Kurai kage [Shinsoukoku]

2.

Fogalmam sincs mennyi időt voltam eszméletlen de mikor elkezdtem ébredezni éles fájdalom nyilalt a testem minden pontjába. Rázott a hideg azonban valami puhán feküdtem egy takaró alatt.

Semmi kedvem nem volt még kinyitni a szemem így vártam 5 percet míg mondhatni magamhoz tértem és erőt vettem magamon, hogy kinyissam szürke íriszeim.

Halványan sütött be  a hajnali nap sugara a helyiségbe ahol tartózkodtam. Otthonosan volt berendezve, egy franciaágy bézs falak ízléses szekrények. Tekintetem elidőzött a bútorokon ám egy idő után realizáltam, hogy baj van, nem otthon vagyok és talán meg akarhatnak ölni. A kínzó fájdalom ellenére kipattantam az ágyból és szinte kiszabtam az ajtót idegességemben, bárki is tett bármit most vége.

Fogalmam se volt merre kéne elindulnom ugyanis kész labirintusnak tűnt ez a ház de igyekeztem az ösztöneimre hagyatkozni mely azt súgta vegyem az irányt jobbra. Így is tettem.

Elértem egy fehér ajtóhoz, rámarkoltam a kilincsre és most az előzőtől eltérően ezt finoman lassan nyitottam, ki tudja miféle veszélyt rejthet maga mögött, jobbnak láttam az óvatosságot.

Bepillantottam a kis résen, harci pozícióba álltam, hogy fel legyek készülve minden eshetőségre. Viszont mikor megpillantottam ki is tartózkodik ott szimplán csak lefagytam.

Megáll az ész, a szürke hajú idegesítő kölyök volt ott, habár max 1-2 évvel volt fiatalabb nálam de ez nem számít. Nem vett észre így csak hangtalanul becsuktam az ajtót és iszkoltam is vissza oda ahol felébredtem, hogy miért is így tettem, miért nem menekültem el inkább... Hm ez még számomra is egy igazán jó kérdés azonban úgy hiszem megéri itt maradnom és kifaggatni na meg szétszabdalni amiatt, hogy elrabolt, ki nem hagynám ezt a lehetőséget.

Bő 10 perc múlva lépteket hallottam az ajtóm előtt. Felpattantam és előhívtam a Rashomont, egyelőre faggatás nélkül nem tervezem kivégezni de kitudja ő mire készül ellenem muszáj készenlétben állnom.

Idegörlő lassúsággal nyitódott, s mellé még érzékeny érzékszerveimet is bántotta a nyikorgás. Mi lesz már valaha beér ide? Netán direkt húzza gyenge idegszálaim ezzel vagy lehet ő is tart attól, hogy esetleg támadok, minden lehetséges.

Végre elém tárult az egész testének képe, némán szemeztünk egymással. Szemébe félelmet véltem felfedezni ahogy a képességemre vándorolt a tekintete, elsápadt, talán meg is szédült nem tudhatom de ez elképzelhető ahogy megingott.

Végül a közöttünk beállt idegörlő csendet ő szakította meg. Szavai bizonytalanok voltak, hegyeznem kellett még nekem is a füleim, hogy meg tudjam érteni mit igyekszik a tudtomra adni.

-e-elájultál és én épp arra jártam, szerencsére mielőtt összeestél volna elkaptalak.... R-re-remélem jobban vagy, elég magas volt a lázad. Úgy gondoltam jobb ha elhozlak  a házamba legalább addig míg felébredsz.

Vázolta fel nekem félénken.

Nem láttam benne semmi szándékot arra, hogy rám támadjon azt úgyis megtette volna már míg védekezőképtelen voltam, így leengedtem a védelmem. Tettem egy megkönnyebbült sóhajtás követte az ő részéről.

-Megoldottam volna, nincs szükségem senkinek a segítségére, ostoba.

Mondtam neki mintha csak egy utolsó semmirekellővel társalogtam volna

Szívem mélyén ugyan hálás voltam, hogy megúsztam általa egy agyrázkódást és órákat a betonon fekve eszméletlenül de ugyan kérdem én Akutagawa Ryuunosuke mondana valaha ilyet?   Ígyvan, soha.

Így, hogy már kevésbé érezte magát veszélybe kicsit megnyugodott a fiú de a félelem halvány szikrája még mindig ott virított íriszeiben.

-engeded, hogy megmérjem a lázad és ellássalak, elég betegnek tűnsz.

Motyogta zavartan.

Mivel valóban enyhe szó volt az, hogy szarul vagyok ahhoz ahogy érzem magam így semmi kedvem nem volt visszautasítani, de nem mutathatom ki ezeket a gondolatokat így csak egy beleegyező morgást hallattam amiben nem voltam biztos, hogy megértette a célját de mégis közelebb jött és elővett a zsebéből egy lázmérőt.  

-Vedd be ezt a szádba kérlek és kapcsold be.
-Mi bizonyítja azt, hogy nem kented be méreggel?
Morogtam neki, nem szabad bíznom benne

A következő tettére falfehér bőröm egy még halványabb árnyalatot vett fel majd egy pillanat múlva elöntötte  a forróság az arcom egész felületét.

Bevette a szájába az eszközt majd megnyalta párszor és felém tartotta.

-Tessék semmi nincs rajta.
-Megfertőződtél és a láztól ilyen vörös az arcod?
Kérdeztem nem értve a helyzetet. A feje már ha lehetséges még pirosabb lett a fülét is beleértve.
-Csak vedd a szádba és ne figyelj rám
Szorította össze a szemeit és kissé megemelte a hangját, nem tetszik ez a stílus felém de most az egyszer nem volt erőm, hogy levágjam valamely végtagját így csak tettem amit kért, számba kaptam, bekapcsoltam mikor realizáltam, hogy ezen még megtalálható a fiú nyála, arcom fájdalmasan égett, ismererlen ez az érzés nem tudom mi történik. Lábaim elgyengütlek és megint elkezdett vonzani magához a padló ám mint a legutóbb most is megéreztem két erős kart a derekamon.

Elcipelt az ágyig és gondosan lefektetett rá, betakart és leült az szélére, most már egészen biztos, hogy esélyem sincs ilyen állapotban hazajutni. Csendben fürkésztük egymás arcát amit a mérő veszett csipogása szakított félbe, gyengéden kivette a számból és megnézte az értéket. Hirtelen falfehérré vált és elhaló hangon vázolta a helyzetet.

-39.5
Suttogta

Hirtelen felállt majd kiléppet az ajtón szó nélkül. 2 perc múlva egy pohár vízzel és gyógyszerrel tért vissza.

-Ezt vedd be kérlek, mindjárt hozok hideg rongyot a homlokadra muszáj lejjebb vinnünk a lázad.

Gyengeségem okán semennyire nem tudtam volna ellenkezni így csak tettem amit kért.

Ahogy mondta kiment újból és hozott valami hűsítőt a fejemre. Rárakta amit én egy fájdalmas szisszenéssel díjaztam, jéghideg volt és engem így is rázott a hideg.

-aludj egy kicsit, ha kell bármi csak kiabálj ki és itt is vagyok
Küldött felém egy bíztató mosolyt és eközben végigsimított a kezemen, ha nem lennék beteg ezért 4 be vágnám abban is biztos vagyok de így csak riadtan lepillantottam.

Ahogy mondta ki is ment én meg egyedül maradtam a még mindig kínzó fájdalommal és fáradtsággal, remélem tényleg hamar hat a gyógyszer, aztán meg hamar meggyógyulok nem akarok sokat ennél a kölyöknél lenni....