Megkésett gyermekkor

12. kanál

Egy pillanatra elfelejtette az éjszakát, és azt hitte a tegnap hajnali meglepetése és beszélgetése az alacsonyabbal csak valami spicces álom volt, de Baekhyun ugyanúgy csimpaszkodott belé, mint hajnalban, ahogy elaludt. Békés szuszogása megmosolyogtatta Chanyeolt, aki közelebb hajolva a másik fejéhez puszit nyomott a homlokára.

Sokszor látta már Baekhyunt aludni, elvégre a koliban szobatársak voltak, de sosem aludt még vele. Mondjuk ezt sosem bánta különösebben, mivel reggelente mindig csak a széttúrt ágyat és őskáoszt látta, benne Baekhyunnal valami nyakatekert pozícióban. Rosszabb éjszakáin volt olyan, hogy a vaksötétben káromkodásra kelt, felkapcsolva a kislámpát pedig a földön ülve látta a másikat, aki a forgolódások közepette egyszerűen kiesett az ágyból.

Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.

Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.

- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.

- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.

- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.

- Csodás lett, mikor szerezted őket?

- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.

- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.

- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.

- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.

- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...

Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.

A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.