𝐅𝟏 𝐒𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐒𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬

Hóvihar - Mick Schumacher

Leonie Schmidt x Mick Schumacher

Hamburg városában és környékén hatalmas havazást ígértek az időjárás jelentésekben, ami december 23.-ra meg is érkezett. Ettől függetlenül az emberek útnak indultak a reptérre, hogy az ünnepekre meg tudják látogatni a rokonokat - habár valakik erről lemondtak a hatalmas hóvihar miatt, de voltak olyanok is, akik már napokkal ezelőtt elutaztak, hogy elkerüljék a havazást és boldogan tudjanak ünnepelni a szeretteikkel. 

Na hát Leonie nem volt ennyire előrelátó, aki a napokban tudta le az egyetemen a vizsgáit, ezért ideje sem volt tévét nézni - a másik dolog ami elvette a figyelmét az nem más volt, minthogy a barátja, jelen esetben már a volt barátja nemrég dobta őt. 

- Ünnepek előtt szakítani a másikkal.. Szánalmas. - gondolta magában mikor belekortyolt a jó meleg forrócsokijában - amiről azt gondolta, hogy ahhoz képest is túl van árazva, hogy egy reptéren vette, de hát ha szükség van rá, akkor szükség van rá, hisz elég fázós volt a svájci lány. Kabátját megpróbálta jobban összehúzni, már amennyire tudta, hisz így is majdnem körbe csavarta megát. Az egyik kezében a forrócsoki volt, ami melegítette a kezét, a másikkal pedig a hatalmas bőröndjét húzta maga után és megpróbált keresni egy szabad helyet, nem szeretett volna állva várakozni a hamarosan induló gépére. Még magának is nehezen vallotta be, de nagyon kezdett már honvágya lenni és alig várta, hogy hazaérkezzen a szülő otthonában, ahol biztonságban lehet és megvédik minden rossztól - valószínű ennek a nagyon hazavágyáshoz a nemrég történő szakítása volt az oka. Nagy nehezen mikor átvergődte magát egy nagyobb tömegen, akik egyáltalán nem voltak képesek akár egy centire se arrébb menni, talált egy helyet, amit gyorsan le is foglalt. Telefonját elővette és egyből fellépett az Instagrammra, ahol végig nézte ismerősei és barátai történeteit. Irigyelte őket, hogy nekik nem kellett ezen a napon órákat várni egy gépre, hanem a család helybe volt és nem ezer kilométerrel arrébb. Szidta is magát, hogy nem választott közelebbi egyetemet. Unottan nézte a főoldalon lévő képeket, amíg bele nem botlott a volt barátja képébe, amin hatalmas meglepetésre nem egyedül szerepelt, hanem egy hosszú barna hajú lánnyal, aki épp az arcára adott egy puszit.

- Te rohadék! Hogy képzeled? - nem tudta magát visszafogni a lány, hangosan elkezdett káromkodni, ami a mellette ülő fiatal srácot meglepte és hirtelen azt hitte neki szólt a lány. Ez a srác volt Mick Schumacher, aki szintén Genfbe szeretne repülni a családjához, hogy egy igen kimerítő szezont maga mögött tudjon hagyni, amihez a családja tökéletes, hiszen a családja a legfontosabb neki pláne, hogy az édesapja balesete óta az ő szerepe a családfő betöltése - ezt senki sem aggadta rá vagy mondta ki hangosan, magától értetődő volt a német srác számára, de ennek ellenére is nyugodtság ölelte körbe - amit itt nem tud most elmondani.

- Elnézést, nekem szóltál?  - szólította meg a számára idegen lányt, aki a hirtelen hangtól összerezzent és a hang irányába fordult, ahol összeakadt a tekintete egy gyönyörű kék szempárral.

- Úristen ne haragudj, de nem! Csak a hülye exem posztolt egy képet az új csajával. - kezdett el kínjában magyarázkodni Leonie ő maga sem tudja miért. Nem is tartozik a srácra, bőven elég lett volna csak elnézést kérni és azt mondani, hogy nem neki címezte azokat a cifra szavakat. - Akivel 3 hónapja van együtt - olvasta fel hangosan a leírást. Ez volt az a pont, ahol teljesen elásta volna magát hogy eltűnjön a Földről. Hogy miért is? Mert csak 2 napja lett kimondva a szakításuk.

