Let Me Love Him - hu [L.S.]

FIVE

Útközben meg-megálltunk, hogy az ottani interjúsok feltegyenek pár kérdést: Honnan ismerjük egymást? Mióta? Milyen volt a közös munka? Várható-e, hogy az egyik következő zenében én is éneklek majd, vagy esetleg egy koncerten vele?
A kérdések megválaszolása után lefotóztak minket, majd elkezdtek befele terelni a terembe.

Néhány ember, amikor felismerte Zaynt oda jött és köszönt. Még olyan is volt, aki egyenesen hozzám jött oda köszönni.

Nyitó produkció, beszéd, díj. Így ment ez egészen addig amíg Zayn kategóriája nem jött. Egyik lábammal idegességemben elkezdtem dobolni a padlón, amíg felsorolták a neveket.

— Haver, nyugi van — Tette rá kezét mozgó combomra. Szórakozott fejjel nézett rám.

— Ahogy látom te nem izgulsz eléggé, szóval helyetted is nek... — Nem tudtam befelyezni a mondókámat, ugyanis a szinpadon lévő hölgy Zayn nevét mondta.

Tátott szájjal, ugyan abban a pózban figyeltem, ahogy barátom felugrik helyéről, széttárja karjait és vigyorogva fordul felém. Ahogy észbekaptam én is felpattantam, és szorosan megöleltem. A következő pillanatban Zayn már a színpadon volt és egyik kezében a díjjat, a másikban pedig egy mikrofont szorongtatott.

— Nahát, ez... elképesztő... szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ehhez — Megrázta a kezében tartott tárgyat —, a zenei produceremnek, a menedzseremnek, legjobb barátaimnak, Niall, Louis, aki végig izgult ott mellettem. De a legjobban nektek köszönöm — Körbe mutatott azokon a helyeken, ahol a rajongók voltak. — Sehol se lennék nélkületek! Köszönöm! — Fejezte be végül beszédét.

Amikor Zayn visszaült mellém, még egyszer gratuláltam neki. Az est, eme ominózus eseménye után ugyan olyan volt, mint előtte. Díjat díj követett, és én épp baloldalomon ülő, frissen díjat nyerő barátommal beszélgettem. Amíg egy karizmatikus, igazán imponáló állkapoccsal rendelkező, göndör, vállig érő hajú fiú fel nem sétált a színpadra. Őltönye mintáját, csak a nagy képernyőkön tudtam kivenni, amikor felnéztem. Kezét néhány gyürű díszítette, amivel zavarában haját igazgatta. Elmondta hegyibeszédét, majd helyére indult. Teljesen elvarázsolt zöld szemeivel, és gödröcskés mosolyával. Nem vagyok az az elsőlátásra szerelmes típus. Nem is igazán vagyok az a szerelmes típus, de megmozgatta a fantáziámat.

— Hé, haver! Figyelsz? — Zayn szavai rántották el figyelmem a jó kiállású idegenről.

— Persze, persze mondjad... csak elbambultam — Amikor visszakaptam a fejem, már nem láttam a sok ember között.

Az este folyamán Zayn még nyert egy díjat. Elképesztően büszke voltam rá, és magamra is. Az afterpartin voltunk, amikor valaki megfogta barátom vállát hátulról.

— Gratulálunk, haver! — Szorította meg az említett testrészt a férfi.

— Köszönöm, Liam! — mondta, majd megölelte. — Louis! Liamet már ismered — Fordult felém.
Párszol Zayn meghívta iszogatni és amennyire emlékszem azokból az estékből, elég jól kijöttünk.

— Igen, mi a helyzet? — Öleltem át barátian én is.

— Hello, semmi különös — köszönt. — Ő itt Harry! — Mutatott jobb kezével bal válla mögött álldogáló illetőre, akit figyelmem eddig elkerült.

Amint arcára néztem, hiába az eddig lehúzott poharaknak száma, még így is felismertem. Ő volt az, akinek Zaynen kívül szenteltem még egy kis figyelmet a gálán.

— Louis Tomlinson — Nyújtottam felé a kezem egy mosollyal, és próbáltam nem a hasamban érzett remegésre koncentrálni.

— Harry Styles — Fogadta el kézfogásom és viszonozta gesztusomat. A fogai csak úgy virítottak, az éppen lilában fürdő bárban. Keze erős és magabisztos volt, ugyanakkor mosolya szégyenlős.