𝐻𝑜𝑙𝑑 𝑏𝑢𝑏𝑜𝑟𝑒́𝑘𝑜𝑘

Öreg aluljáró

A New Shadeu-i állomás, már több mint tíz teljes perce várta, hogy a Las Ivyaki-ból jövő vonat begördüljön a peronhoz. A pályaudvar mester is várt, pedig ő nem nagyon szokott annyiszor kijönni a szobájából, ha teheti, ma mégis megtette. Ilyen nagyon szép napos szombati délelőtti napra, már több mint öt hónapja várt. A születésnapján ez meg is történt. Reggel, el is döntötte, hogy amikor csak teheti kint lesz. Öt teljes órája tartotta eme fogadalmát, bár nem volt nehéz dolga. Hat vonat késett, erre nem jellemző módon. A Sokotha-i szokott, de az is csak azért, mert Amstel és Fokosa közt található a Colonesel fjord, ami nem igazán előnyös abban, hogy gyorsabban haladjon egy vonat.
De attól még jöhet a kérdés : A Las Ivyaki vonat hol lehet ?

A vonat, még mindig Gantrick vasútállomásán állt, negyedórája. Az utasok is, már töbször is felálltak, hogy megnézzék miért is várnak ennyi ideje az indulásra. Már amikor nem időben indult el a vonat, terjedt el a pletyka - ami nem is állt messze az igazságtól - arról, hogy a vonatnak az áramszedője leszakadt, ezért állnak már ennyi ideje itt.

Az embereknek viszont azon kívül, hogy nyugodjanak meg, mindjárt elindulunk, nem mondtak semmi egyebet. Ezzel két emberfajtát sikerült magukra haragírtani. Az elsők, a hivatalos útjuk-ról -ra induló hivatalnokok és diplomatákból álltak, akiknek még valami csoda folytán, de el kellett érniük a gépüket. A másodikat a nyugdíjasok, terhesek, és a kisgyerekkel levők voltak - ezt nagyon nem kell ecsetelni. Xylenna személy szerint egyiket sem erősítette a kezében található regénnyel, aminek a végén járt. Így áldotta a Jó Istent, hogy végül mégis megvette azt a zsebkönyvet. Bár már most biztos volt, hogyha továbbra is így fognak itt állni, az sem fog sokáig tartani. A telefona meg hiába volt csak nyolcvan százalékon, tudta, hogy a zene hallgatáson kívül mást nem tehet, mert a többi nagyon fogyasztja az akumlátor szintjét. Toll, meg papír nélkül semmit sem ér. Bár a szemben ülő ötvenes éveiben járó hölgy magazinja többször is felkeltette a figyelmét. Ám ekkor viszont csoda történt.

Tizenöt perc várakozás után megjelent a kalaúz. Mindenki várta a bűvös szót melyre annyi ideje vártak. Ám a kalaúz lehorgasztotta a fejét, majd kijelentette, hogy át kell szálniuk egy másik vonatra, mely úgy tíz perc múlva remélhetőleg itt lesz. A reakció továbra sem változott. Mindenki úgy ült vissza ahogy eddig is, felszegett orral. Eva néni pedig csendben elmondta a véleményét erről az óriási karimájú kalapja alatt található, igen hosszú, turcsi orra alatt. A szemben lévő hölgy ekkor felállt, és biccentéssel jelezve a távoztát. A magazinját pedig az ülésen hagyta. Xylenna fején pedig többször is áthaladt a gondolat arról, hogy belenéz, persze ha visszajönne a hölgy, mert eszébe jutott, hogy itt hagyta, ő készségesen visszaadná, de addig sem kellett neki a nagynénje által ráunszolt Jane Eyre-t olvasnia. Szerencsére megvette az Esznek-e a halottak epertortát az automatából, míg a nénéje sorra került a jegyvételnél. Bár akkor biztos volt, hogy mire végez addigra, a szoknyája rejtett zsebében elrejti, azért tízszer elmondott egy imát, hogy a nagynénje észre ne vegye a tranzakcióját. Szerinte, csak idő pocsékolás nem klasszikus könyveket olvasni. Ezen ok miatt is kezdte el óvatosan lapozgatni a frissen megszerzett magazint, közben lopva odasandítva, hogy a nénje nem-e vette észre, hogy elvette. De a nénje még azt sem vette volna észre, ha nem ül ott, mert a vele szemben ülő fiatal férfival volt a leginkább elfoglalva amióta csak felszálltak.

A magazin címlapját az egyik legünnepeltebb színész portréja fedte, ehhez képest a belseje egy könyves témájú magazinhoz hasonlított. A legújabbaktól a toplistákon át, egészen az ajánlásokig minden megtalálható volt benne, pedig biztos volt benne, hogy miközben a hölgy lapozott egy parfüm reklámot látott az egyik oldalon.
A kalauz immár harmadszorra jelent meg, ám mostmár senki sem figyelt rá. Kétszer is körbenézett és mikor konstatálta, hogy itt a megfelelő pillanat ő kijelentette közlendőjét.