Megkésett gyermekkor

13. kanál

Baekhyun szinte sokkot kapott reggel, amikor félálomban telefonját keresgélte. Azon már meg sem lepődött, hogy a kanapén aludt - nem véletlen mondta Chanyeolnak, hogy nézzék csak nyugodtan a karácsonyi filmet - azon már viszont kicsit igen, hogy Chanyeol is mellette durmolt. Ráadásul a vékony pléd helyett a magas vastag takarója vette kerül őket.
Na de amikor még laposakat pislogva az órára nézett máris éberen pattant ki az ágyból. Próbált átbukdácsolni a magas lábain, hogy a fürdőbe jusson, de véletlen elég erősen megrúgta a másikat, aki csak feljajdulva tért magához.

- Bocsi, tényleg, de rohannom kell, fél nyolc múlt - hadarta és már a fürdő felé vette az irányt, hogy a reggeli teendőit minimalista stílusban elvégezze.
- Mi van? - fúrta fejét a párnába a magas, majd fél percen belül összerakta ő is az információk jelentését. - Francba! Baekhyun siess, nekem is kell a fürdő!

Míg Chanyeol a haját lőtte be, Baekhyun előtte súrolta fogait, aztán majdnem egymásba rohanva tért vissza mindenki a saját zugába, hogy felöltözhessen. Baekhyun gyorsabb volt - neki messzebbre kellett mennie - így míg ő már a cipőjét vette Chanyeol még csak az ingje gombjaival szenvedett.

- Hánykor végzel ma?
- Ötkor.
- Én négykor, elmegyek eléd, és elmehetnénk elintézni a bevásárlást. Itthonra is kell cucc, meg akkor az adományozáshoz is vehetnénk pár dolgot - magyarázott az alacsonyabb, már kabátját felvéve.
- Öhm... oké. A kávézóba leszek
- Jó sietek, szia!
- Szi - ajtócsapódás - a! Ez gyors volt - jegyezte meg már csak magának a magas, aztán észbe kapva szedte ő is össze magát.

Chanyeol kissé elvarázsolt hangulatban lépdelt az asztalok között, ahogy a tegnapra gondolt. Baekhyun jól érezte magát csak a szokásos kis hisztijeit hozta, amik személyiségéhez tartoztak. Bolondozva korcsolyázott, és a kávézóban is felengedve dumált vele. Mintha nem is lett volna a közös alvásuk, ami mára virradóan megismétlődött.
Igazából becipelhette volna az alacsonyabbat az ágyába, vagy legalább kihozhatta volna neki a takarót, ő pedig kényelmesen elvonulhatott volna aludni, de túl csábító volt az együtt alvás gondolata.
Baekhyunnak a film kezdetétől negyedóra sem kellett, hogy elaludjon - talán ezért is kampányolt a kanapé kinyitása mellett - és még a film vége előtt odakuckózott Chanyeol mellé. Orrát a magas karjához nyomta, aztán bal keze átsiklott a derekán, és ott szorongatta pólóját. Amikor a film vége után el akart még menni mosdóba és a paplanját összeszedni alig tudta levakarni magáról Baekhyunt.

- Ki volt az a tegnapi srác veled Chanyeol? - kérdezte Eunha, az egyik részmunkaidős pincérnő.
- A barátom és lakótársam. Miért?
- Kár érte, pedig már szurkoltam, hogy tényleg randi legyen.
- Mi?
- Halál cukik voltatok együtt, még sose láttam, hogy így néztél volna valakire.
Ennyire nyilvánvalóak az érzései?

Baekhyun öt előtt pár perccel esett be, arcát kicsípte a hideg, a magas pedig csak akkor vette észre, amikor már egy bögrével a kezében telepedett le az egyik asztalhoz. Volt még pár perc a munkaidejéből, de nem voltak sokan a váltás már megérkezett, így pihenőt engedve meg magának mellé telepedett ő is egy kávéval, és két sütivel.
- Az a terved, hogy az ünnepek végére gombócot csinálsz belőlem? - mosolyodott el Baek, ahogy az édességekre pillantott.
- Eddig se láttam volna, hogy elhíznál, ártani nem ártanak.
- Ha tudnád mennyit ártanak - sóhajtott szenvedősen Baekhyun, de azért már villa volt a kezében a falatozáshoz. - Nem baj, hogy lógsz?
- Nem igazán, a többiek már itt vannak, és nincs sok ember. A főnök is jó fej.
- Féltékeny vagyok...

Nagy hévvel vágtak neki a bevásárló túrának, megbeszélték, hogy a saját szükségleteik maradnak másnapra, most inkább az adományozós dologra fekszenek rá. Baekhyun sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga a másikkal, de nem gondolta, hogy már az első boltban megbolondul a magas.

