Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Szeretlek?』

A konyhában voltam. Főztem. Én. Úgy gondoltam, ha már jó háziasszony akarok lenni, akkor itt az ideje elkezdeni. Röhögtem magamon. Nem tudtam megcsinálni egy egyszerű makarónit. A paradicsomszósz leégett. A tészta a kelleténél is jobban összeállt. De mégis megette.

-Hogy tudsz ENNYIRE jól főzni?-Kérdezte.

-Ízlik?-Kérdem tőle, és hevesen bólogat.-Azért ennyire ne túlozz.-Nevettem el magam, mire ő is.

-Ettem már jobbat is, de nem rossz. Majd belejössz. A gyerekeink is értékelni fogják.

-Tessék?

Nyelt egyet, majd felvett a villájával egy újabb adagot, de nem ette meg.

-Jól hallottad.-Hadonászott a villával, nyomatékosítva a szavát.- Legalább akkor egyet... Vagy kettőt. Vagy hármat. Persze amennyit te akarsz.

-Ez kedves, de tudod egy gyerek sok felelősség.

-Majd még átgondolod.-Karolt át.-Belekezdünk a babagyártó-programba?-Suttogta a fülembe perverzen.

-Loki Laufeyson! Először edd meg, amit a gyönyörű feleséged főzött.

-Tele vagyok.-Mosolyog még mindig perverzen.

-Akkor mozogj.

-Az ágytorna majd segít.-Mondta, majd felkapott a kezébe. Menyasszony-pózban felvitt a szobába. Lefektetett az ágyra. Elkezdett csókolgatni. Megmarkolta a melleim, majd egy kisebb csókot lehelt rájuk a ruhán keresztül. Már az ingemet gombolta,mikor megszólaltam.

-Ne csak már engem vetkőztess!

Aztán elkezdtem a nadrágjával szórakozni. Mivel az ingjét már lekapta, ezért csak az maradt nekem. De nem jutottam el odáig. Valami furát éreztem. Felálltam, de egyből vissza is ültem. Forgott körülöttem a világ, és ezt Loki is észrevette. Megtartott az egyik kezével, míg a másikat arra használta, hogy a nadrágját be tudja vissza gombolni. Egyre jobban homályosodott a világ körülöttem, aztán elsötétült.

Túl világos van. Ez volt az első gondolatom. Mire ráeszméltem, hol vagyok, Loki szaladt oda hozzám. Megfogta a kezem, és könnyes szemmel tekintett előre. Megsimogatta az arcom, majd suttogott valamit, amit nem hallottam. Aztán ő elment, és bejött egy orvos. Elmagyarázta, hogy nekem át kell ültetni ég másik szívet,mert az enyém már nem működik úgy. Lyukas, és elvileg, az már akkorra lyuk hogy nem lehet vele semmit kezdeni. Meg kérdeztem ki a donor, de nem árult el semmit. Ami még inkább gyanúsnak tűnt, habár nem tudtam ellenkezni annyira le voltam gyengülve. Annak örültem, hogy láthattam Lokit, és annak még jobban örülök, hogy ha a műtét után kinyitom a szemem ő lesz az első ember, akit meglátok.

Amíg gondolkodtam a műtéten, az jutott eszembe, hogy ezt hamarabb miért nem vettem észre? Mi lett volna, ha nagyobb lett volna az esély, hogy meghalok. Így is, lehet hogy ez lesz, mert kicsit túlerőltettem magam, az első „ágytornánknál” Lokival. Tényleg... Mi van, ha terhes vagyok? És ezért ájultam el, a szívem pedig csak melléktényező? Persze nem vagyok orvos, vagy mi... De akkor is, jó érzéssel tölt el... A gondolatmenetet megszakította az orvos, és vitt a műtőbe. Nem tudom biztosra, hogy ez Asgard, vagy Midgárd, de egyet tudok: meg fogok gyógyulni.

Már megint a fehér. A kórházi ágyon fekve körül kellet pillantanom, de ő nem volt itt. Pedig nem szokása. Szorongtam hol lehet, de csak Thor jött be, annyit mondva, hogy minden rendben lesz. És hogy tényleg babát várok. Ez a hír tetszett, de hol van Loki?