Megkésett gyermekkor

17. kanál

- Hulla vagyok - sóhajtott Chanyeol, amikor végre hazaért. Mivel variált a beosztásával, pénteken egész napra be kellett mennie, ráadásul Baekhyun is írt, hogy neki is elhúzódott a munka, így sejtette, hogy ő is hasonló véleményen volt a mai napról.
- Szia - bukkant elő a szőke feje a kanapén egy hatalmas pléd alól.
- Megvárhattál volna a péntek esti lazulással - játszott a sértettet, de közben mosolyogott Baekhyun félálomban lévő tekintettén.
- Le kell vinni Tobent...
- Ez most azt jelenti, hogy menjek le vele?
- Gyere le velem. Legalább beugrunk a boltba még.
- Este kilenc múlt.
- A kisbolt két utcával odébb tízig nyitva van - bújt ki az ágyból és ásítva túrt hajába.
- És mi a nagy terv?
- Éhes vagyok. És sütit akarok.
- Király, mit sütünk? - vette máris vissza a kabátját, mintha az öt perccel ezelőtti fáradt énje sose létezett volna.
- Valamit - vont vállat, mert igazából ötlete sem volt, egyszerűen csak kedve támadt valamit csinálni.

Míg Chanyeol levált és a közeli kutyafuttatóba sétált Tobennel, Baekhyun elgondolkodva meredt a kínálatra. Nem volt túl sok ötlete, ehhez a sütés dologhoz, ereje meg még kevesebb a mai nap után, kedve viszont annál több. Mivel nem jutott dűlőre, vett pár nasit, meg alap dolgokat a valamihez, és megegyezett magával, hogy majd improvizál aztán lesz, ami lesz.

Már a futtató mellett járt, amikor észrevette Chanyeolt és Tobent vígan rohangálni bent. Elmosolyodva figyelte a magas alakot, ahogy a sötétben telefonja fényénél futott a kutya elől, közben vigyázva rá, nehogy véletlen lába alá kerüljön.

Várta a karácsonyt. Ez pedig szinte már ismeretlen érzéssé fakult szívében. Nem érdekelte az ajándék, amit esetleg kapni fog, a karácsonyi menü vagy program, egyedül Chanyeol érdekelte. Itt maradt, miatta. Tegnap a beszélgetés után nem is nagyon foglalkozott a témával, mert annyira meglepte, hogy gondolkodni sem tudott. Napok óta motoszkált a fejében, hogy azért mégsem lesz olyan jó egyedül tölteni a szentestét, pedig nem tartotta túl különleges napnak, csak azért na. Karácsonykor az sem szeret egyedül maradni, akinek alapjáraton nincs baja a magánnyal. De ez az egész túl álomszerű volt.
Miért teszi ezt érte Chanyeol? Egy barátért még ha jóban is vagytok nem tesz ilyet az ember. Szíve megzavarodva dobbant, ahogy kezdet többet látni a helyzetbe. Abba a két napba, amikor együtt aludtak, sokkal kipihentebben kelt, ráadásul nagyon is kereste a másik közelségét. Megnyugtatta, miközben teljesen össze is zavarta.
Amikor Kyungsooval beszélt komolyan gondolta, hogy nem akarja a barátságát kockáztatni Chanyeollal. Nem akarta őt elveszíteni. Viszont kezdte egyre biztosabban azt érezni, hogy szeretne többet ennél.

- Mit kukkolsz itt? - lépett elé gondolatai tárgya, mire megugrott és elejtette az eddig szorongatott zacskót. - Jól vagy? - hajolt le Chanyeol összeszedegetni a cuccokat.
- Bocs, csak elgondolkodtam - térdelt le ő is összeszedni a cuccokat.
- Na és min?
- Mindegy. Kiszaladgáltátok magatokat? - terelte el inkább a témát.
- Hihetetlen mennyi ereje van ennek a kis dögnek. Hulla vagyok - döntötte fejét egy pillanatra Baekhyun vállára. Tudatlanul nyúlt a magas hajához és borzolta fel kicsit, mintegy vigasztalásként.
- Menjünk. Úgy tűnik Toben is kipurcant nem csak te - bökött a kutya felé, aki kissé lihegve heveredett le a lábukhoz.