- Chanyeol, nem kell mindent megvennünk, nem erről szól.
- De nézd már milyen aranyos az a pulcsi, és cipő. Meg a...
- Négy csomag, négy ruhadarab.
- De hát karácsony van.
- Én ezt értem és halál cuki vagy, hogy ennyire sok mindent akarsz adni, de pont te mondtad, hogy nem erről szól az ünnep. Amúgy is nekünk is élnünk kell valamiből a hó végén - tette hozzá mintegy mellékesen. A magas duzzogva rakta vissza a hatodik felsőt, és elgondolkodva meredt a kínálatra. - Lehet jobban járnánk, ha méret nélküli dolgokat vennénk.
- Olyan ünneprontó vagy...
- Realista Chanyeol, azt akartad mondani, hogy realista.
- De hát, ha veszünk egy bizonyos korosztálynak, akkor stimmelnek a méretek.
- Dehogy stimmelnek. Csak elkeseredik, amikor meglátja a menő új pólóját, ami nem megy rá.
- Jól van... honnan tudsz egyáltalán ennyit erről? Utána olvastál?
- Is... - nyögte megszeppenve, majd félrenézett. - és volt olyan év, hogy kaptam is ilyet - tette hozzá halkan. Chanyeol megdermedt egy pillanatra, és döbbenten meredt a másikra.
- Kaptál?
- Ja... na menjünk. - vágta el gyorsan a témát, és inkább a kiegészítők felé vette az irányt. Nézegette a sapkákat, és sálakat, majd leakasztott két szettet, amit ő megfelelőnek talált, hogy megmutassa Chanyeolnak, de a másiknak hűlt helye volt. - Megölöm, ha ész nélkül vásárol - morogta magában és keresésére indult.
- Gondoltam csinálhatnánk lányos meg fiús dolgokat. Azt mondtad a méret nélküli cuccok nyerőbbek, nézd!

A kezében rózsaszín kis kesztyű volt, hozza illő sapkával, a másikban pedig egy jégvarázsos kistáska, ami nagyon menő darabnak számított mostanság. Amikor Baekhyun rábólintott a dologra gyorsan belecsempészett még 1-2 lányos kis apróságot, de az alacsonyabb már nem állt neki veszekedni.

Egyikük sem számított rá, hogy órák hosszat fognak bóklászni a plázában, bár erre rátett az embertömeg, ami Baekhyunt kezdte kihozni a sodrából. Amikor Chanyeol még be akart menni magának is nézelődni, ő inkább a közelben lévő erkélyt választotta, hogy kicsit kiszabaduljon a zsúfolt térből. A hidegben már látszott lehelete, azzal szórakozott, miközben várakozott és cseppet sem bánta, hogy elmenekült kicsit, inkább a fagypont, mint az a sok ember ott bent. Oké, ő nyitott a dolgokra, de azért mindennek megvolt a határa.
Alapból sem szeretett vásárolni, új ruháit is álltalában a colosnak köszönhette, mert muszáj volt elmenni vele néha. De míg Chanyeol akár órák hosszát tudott nézelődni, ő bement és kijött néha fel sem próbálva az adott darabot. Tudta éppen mire volt szüksége, így feleslegesnek gondolta, hogy vegyen mellé még hat darabot. Emellett volt egy kis különbség a bevételeik között. Míg Chanyeol otthonról is kapott támogatást, Baekhyunnak az apja hitelét kellett fizetnie, emellett ott volt a tandíja egy része is, bár kapott szociális támogatást meg ösztöndíjat, de nem mindig futotta mindenre, pláne, hogy minden hónapban keményen félrerakott egy kisebb összeget vész esetére.

- Hogy nem fagytál meg? - lépett mellé a magas egy zacskóval a kezében.
- Elegem volt már kicsit az emberekből, itt meg nyugi van, mert csak a cigisek jönnek ki, vagy a hozzám hasonló antiszoc emberek.
- Menjünk haza?
- Aha. Holnap a bevásárlásnál majd veszünk még csokit, mára szerintem épp elég volt.
- Még elnézhetnénk valahova - mosolygott cukin Chanyeol, ő pedig csak hagyta magát.

A sok fa között a magas vidáman rohangált, olyan volt, mint a nem messze álmélkodó kisgyerek, Baekhyun pedig csak állt és várt.
- Neked melyik tetszik? Milyen legyen? Mekkora? Az legyen? Vagy az? A lucnak nagyon jó illata van, de nem bírja olyan sokáig, de a Normand az nagyon szép!
- Csak válassz egyet - sóhajtott.
- De így nem buli! Ezt közösen kell!
- Akkor legyen ez - bökött az előtte állóra.
- Túl nagy az alja, nem tudnánk tőle normálisan közlekedni.
- Ez?
- Nagyon pici.
- Az?
- Nézd már milyen ferde a törzse.
- Akkor ez?
- Mire belevágjuk a talpba nem marad rajta ág.
- Chanyeol, megöllek! - vesztette el a türelmét.
- Jó, jó csak válassz egyet, nem szólok bele.

Baekhyun borús tekintettel indult neki a nagy választásnak, mert ez a fél óra jobban kiidegelte, mint a plázában töltött idő. Ráadásul míg Chanyeol rohangált, nála volt az összes szatyor és nem hozott kesztyűt.
Végül lecövekelt az egyik hátra kirakott fa elé, és némán bökött rá, Chanyeol pedig elvarázsolódva szaladt az eladóhoz, hogy azt kérik.