Szunnyadó Parázs Szikra - Zhongluc Fanfiction

1. rész

Diluc Ragnvindr; egy tökéletes, sármos fiatalemberként ismerhető meg Mondstadt utcáit járva. Az emberek kedvelik, viszont egyikük sem érti a férfit, mit miért és hogyan csinál.

Régebben egy élet vidám gyermek volt bátyjával a lovagok között, viszont mostmár apja halála után csak a leghíresebb borászat zsémbes üzemeltetője maradt.
Apja egy komoly és idős úriember volt, ugyanolyan jellegzetes vörös hajjal ami a családnak már-már minden tagján látható. Egy Fatui tehetett arról, hogy meghalt, hiszen pár évvel ezelőtt egy lovas szekéren haladt ő és fia egy küldetésre amikor megtörtént a baleset. Senki sem tudja igazából azóta sem hogy mi történt azon az estén a két testvérpáron kívül. A lovagok Dilucot vérben ázva találták meg apja felett bámulva rá, sokkos állapotban.

A legjobb szülinapi ajándék lehetett neki.

Még azon az éjszakán kaptak egy-egy különleges dolgot a testvérek ; Diluc az apjától örökölte a bizonyos "gonosz szemet", Kaeya pedig a köztük folytatott harc közben érezte magát hátrányban és emiatt Tsaritsa megszánta egy Cryo vízióval. Tudni illik ezt a víziót csak azok az emberek birtokolhatják, akik valaha érezték magukat olyan mélyponton, hogy semmi sem és senki sincs mellettük, magány és elhagyás ami az ő sorsukat kísérti, sokak szerint ez is szimbolizálja magát a cryot azaz a jeget: jéghideg érzelmeken esnek keresztül a vízióhordozók. Na de térjünk vissza a szülinaposra. Azóta sem beszélt testvérével ugyanolyan szeretettel, hiszen a bárban a magányos mindig csak a bolondos vicceit meséli el neki, amitől ő falra mászik. A borászat üzemeltetése elég sok időt ellop tőle, viszont
övé az egész telek, ami azt jelenti hogy elég érdekes mennyiségű pénzt kaszál napról napra (emiatt lehet valószínűleg az ország egyik leggazdagabb embere). Páran azt is pletykálják hogy ő a Sötétéj Lovag de ez a kérdés a bárokban, ezen belül a leghíresebb is, az Angyal Részesedése nevű mulatóhelyen is sokszor szóba kerül a titokzatos alak.

Ezt én mind nevetségesnek találom. "Sötétéj Lovag" név is elég arra hogy kínosan érezzem magam, nem kellenek nekem ilyesfajta jelzők. Sokan érdeklődnek az iránt is hogy van e barátnőm, hiszen miután apám meghalt jegyesemmel is megszakítottam a kapcsolatot. Kényszer házasság rabja lettem volna, viszont a lány egy értelmes és komoly fiatal hölgy volt, nem tartózkodtam a gondolattól hogy házasodnom kell. Azonban, most hogy így alakultak a dolgok a munkám a legelső, nem lenne a családra időm emellett.

Azóta lovag sem vagyok, hiszen undorodtam attól, ahogy elsimították apám ügyét seperc alatt a "civilek biztonságát őrizvén".

Átgondolva életem, hirtelen arra eszméltem hogy ismét a bárpult mögött állok kiszolgálva monotonon a vendégeket, akik ma rendkívűl hangosak voltak. Nagyon részeg mindenki, a testvérem és a dalnok is a bárban található ma. A dalnok épp a középső asztal közepén állt egy korsó sörrel a kezében. Venti, valójában Barbatos azaz az Anemo archon. Még mindig hihetetlen számomra hogy néhányan ebben a percben is imádkoznak ehhez a szétcsúszott bohóchoz, miközben ő leissza magát és tesz az egész országra. Hiszen már mindegy igazából, sok idő eltelt mióta az Archon háború volt, azóta néhány istenségről már hallani sem lehet itt Mondstadtban.

Éppen poharaim tisztítottam, közelemben nem volt senki, hiszen ki élvezné a társaságom igazából? Hallottam az ajtó feletti kis csengőt megszólalni ami azt jelentette valaki be tette ide a lábát. Unottan hátra fordultam, mire egy érdekes alakot láttam. Egy középkorú de mégis fiatalnak tűnő kínai férfi, csodálatos hagyományos díszítésű öltönybe öltözve, hosszú barna haját össze fogva tartotta hátul, különleges sárgás szemei pedig egy piros tusvonallal lettek díszítve. Magas, határozott alaknak tűnt, egyáltalán nem ide valósi, hiszen nem volt ismerős nekem. Közelebb lépett a pulthoz körül nézve kíváncsi szemeivel, én pedig letettem egy poharat a helyére eközben.