Egy csere következtében Baekhyunhoz került a kutya, akinek már eszében sem volt rohangálni vagy húzni, lustán ballagott gazdája mellett, miközben Chanyeol érdeklődve kukkantott a szatyorba. Nézte az alapanyagokat, de nem sikerült rájönnie, mit tervez a másik, rákérdezni pedig nem akart ugyanis Baekhyun pont ugyanolyan elrévedt tekintettel bandukolt mellette, mint mikor meglepte. Meglepte a másik szótlansága elvégre elég sokat tudott beszélni, ha meg rossz kedve volt akkor pár szóval legalább csipkelődni, most viszont némán ballagott mellette.

A lakásba felérve Toben már a kanapén volt, amint megszabadult a hámtól, és ivott pár kortyot, Chanyeol pedig kuktának gondolván magát telepedett le a konyhaasztalhoz. A másik még mindig a maga világában élve, meredt telefonjára a pultnak dőlve, miközben valami receptet keresett. Chanyeol figyelte, ahogy felvillant ajkain egy halvány mosoly, majd kis fejrázás következtében nyomogatott valamit. Máskor a homloka szaladt kicsit ráncba, és harapta be ajkát egy pillanatra. Onnan tudta, hogy meglett a megfelelő recept, hogy Baekhyun egy nagy sóhaj keretgében, egy másodpercre kidugva nyelvét nedvesítette be ajkait. Aztán kissé meglepetten pillantott le rá.

- Hát te?
- Eddig fel sem tűnt, hogy itt vagyok?
- Azt hittem bent vagy a kanapén Tobennel - vont vállat. - Arra gondoltam pudingos sütit csinálok, ha jól rémlik pudingpor van itthon, a tésztája pedig egyszerű.
- Oké - bólogatott boldogan Chanyeol, már előre örülve a sütinek. - Karácsonyra milyen sütit csináljunk?
- Passz. Ha hazamegyünk akkor alapból se kell sok, szóval... nem tudom?
- Ha hazamegyünk? - pattant fel izgatottan a másik. - Hazajössz velem? - lépett elé.
- Hát... - pislogott sűrűn Baekhyun kissé megilletődve. - Azt mondtad, hogy anyukádat nem zavarnám.
- Persze, hogy nem, tudod mennyire szeret, Yoora is hiányolt már, pedig velem se találkozott sokkal többet. Féltékenynek kéne lennem?
- Nem hiszem - nevetett fel.

Sütés közben semmiségekről csacsogtak, míg az alacsonyabb a tésztával szöszmötölt, a magas minden figyelmét a pudingra fordította, de így is csak másodszorra sikerült csomómentesre kikeverni, és csak kissé leégetni. Mikor minden készen állt, Baekhyun épp a megfelelő tepsit kereste, de sehogy nem érte fel, a magas pedig mögé lépve, hozzásimulva vette le azt, ami kellett a süteményhez. Észre sem vette Baekhyun mikor fordult meg, hogy vele szemben legyen annyira a feladatra koncentrált, de a tepsi a következő pillanatban a pulton csattant, ahogy Baekhyun egy leheletnyi puszit nyomot a nyakára. Pár pillanatig hozzá simulva várt, majd, mint akibe villám csapott lökte el magától Chanyeolt.
- Ez csak véletlen volt. Bocsi! Esküszöm nem akartam csak... csak nem tudom, olyan jó illatod volt, vagy nem is tudom - hadart Baekhyun ész nélkül mindenféle dolgot, majd ahogy rájött miket beszél égő arccal hallgatott el.
- Semmi gond - motyogta Chanyeol hozzá hasonlóan sokkos állapotban, de nem mozdult el a másik elől. Néma másodpercek peregtek köztük, ahogy próbáltak megoldást találni a kínos helyzetre, de egyikük sem tudott gondolkodni a pillanatban.