Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

1. Segélykiáltás

Lelkek Világa, az első osztag főhadiszállása

- Gyere be! – szólt ki a főkapitány, miko a folyosón az irodája felé közeledő léptek elhaltak és  egy árnyék vetült az ajtó vászonszövetére.

Egy tizenévesnek látszó fiú lépett be. Sötétkék haja rövidre volt vágva, de a tarkója fölött egy pár összefogott tincs a háta közepéig ért, szemei pedig aranysárgában játszottak.

- Genshi harmadik tiszt jelentkezik uram. Látni óhajtott – mondta hivatalos hangon, majd beljebb lépett és gondosan behúzta maga mögött az ajtót.

A főkapitány jelzett neki, hogy foglaljon helyet, a fiú pedig az íróasztala előtti egyik ülőpárnára telepedett. Egyenes háttal ült, állát felszegve, de nem volt tiszteletlen. Egy olyan beosztott volt, aki ugrásra készen várta a parancsot, hogy azonnal teljesíthesse.

- Az Élők Világába kell menned – közölte vele a főkapitány. – Az egyik nagyvárosban mostanában különösen sok lidérc bukkant fel és az ott állomásozó halálisten erősítést kért. A beszámolói alapján a lidércek mintha egy pont köré gyűlnének – mondta majd az asztala szélén lévő tekercset kiterítette és láthatóvá vált a rajta lévő térkép.

A térkép egy Oszaka nevű, hatalmas, emberek lakta város alaprajzát ábrázolta, amin vörös pontok jelölték, hogy hol bukkantak fel a lidércek. Valóban szinte szabályos, koncentrikus köröket lehetett volna rajzolni, ha összekötik a pontokat. Ahogy az egyik külvárosi kerület felé haladtak egyre sűrűbben és többen jelentek meg. Valahol ott volt a körök középpontja.

- A feladatod, hogy kiderítsd, mi vonzza oda ilyen nagy számban a lidérceket, majd megszüntesd ezt a forrást. Szükség esetén drasztikus eszközökhöz is folyamodhatsz, de nem hiszem, hogy túl komoly lenne a helyzet. Néha előfordul, hogy néhány erősebb lélek születik egy kisebb területen, főleg mióta az emberek ilyen nagy számban élnek egy városban.

- Értettem uram! Mindent el fogok követni, hogy mihamarabb az ügy végére járjak.

A főkapitány egy aprót biccentett, majd összetekerte a tekercset és átadta a fiúnak.

- Ezt vidd magaddal, hogy tudd követni a lidércek útját! Már üzentem az átjáróhoz és készen állnak, hogy megnyissák neked. Egyenesen a városba visz.

- Igenis! 

A fiú elrakta a tekercset a kimonójába, majd felállt és sietve távozott.

Az átjárót megnyitó halálistenek, akik szintén az első osztag tagjai voltak, sok sikert kívántak neki. Ő komoly arccal köszönte meg, majd átlépett a kapun és futásnak eredt. Egyszer sem nézett hátra.

Néhányszor már járt az Élők Világában, így a két világ közötti köztes dimenzióban ismerős volt számára az a furcsa nyomás, ami rátelepedett. Nem a testét korlátozta, hanem a lélekenergiáját. Itt képtelen lenne a teljese erejét szabadjára engedni, bár mi szüksége lenne rá?

Előre szegte a fejét és futott, amíg meg nem látta a fényt a sötét alagút végén, majd átrohant rajta.

Élők Világa, Oszaka város

Nem emlékezett rá, hogy az Élők Világa ilyen furcsa hely lett volna.

Kaito nagyjából hetven méter magasan állhatott a levegőben, mégis épületek vették körbe. Karcsú és magas, csupa üveg épületek, amik az ég felé törtek. Odalent szürke utakon hangos és gyors járművek suhantak el. Fentről olyanok voltak, mint az apró, színes hangyák, nem is beszélve a számtalan emberről, akik Kaito szemszögéből porszemnél nem voltak nagyobbak és mégis hihetetlen dolgokat alkottak.