- Ohh, hát sajnálom.. - mondta zavartan a német srác és inkább elővette a fejhallgatóját és készült volna benyomni a zenét, amikor meghallotta a mellette ülő lányt szipogni. Tehetetlennek érezte magát, hiszen sosem került még ilyen szituációba. Nem tudta, hogy szólítsa meg vagy sem, de végül megérdeklődte nővérétől, aki azt javasolta neki, hogy beszélgessen vele. Így a zsebéből kihalászott egy tiszta zsebkendőt és oda is nyújtotta hozzá. Könnyáztatta szemeivel felnézett és egy halk köszönöm után el is vette a zsepit. 

- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte félénken, nem tudta mire számíthat és hogyan fog reagálni az idegen lány. - Egyébként Mick Schumacher vagyok. - nyújtotta a kezét a lány felé.

- Leonie Schmidt. - ráztak kezett. - Igazán kedves tőled Mick ez Mick Schumacher, de nem szeretnélek ezzel terhelni, igazán felesleges. Hallgass inkább valami zenét, ne egy idegen lány szerencsétlenségével foglalkozz! - ekkor a hangosbemondó megszólalt, hogy tájékoztassa a várakozókat, hogy egyáltalán nem fog egy gép sem felszállni az elkövetkező pár napban. 

- Nem hiszem el.. - sóhajtott fel a pilóta, aki egyből felállt és kevés cuccát magával cipelve indult meg az információs pulthoz - tudta ilyenkor mit kell tenni, hisz nem egyszer fordult elő, hogy törölték egy járatát, mondjuk ilyen még nem fordult vele elő, hogy az elkövetkezendő napokba ne tudna gépre ülni. Nem mutatta, de ő is kétségbe volt esve, pont mint Leonie, aki egyből hívta édesanyját, hogy mit tegyen. Az 50-es években járó nő azt tanácsolta, hogy próbáljon meg a reptéri szállodába szobát foglalni. Így is tett és nagy szenvedés után sikerült is intézni egyet - habár nem egyedül lesz benne, megkönnyebbülés volt neki, hogy nem kell egy sokkal drágábba szobát bérelnie - barátnőihez nem mehetett, hisz már a családjuknál voltak és már néhányak elkezdtek ünnepelni.

Enyhe mosollyal az arcán indult meg a lift felé, de el is tűnt mikor meglátta, hogy kezd becsukódni - már csak azért is akart oda beszállni, mert az nem volt tömve. Azt hitte el fog indulni felfele a lift, de ekkor kinyitódott és a nemrég még mellette ülő szőke hajú srác állt mellette és tartotta meg neki a liftet. 

- Köszönöm szépen! - a futástól elkezdett lihegni a lány és örült annak, hogy van ideje a liftbe kifújnia magát. Mick jót derült a lányon, hisz nagyon látszott, hogy a lány nincsen jó kondiba.

- Nem vicces! Évek óta nincs tesi órám! - kuncogott fel ő is, ez pedig nagyobb mosolyt csalt Mick ajkaira, mert amióta találkoztak csak letörtnek és sírva látta a lányt. 

A negyedik emeleten kiszállva mindketten lenéztek a szobakártyájukra és ugyanabba az irányba indultak meg, ami fel sem tűnt nekik, csak akkor mikor ugyanannál a szobánál álltak meg.

- Úgy látszik nem tudjuk lerázni a másikat. - nyitotta ki az ajtót a lány a szobakulcsával és a fiúval belépve mindketten megkönnyebbültek, hogy két egyszemélyes ágyat kaptak.

- Te hova utaztál volna? - dőlt hanyatt a lány az ágyon és a fehérre festett plafont bámulta és csak akkor fordult a fiú sóhajtott egyet.

- Genfbe, te?

- Én is Genfbe utaztam volna a családomhoz haza, de ez a hóvihar szépen keresztbe tett mindenkinek.

- Közös szoba, közös úti cél? Azt hiszem Leonie Schmidt, hogy a sors is azt akarta, hogy így kössünk ki ezen a napon. - mind a ketten jót nevettek és a feszült légkör el is tűnt. Tudták, hogy ezen a napon és lehet jó néhány napig csak egymásra számíthatnak.

°°°

Sziasztok! <3

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Remélem mindenkinek csodásan fog telni! 🎄

Nem lett valami hosszú novella, de remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek! ❤️

°°°

—Vanda