Megkésett gyermekkor

15. kanál

Bár Baekhyun kételkedett az ötletben végül a másik hajszolására belement a dologba és szabadságot vett ki, mondván nincs jól. Chanyeol már tegnap elcserélte a műszakját, és fix elhatározása volt, hogy ma bevásárolnak mindenféle kutyás dolgot. Persze az alacsonyabb megint nem volt oda az ötletért.
Minden második szava a nem volt, így már a magas is kezdte megbánni, hogy mindenáron magával akarta hozni őt.

- De nézd már milyen cuki!
- Chanyeol, ez egy kutya, nem egy gyerek, hogy naponta két ruha kelljen rá minimum. Akartál neki cuki ruhát, még egy ruhát, majd még egyet, vastagabbat, eső ellen, kis cipőcskét, most meg tündérszárnyakat. Máshol ezt állatkínzásnak nevezik nem cukinak!
- Olyan ünneprontó vagy - vágta be a sértett fejét, de persze ezzel sem ért célba.
- Tudom, mindig az vagyok. Választhatsz neki még egyet, mondom egyet - emelte ki a darabszámot. - Addig én keresek neki minden mást, téged úgy se lehet innen elrángatni.


Míg a magas azt az egyetlen plusz megengedett ruhácskát nézte, Baekhyun igyekezett elgondolása szerint minden fontos dolgot beszerezni. Tálból vett neki hármat, úgy gondolván annak több, mint elégnek kell lennie, a játékokon túlsétált, mert sejtette, hogy a magas ott is el akar szabadulni, helyette nézet kutyakaját, pórázat, hámot, és nyakörvet, kutyapelenkát, meg levitelhez szükséges zacskót. Épp a fekhelyeket nézte, amikor megérkezett a magas, Baekhyun nagy meglepetésére tényleg csak egy ruhával.
- Na mi kell még neki? - érdeklődött.
- Játékokat majd még nézhetünk, illetve azon gondolkodom milyen ágy kéne neki. Engem nem zavarna, ha ágyba aludna, de tegnap este olyan célirányosan ment a plédre, amit adtál, hogy szerintem neki nincs szüksége a mi ágyunkra.
- A miénkre? Közös ágyunk lett? - vigyorodott el Chanyeol, mire kissé elvörösödött.
- Idióta...
- Amúgy szerintem vehetnénk neki egy ilyet, úgy rémlik Jongin azt mondta az ő kutyájának hasonló van és szereti, meg ha mégis velünk akarna aludni, akkor ilyet az ágy mellé.
- Oké... - bólintott rá Baekhyun, ami meglepte a másikat. Sehol egy ellenkezés, vagy csípős beszólás. Milyen ritka pillanat. - Akkor szerintem még játék kéne neki.
- Király! Már ki is néztem párat.
- Sejtettem.


Miután Baekhyun sokkot kapott, hogy mennyibe kerülnek a cuccok - mire kiheverte volna addigra Chanyeol fizetett, mintha ez egyértelmű lett volna - még elmentek bevásárolni maguknak és a csomagba egy-két dolgot.
Cseppet sem bánta, hogy reggel passzolta a munkát, az igazat megvallva semmi kedve nem volt a benti légkörhöz, pedig tavaly semmi gondja nem volt a komor sivársággal.
Az irodában egy szerencsétlen kis műfenyőt állítottak fel már tavaly is néhány olcsó dísszel, amit szó szerint csak rádobáltak. Előző évben mégis kirázta a hideg, amikor meglátta, annyira feleslegesnek tartotta. Egy-két lelkesebb kolleganője vitt be sütit az utolsó napon, de minden más karácsonyi programot hanyagoltak, aminek ő kifejezetten örült. Sem húzás és felesleges ajándékozás, sem megjátszott jópofizás egy karácsonyi bulin. Maga a megtestesült álom volt Baekhyun számára az a hely.
Otthon előturtak négy dobozt, és míg Chanyeol Tobennek mutogatta az új szerzeményeket, és lement vele pisilni Baekhyun minden tudását bevetve próbált valami épkézláb csomagolást összehozni. Vettek még ceruzákat és tollakat, egy-két füzetet meg néhány nassolnivalót, így egész kis pofás csomagok jöttek össze a végére. Chanyeol suttyomban még mini társas játékokat is vett, de már meg sem lepődött rajta. A magasban mindig túltengett a nagy adni akarás, mindenkinek a legjobbat akarta.

- Azta, ezek nagyon jól néznek ki Baek, nem is tudtam, hogy ilyen királyul csomagolsz.
- Szerencsére nem gyakran kell bevetnem ezt a tudásom - vont vállat, miközben mindent ellenőrzött, hogy ne maradjon rajta árcimke.
- Én teljesen elfelejtettem, hogy be is kell őket csomagolni.
- Elvette az eszedet az a temérdek kutyaruha.
- Csak úgy mondom, hogy mindenki Tobent csodálta az új szerzeményében - vigyorgott büszkén, míg a kutya lustán méregette őket a kanapéról. - Na mit segítsek?

Fél óra múlva a csomagok szépen sorakoztak az ajtóban, de már egyiküknek sem volt kedve nekiindulni és elvinni. Baekhyun terve az volt, hogy másnap munka előtt leadja őket, de persze a magas mindenképpen menni akart vele, mert hát milyen hangulatosan vannak kialakítva azok a kis helyek, ahol le lehet adni. Így más választás nem lévén, a következő délutánjukra is megvolt a program.

- Amúgy nem csak a gyerekeknek vettem társast, magunknak is, gyere játszunk!
Így esett meg, hogy a kanapén ültek összekucorodva Tobennel hárman, miközben forró csokit szürcsölgetve szórakozták végig a nap hátralévő részét.