Let Me Love Him - hu [L.S.]

NINE

Harry és Liam a kanapén ülve köszönt vissza legjobb barátomnak.

Én lefagyva álltam és figyeltem, ahogy felállnak, bemutatkoznak azoknak, akiket eddig még nem ismertek.

Amikor a sorban hozzám ért Harry megremegtem, de ahogy tudtam próbáltam visszaölelni. Ez úttal mi csatlakoztunk hozzájuk és ültünk le. Az ülőalkalmatosság szélén Eleanor ült, mellette én másik oldalamon pedig közvetlenül Harry.

A többiek elkezdtek beszélgetni, de én csak arra tudtam koncentrálni, hogy a mellettem ülő fiú térde néha az enyémhez érintődik. Zayn felállt a szemben lévő fotelből és pár perc múlva két csinos lánnyal és három üveg piával érkezett vissza.

Harry segítőkészen nyújtotta kezét és vette el egyik üveget legjobb barátomtól, ami miatt felsőteste az oldalamnak nyomódott. Egy kellemes bizsergés futott végig testemen, csak azért, hogy aztán egy pontba érkezzenek. Lopva letekintettem szűkösödni készülő nadrágomra. Ez nem mehet így tovább. Le kell nyugodjak.

— Kimegyek a frisslevegőre — mondtam kissé zavartan.

Felálltam és választottam egy számomra tetszőleges irányt, amerre elindultam. Egy erkélyen lyukadtam ki, ahol rajtam kívűl nem volt senki. Leültem a kinti heverőre és zsebemből elő vettem egy doboz cigerettát, majd rágyújtottam.

— Na mi van, haver? Ilyen még nem volt — Hallottam meg Niall hangját az erkélyajtóból.

— Milyen? — kérdeztem miközben kifújtam a füstött és tekintettemmel figyeltem, ahogy barátom leül mellém.

— Hogy valaki annyira felizgat, hogy ki kell jönnöd és rágyújtanod — Éreztem, ahogy a vér megfagy az ereimben.

— Szerintem te túl sokat ittál — Próbáltam tagadni, azt viszont még én sem tudtam, hogy magamnak vagy neki.

— Ó, ugyan már! Teljesen ki vagy éhezve Harryre — Vigyorgott, mint a tejbetök.

Tényleg ennyire feltűnő volt? Remélem a többiek, de leginkább a göndör nem vette észre.

Magamban lévő gondolatokat valószínűleg hangosan mondhattam ki. Ugyanis Niall válaszolt rájuk.

— Ne aggódj. Én is csak azért vettem észre, mert a legjobb barátom vagy. De a göndör — megnyomta az egyszerű szót — nem hiszem, hogy értette volna mi folyik a háttérben.

— Én sem értem mi történik — Vallottam be, majd egy másik szálra is rágyújtottam.

— Hát majd kideríted — Felállt és fejével befelé bökött, mire én arra fordultam.

Harry állt az ajtóba, majd arrébb lépett és elengedte Niallt maga mellett. Csak most néztem meg igazán öltözékét. Egy sötétzöld-fekete kockás inget viselt aminek az első három gombja ki volt gombolva, így rálátást hagyva mellkasán lévő tetoválásokra. Egy fekete, az enyémhez hasonló farmer volt rajta, barna színű Chelsea csizmával.

Elképesztően jól néz ki. Csak reméltem ezúttal, ezt sikerült magamban tartani és reakciójából arra jutottam, hogy igen.

A kanapé mellé sétált és rám nézett.

— Leülhetek? — kérdezte gyermeki ártatlansággal.

— Persze — Fújtam ki tüdőmben tartott káros anyagot, majd az asztalon heverő ismeretlen alkoholos üveg felé nyúltam és meghúsztam.

— Tudod, ha rosszul vagy nem kéne össze-vissza innod és dohányoznod is rá — Végig a cipője orrát bámulta.

— Mi? — kérdeztem vissza élesen.

— Azért jöttél ki, mert kellett egy kis frisslevegő. De az, amit csinálsz nem segít abban, hogy frisslevegőhöz jusson a szervezeted — Tudatott egészségi állapotomról.

— Fogadjunk nem próbáltad még. Ne okoskodj, ha nem ismered minden oldalát a helyzetemnek — mondtam eléggé lekezelően. Nem tudtam mit
csinálni, az alkoholszint a testemben már jóval az elfogadható felett repkedett, és legnagyobb oka ennek ő. — Ne haragudj. Nem úgy gondoltam.

— Igazad van. Tényleg nem próbáltam még. És fogalmam sincs a helyzetedről — Mondta, majd az óceánra tekintett.

Pár percig mindketten a vizre meredtünk és hallgattuk a kiszűrődő zenét. Elnyomtam a csikket, majd felé nyújtottam a kinyitott dobozt és kérdőn néztem rá. Ő kivett egy szálat és ajkait enyhén kinyitotta, míg behelyezte azt szájába. Nem is kell mondjam, de lent már megint nem voltunk rendben. Felé nyújtottam a gyújtómat is, de ő ahelyett, hogy elfogadta volna közelebb ült és felém hajolt, hogy én csináljam. A tekintetem egy pillanatra se tévedett el ajkairól. Beleszívott és egyből elkezdett köhögni. Én csak nevettem.

— Nem, még mindig nem értem mi olyan jó ebben —Mondta miután elegendő levegő jutott tüdejébe és oda nyújtotta az égő szálat nekem.

Én megpróbáltam a lehető legerotikusabban beleszívni abba, ami előbb még az ő szájában volt. Elkezdett mocorogni és nadrágját igazgatni. Itt már teljesen össze voltam zavarodva. Vajon ő is ugyan azt érzi, amit én?

— Hol a barátnőd? — Köszörülte meg torkát, és terelte a témát.

— Ki? — kérdeztem automatikusan vissza, nem is gondolkodva válaszomon.

— Eleanor? — Nézett rám értetlenül.

— Ó, hogy ő! Eleanor nem a barátnőm. Aranyos lány meg minden, de nem vagyunk együtt — Gondoltam hamár nem tudom mi ez, játszunk nyitott lapokkal.

— Dehát a média tele van veletek, meg a csodálatos kapcsolatotokkal — mondta és mintha egy kevés féltékenységet hallottam volna ki hangjából.

— Haz, nem lehetsz régóta a szakmában, ha azt gondolod minden, amit eddig láttál rólunk az igaz — mondtam önakaratomnál fogva is egyre lassabban és közelebb hajolva hozzá.

— Miért hívtál Haznak? — kérdezte szinte suttogva.

— Nem tudom. Csak úgy jött — mondtam, hangom az ővéhez hasonlóan lehalkítva.

Tekintete a szemem és szám között szaladt oda-vissza. Egy ideig így lehettünk, amíg meg nem elégeltem és amolyan "lesz, ami lesz" alapon szájára hajoltam.