Vérszomj

20. Az ostrom kezdete

James:

Angela csókja teljesen meglepett. Nem is sejtettem volna, hogy szerelmes belém. Vajon mióta? Egy seggfejnek éreztem magam. Most úgy érezheti, hogy utálom. De én szeretem.. talán nem csak barátként. Utána kell mennem. Már keltem fel mikor egy furcsa szag csapta meg az orrom. 

Teresa:

James épp tápászkodott fel mikor, mintha rosszullét tört volna rá. A térdére kellett támaszkodnia és nehezen vett levegőt. Eric és én már futottunk, de úgy tűnt össze szedte magát. Aggódva figyeltük és vártuk, hogy elmagyarázza a történteket.

-Itt van.-mondta ki ezt a néhány szót. A vér is megfagyott az ereinkben, mert mind tudtuk kiről beszél. Aki megölte édesanyját és vele is majdnem végzett.

Aaron...

Angela:

Elrohantam. Nem tudtam mást tenni. Lehet, hogy most vesztettem el egy jó barátot. A könnyek folyamatosan hullottak a szememből. A Teresával közös sátrunknál végre leborulhattam, hogy kisírjam magamból a fájdalmat.

-Angela!-hallottam meg Teresa aggódó kiáltását. Először semmibe akartam venni.-Itt van Aaron.

A félelem, mint egy kés a szívembe szúrt. Aaron erős. James nélkül mind meghalhatunk. Letöröltem a meleg könnyeket az arcomról. Most nem lehetek gyenge. Sok embernek az élete van veszélyben. Kiszaladtam és az egész osztályt a tábortűz körül találtam. Sokk vagy épp zavarodottság ült az arcukon.

-James nem rég futott be az erdőbe- informált Eric.

-Nekünk itt kell maradnunk megvédeni a többieket- jelentettem ki. A fiúnak se szabadott volna bemenni.

-Mi a szar van szöszi?!-röffentett rám Martin. Felálltam egy padra, hogy kicsit kitűnjek.

-Figyelem!-kiáltottam el magam. Mindenki rám kapta a tekintetét.-Mindenkinek veszélyben van az élete, ezért arra kérek mindenkit, hogy gyűljünk ide és senki se menjen messzebb! Jelenleg az a legfontosabb,  hogy együtt maradjunk. Minden rendben lesz. Maradjunk csöndben és kerüljük a pánikot!

-Te meg miről beszélsz? Hogy lenne veszélyben az életünk?-üvöltött rám a szőke kék szemű fiú.

-Ez bonyolult. Elrendeződik ez és utána megmagyarázzuk.-mondtam majd előhúztam a pisztolyom amit még a sátorban erősítettem az övemre.

-Tedd le a fegyvert! Egyáltalán honnan szerezted?-kiáltott rám a felügyelő tanár.

-Van engedélyem és most csak ilyen fegyverünk van.-jelentettem ki. Mindenki ijedten figyelt rám.-Van bárkinek bicskája vagy hasonló?

Néhányan vonakodva húzták elő az apró pengéket.

-Rendben- úgy éreztem egy kicsit fellélegezhetek.-Álljatok készen és ha valami megtámad ne habozzatok használni! Ne törődjetek vele, hogy embernek néznek ki! Nem fognak habozni, hogy megöljenek.

Kőkemény tekintetemmel végig mértem őket, mint ahogy egy őrmester a kadétjait szokta.

-Adjatok bele mindent mert most nem másért, mint az életünkért fogunk harcolni...

_______________________________________________________________________________________

Köszönöm, hogy még olvassátok. Bocsánat, hogy ritkán írok de elég elfoglalt vagyok. Remélem tetszett a fejezet és nyugodtan írjatok építő jellegű kritikát!