Segítségből Szerelem

"köszönöm"

-Ez van ha az ember tökéletes külsővel és belsővel rendelkezik- rontotta el az egészet a szokásos egoizmusával.

-Akkora egy barom vagy- puffogtam.

-Tényleg? Pedig az előbb még a hősöd voltam.

-Egy szóval se mondtam hogy a hősöm vagy! Idióta, egyszer vagy kedves azt is el kell rontani?

-Oh, Suga-chan ne legyél mérges! De tényleg, mért is ittál annyit egyedül?

-Nem a te dolgod- motyogtam.

-Csak nem szerelmi bánat?

-És akor mi van?- én idióta mért kellett bevalanom.

-Vissza utasított vagy szakítottatok?

-Semmi közöd hozzá!

-Naaa, ha már itt vagy mesélhetnél- zaklatott tovább.

Lemondóan sóhajtva úgy döntöttem hogy inkább elmesélem.

-3 hónapig együtt voltunk...

-3 hónap után szakítottatok? Mért?- élte bele magát a történetembe.

-Tegnap rajta kaptam ahogy megcsókol egy lányt, még csak nem is egy eldugott helyen. Ott ahol mindenki láttja. Kicsit olyan mintha akarta volna hogy lássam...

-Nem lehet hogy csak szájra puszi volt? A lányok közt megszokott az ilyen, nem?

-Nem, nem szájra puszi volt... és amugy is. Nem tudsz te semmit.

-Nem értelek.

-Meleg vagyok, oké?!- akadtam ki- gondolom most ki akarsz dobni aztán soha többé nem láttni ami azért is lehetetlen mert biztos lesz még meccsünk...

Könnyeim utat törték maguknak. Egyáltalán mért zavar ha elitél? Hisz még barátok se vagyunk, nem is ismerem. Mért zavar ennyire a világ véleménye?

-Hé nyugi, szóval a srác megcsókolt egy csajt? Mekkora egy barom lehet...- mondta kicsit mérgesen.

-Várj, akor nem akarsz kihajítani? Nem gondolsz undorítónak?

-Kezdek félni a rólam megalkotott képedtől- szomorodott el- először hogy megerőszakolnék egy részeg fiú aztán hogy olyen dolgoktól undorodok mint a szerelem... mi lesz a következő? Titokban el akarom foglalni a földet?

-A körülötted legyeskedő lányok simán kitennének egy hadsereget szóval mért is ne?- kérdeztem nevetve.

-Hé!- szólt fel mérgesen de végül ő is nevetett.

-És te? Bár ez hülye kérdés biztos hetero vagy...

-Igazából, nem vagyok biztos benne, azt hiszem hetero vagyok bár néha talán binek mondanám magam, nehéz ez főleg ha még sose volt szerelmes az ember...- sóhajtott.

-18 éves vagy és még sose voltál szerelmes? Ez hogy lehet?

-Hé ha így mondod olyan fura, minha nem lennének érzéseim...

-Talán csak az igazira vársz- mosolyogtam rá- én is azt hittem Daichira hogy az igazi, ő volt az első szerelmem.

-Várj... te összejöttél a kapitányotokkal? Ő csalt meg?!

-Basszus-most esetle hogy ezt a kis részletet még nem is tudta.

-Azaz idiota, pedig nem nézném ki belőle- csóválta a fejét dühösen.

-Talán bele telik egy kis időbe hogy tovább lépjek, de hidd el jól leszek.

-Tényleg- válott át jobb kedvbe- elkérhetem a számod?

Erre a kérdésre nem számítottam. Rendesen meglepett.

-A... a számom?

-Igen Suga-chan, a telefonszámod, valahogy megkell beszéljük mikor és hol adom vissza a ruháid.

-Ja, ja igen, add a telefonod.

Beírtam a számom és fel is hívtam, amikor meghallottam a csörgést ki is nyomtam. Mostmár megvan neki a számom és nekem is az övé.

-Akor- szólaltam meg miután vissza adtam a mobilt- én most megyek.

-Ja persze, ki kisérlek- pattant fel.

Már épp készültünk volna elköszönni amikor rájöttem hogy amúgy fogalmam sincs merre vagyok.

-Akor...-köszönt volna el de közbe vágtam.

-Várj, még sose jártam erre szóval nem igazán tudom merre kell mennem...

-Oh tényleg, bocsi... mond a címed, elkisérlek.

Elmondtam neki hogy hol lakom és elindultunk az egyik irányba. Az csöndben telt. Kb 20 perc séta után oda is értünk. A ház előtt megálva felé fordultam majd szorosan átöleltem.

-Suga-chan...?- lepődött meg a tettemen de végül viszonozta az ölelésem.

-Köszönöm...

-Nincs mit.

Nyomott egy puszit a hajamba majd elengedett ahogy én is őt. Elköszöntünk egymástól és mindketten mentünk a saját dolgunkra.