Segítségből Szerelem

hosszú este

Az ágyon fekszek, felettem Oikawa támaszkodik. Arca enyhén piros, egyszerre lehet leolvasni az arcáról hogy zavarban van és hogy nagyon perverz dolgokon jár az esze. Közelebb hajolva vad csókba hív amit én viszonzok. De várjunk csak... mért csokolt meg? És én mért viszonzom? Nem sokkal később elválunk és ő elkezdi a nyakamat csokolgatni és szívni. De hogy is kerültem ilyen helyzetbe? Nem emlékszem semmire. Az egyik kezével kezd végig simítani az oldalamon már majdnem elérte a fenekemet...
Verejtékben úszva keltem fel. Körül néztem. Az ágyamban voltam szerncsére egyedül. Csak egy álom volt, hála az égnek. Olyan valóságosnak tünt. De mért álmodom ezt? Nem Koshi, ilyet nem játszunk! Nem szerethetsz bele az ellenfélbe! Föleg nem Oikawaba! De... végülis ő is csak ember. Miben különbözik Daichitól?... Jó igaz, sok dologban különbözik de attol ez nem feltétlenül rossz, ugye?

-Áh ez túl sok nekem- sóhajtottam fel.

Istenem Oikawa, mért kell olyan jól kinézned?! Mért sikerült egy nap alatt elcsavarnod a fejem?! Ez az egész túl gyors. Biztos csak azért van mert jól nézki és néha kedves. Nem vagyok szerelmes, csak kicsit megtetszet de ez csak átmeneti, nem fog sokáig tartani... remélem. A legjobb lesz ha most vissza alszok...

Azt hiszem nem tudok mást mondani mint hogy  hosszú éjszakám volt. Reggel hulla fáradtan keltem. Öszintén ezen nem csodálkozom. Tudom sokan mondják hogy a szerelem bonyolult de képzeld el milyen ez a melegeknek...
Elővettem a mobilomat és láttam hogy van egy új üzenetem van.

Oikawa: "11re érted megyek, oké?"

Jaj de jó még találkoznunk is kell. Oikawa Tooru te hülye egoista jóképű ember, mégis hogy felejtselek így el?!

Én: "oké"

Most komolyan ezt írtam vissza?! Nem elfelejteni próbálom egészen véletlenül? Na mindegy megoldjuk. Csak egy kicsit beszélgetünk, mi baj történhetne? Bajról jutt eszembe, ha apa nyit neki ajtót abból lesz az igazi baj. Gyorsan újra gépelni kezdetem.

Én: "ha a sarkon jársz hívj fel és majd út közben találkozunk"

Oikawa: "oké de mért?"

Én: "majd elmagyarázon"

Azzal el is tettem a telefont és elindultam zuhanyozni.
Az idő gyorsan eltelt. Alig végeztem a készülődéssel már csörgött is a telefonom.

-Mosi mosi- szolok bele.

-Yaho Suga-chan, mindjárt az utcátokban vagyok- hallom a telefonbol Oikawa hangját.

-Rendben máris indulok.

Azzal le is tettem a telefont. El se köszönve indultam Oikawa elé, -nem mintha amúgy érdekelné apámat hogy otthon vagyok-e-. Mire kiértem az utcára már láttam őt jönni úgyhogy el is indultam felé. Amikor oda értem akaratlanul is elmosolyodtam.

-Yahoo Suga-chan, úgy láttom jobb kedved van.

-Nincs más választásom mint azt mutatni hogy jól vagyok különben mindenkinek el kéne magyaráznom mi történt- nevetek kínosan.

-Az lehet de én láttam hogy ez egy öszinte mosoly volt- mosolyog miközben össze kócolta a hajam.

-Jo jo- veszem le a kezét a fejemről- talán egy kicsit örülök hogy látlak...

-Oh ez már kész szerelmi vallomás- teszi a szájához a kezét mint akinek épp meg kérik a kezét.

-Miii?!- ugrok háttrébb vörös fejjel- é-én ilyet egy szoval se mondtam....

-Nyugi Suga-chan csak viccelek, bár a reakciódból itélve megérte- kezdett el nevetni.

-Nem vicces, gonosz vagy Oikawa.

-Ne duzzogj inkább gyere- indult meg abba az irányba ahonnan jött.

Ezen muszáj volt elmosojodnom, ez a srác nem százas de imádom. Elindultam utána így már együtt sétáltunk.