Megkésett gyermekkor

18. kanál

"Kyungsoo, tudnánk ma találkozni?"
Baekhyun még mindig a tegnap estétől sokkosan kuporgott az ágyában. El sem hitte, hogy mekkora bolond volt. Mégis mi ment ennyire az agyára az elmúlt napokban, hogy csak úgy random letámadja Chanyeolt? A legjobb barátját az ég áldja meg! Az egyetlen embert, akiben teljes mértékben megbízott. Oké még neki sem mert elmondani mindent, de az nem azért volt mert nem bízott benne, hanem mert nem látta értelmét mondjuk a gyerekkorán siránkozni. Semmi pluszt nem adott volna a kapcsolatukba az a tudat, hogy Baekhyun néha milyen nyomorúságos pillanatokat élt át. Már ő sem gondolt rá túl sokszor. Néha ugyan eszébe jutott és elkapta egy kis bánatos nosztalgia, de a mostani élete már fényévekre volt attól, amikor elveszetten sírdogált az ágyában.
"Persze, ha gondolod gyere át, Jongin lelépett Sehunnal valamerre."
"Egy óra és ott vagyok."

Mint, akit puskából lőttek ki rohant a fürdőbe gyorsan összeszedni magát, majd, ahogy kész lett Tobent felöltöztetve vágott neki az útnak barátja felé. Eszébe sem jutott ugyan rákérdezni, hogy viheti-e de hát náluk is voltak kutyák, és mindig mesélte Kyungsoo, hogy ez meg az az ismerősük ment át kutyával és milyen jól szórakoztak, szóval nem félt különösebben a kiakadástól. Belegondolva még nem is említette neki, hogy lett egy kutyájuk. Nem tartotta Tobent a saját kedvencének, mert Chanyeol is pont ugyanannyira odavolt érte, mint ő, és a kutya is teljes szerelemmel nézte mindkettőjüket.

