissza hogy újra láthassa lillát. A lény beszélni nem tudott viszont írni igen de csak akkor ha párás körülmények adottak voltak. A lány észrevette, hogy ez a lény nem ártani akar neki, hanem védeni őt. A párás ablakra ez volt írva: " ne haragudj nem akartalak megijeszteni". Lilla ezentúl minden éjjel kommunikált a lénnyel és bátran,büszkén tért ki a fürdőből és persze néha napján a konyhából. Hogy ki is volt e lény? Nem tudhatjuk, Lill kedvéért se mondta el nevét csak egy titokzatos monogramot hagyott mindig: "P.J".