- Hát ő? - meredt Kyungsoo a fekete gombócra, aki Baekhyun kabátjába bújva pislogott rá bizalmatlanul.
- Chanyeoltól kaptam. Toben a neve. Elfelejtettem mondani. Bocsi - hadarta a legszükségesebb információkat, és türelmetlenül toporgott, hogy bejusson végre a lakásba.
- Cuki - lépett félre, és rögtön átvette a kutyát, amíg Baekhyun levetkőzött. - A mieink nincsenek itthon, szerencsére Jongin elvitte őket. Néha jó kicsit elszabadulni a bolondok házából, amit ők hárman tudnak alkotni. De úgy tűnik ő elég kis nyugis.
- Ha Chanyeol otthon van ő is meg tud bolondulni, vele sokkal jobban szeret játszani, mint velem. Én a mellé kuporodó pajti vagyok a kanapén, meg aki enni ad.
- Látom a gyereknevelési szerepeket már leosztottátok - nevetett fel, majd a konyhába lépve érdeklődött, mit szeretne a másik inni, és pár perc múlva két hatalmas bögre forró teával tért be a nappaliba. - Na halljam, mi történt, amihez én kellek.
- Honnan veszed, hogy történt valami?
- Félre ne értsd, tökre szeretlek, de alapjáraton teljes boldogságban elvagy a saját világodban, és inkább felőlem érdeklődsz, ha találkozunk, nem magadról akarsz mesélni. Így, ha ennyire sosbe írsz, biztos, hogy történt valami.
- Oh... nem tudtam, hogy ilyen bunkó vagyok - túrt hajába Baekhyun kissé szégyenkezve.
- Nem vagy az. Ha rólam van szó mindig figyelsz és jó tanácsot adsz, vagy csak meghallgatsz, ha arra van szükségem. Csak magadról nem szeretsz mesélni. De ahogy látom ez a legtöbb ember felé így van. Szóval most mégis kitüntetettnek érzem magam.
- Ne csináld már, így is rettentő kínos ez az egész, azt se tudom mit kéne mondanom, de muszáj veled megbeszélnem.
- Csak bökd ki.
- Oké... - nyögte szenvedősen, majd pár perc felkészülés után próbálta kinyögni mi baja. Legalább háromszor kezdett bele, de egy hang se jött ki a száján, ellenben Kyungsoo türelmesen várta ki a pillanatot. - Szóval, nekem asszem... hát, lehet, hogy... nem is tudom, nem biztos, hogy...
- Baekhyun... - szólt rá kis fegyelmeztető éllel a hangjában, mire a másik szenvedősen sóhajtott egy nagyot.
- Tetszik Chanyeol.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de már a koliban sem értettem, hogy ti miért is nem jártok.
- Mi van?
- Tetszel neki, ő is tetszik neked, ez már évek óta világos.
- Dehogy az! Én csak most kezdek érezni valamit iránta. Mármint nem is tudom, hogy mit érzek. Az egész ezzel a hülye karácsonyos dologgal kezdődött, hogy minden napba legyen valami jó, meg mit tudom én, aztán teljesen kifordultam magamból. Még a lakást is kidíszítettem. Én! El tudod ezt hinni?
- Nem lehet, hogy most kezded elfogadni az érzéseidet? Múltkor mondtad, hogy már gondoltál Chanyeolra pasiként, csak nem akarod elveszteni a barátságotokat.
- Hát ez az! Azt most se akarom!
- És mi van, ha ez az egész már most több, mint barátság. Az egyetlen, ami változna, hogy nem két szerencsétlen kis tini szintjén lennétek titokban oda a másikért.
- Egy, nem tudom ő mit érez. Már megfordult a fejemben, hogy esetleg neki is ez több lehet, de tökre nem egyértelmű. Kettő, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én mit érzek. Tudod, hogy nem mennek nekem ezek a kapcsolatos dolgok. Eddig akárkivel próbálkoztam elég gáz lett a vége.
- Akartad te azokat a kapcsolatokat? Őszintén elég elbaszott párokat választottál magadnak. Mármint, nem volt egyikük sem rossz arc félre ne értsd, de annyira nem illettetek össze. Ott volt az a csaj az egyetem második évében, nem volt közös témátok!
- Pedig mielőtt összejöttünk rohadt sokat tudtunk beszélgetni bármiről.
- Aztán - hagyta figyelmen kívül - az utolsó évben ott volt az a srác. Baekhyun egy kigyúrt állat volt, akinek az értelmi képessége egy 14 éves szintjén megállt. Folyton a szádban volt, és arra ment, hogy minél hamarabb benned legyen!
- Hát... de nem volt rossz vele.
- Miről beszélgettetek ti egyáltalán?
- A játékokról... meg a szexről, és hát... a szexjátékokról? Jézusom, így belegondolva, el sem hiszem, hogy három hónapig jártam vele - szorította össze a szemét.
- Az összes, akivel jártál, külsőleg szép volt, de belül semmivel sem fogott meg.
- Akkor felszínes vagyok? - döntötte oldalra elgondolkodva a fejét.
- Nem hiszem. Csak, hogy is mondjam. Szerintem tudat alatt nem is akartál velük lenni. Direkt olyanokkal kezdtél, akikkel semmi esélyeteket nem volt. Bezzeg, amikor Heechul mozdult rád, észre se vetted.
- De hát ő nem is mozdult rám!
- Dehogynem! Szerencsétlen csávó folyton próbált a közeledbe férkőzni, te meg csak angyali mosollyal küldted el őt mindig. Már én éreztem magam gázul a végén. Pedig vele, na látod vele lehetett volna valami.
- És akkor Chanyeol, ő mi?
- Vele kéne járnod idestova két éve, ha engem kérdezel.
- De hát ő nem is a zsánerem...
- Kezdem érteni miért jöttél ki azzal a pasival, te sem vagy túl érett...

Majd három óra fejtágítás után kissé kóvályogva távozott Kyungsoo lakásáról, azon gondolkodva, hogy tényleg beszélnie kellene-e erről Chanyeollal. Barátja egy csomó dolgot mesélt, amik neki fel sem tűntek. Chanyeol tényleg mindig figyelt rá, ha olyan volt elmagyarázta neki az anyagot - bár ez álltalában fordítva történt - ha esetleg a hónap végén megszorult anyagilag tényleg mindig észrevétlenül kisegítette, mindezt úgy, hogy neki fel sem tűnt, és így kínosnak sem érezte a dolgot. Hopsz két adag kaját vett, úgy esett, hogy neki az most épp nem kellett, de hát kár lenne kidobni, elhívta magával programokra, amik ingyenesek, de érdekesek voltak.

Ha belegondolt Chanyeolnak futotta volna egy jobb lakásra is, de tudta, hogy Baekhyun oda nem tudott volna vele költözni. Amikor beteg volt, hozott neki gyógyszert, másnaposan pedig emlékezett, hogy mindig lepisszegte a többieket a koliban, hogy ő pihenni tudjon. Amikor rossz napja volt és csak duzzogva gubbasztott az ágyba, a magas fülest vett fel, ha sorozatot nézzen, hogy ne zavarja Baekhyun mélázását, majd egy idő után mindig rábeszélte, hogy nézzék együtt, mert az a sorozat éppen a világon a legjobb, és azt mindenképp látnia kell, ő pedig ilyenkor mindig morcos tekintettel nézte végig az első részt, hogy utána hajnalba nyúlóan folytassák a történetet.