Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

13. rész

-Oh, hogy neked van a legjobb időzítésed, Jack!!- morgolódtam, ahogy gyorsan kerestem magamnak tiszta ruhát. Kiskutyám a szobám ajtajában elfeküdve leste tevékenységemet. Miután sikeresen felöltöztem (egy fekete blúzt és egy sztreccs nadrágot vettem fel), hallottam, hogy csengetnek.
-Fél órán át öltöztem?!- akadtam ki magamban. Odaszaladva a kamerához láttam, hogy az emlegetett szamár áll a bejáratnál, így hamar beengedtem és kizártam lakásom ajtaját. Nem sokkal később halk kopogást hallottam.
-Nyitva van!- szóltam oda, ahogy megigazítottam a hajam.
-Szia, {Neved}! Remélem nem nagy gond, hogy csak így berontok hozzád!- mondta, amint besétált.
-Hát a múltkori után nem csodálnám, ha arra jönnék haza, hogy fel lenne törve az ajtóm és itt bent találnálak!...
-Jó, igen... Azért bocsánatot kérek! Kárpótlásul hoztam neked valamit!
-Mégis mit- itt megakadtam, amikor megláttam mi van a kezében.... A kedvenc virágomat fogta, amit már rég nem láttam! -Honnan... Honnan szerezted ezt?- kerekedtek ki a szemeim és közelebb sétáltam.
-Nem tudtam, hogy milyen virágot szeretsz, ezért inkább ezt vettem meg! Egyszerű, de mégis szép! Akárcsak csak a velem szembe lévő személy is...- motyogta az utolsó mondatot. Itt gyorsan felkaptam a fejem, picit elpirulva.
-Mi volt az utolsó mondat?- fürkésztem a szemeimmel.
-Semmi! Nem fontos!- rázta meg a fejét, ami egy kicsit vörösesen virított és a kezembe adta a virágot.
-Láthatnám a munkádat, ha nem baj?- kérdezte kedvesen.
-Persze... Addig ülj le a kanapéra nyugodtan!- néztem furcsán a fiúra és elkezdtem keresni egy vázát a virágnak. Amint ezzel megvoltam, előkerestem a füzetemet, viszont a háttérben nyüzsgést hallottam. Kiskutyám elkezdett valamire morogni, de nagyon. Hiper gyorsan körbenéztem, hogy hol van a négylábú, de miután rájöttem, hogy nincs körülöttem visszanéztem a nappaliba. {Kutyus} a szőnyegen hasalva ,,őrizte” Jackket, a fiú pedig hófehér bőrrel, felhúzott lábakkal ült a kanapén.
-Ha nem provokálod, akkor nem fog veled csinálni semmit!- ingattam meg a fejem.
-És.... Mit kell azon érteni.... Hogy ne provokáljam?- érdeklődött, le se véve az állatról a szemét.
-Ha teljesen nyugodt maradsz meg nem adsz ki éles hangokat, akkor békén hagy!
-É-Értem!- pislogott nagyokat. Akaratom ellenére is elnevettem magam és megtalálva a füzetemet mentem vissza a két jómadárhoz.
-Itt van!- nyomtan a fiú kezébe a füzetet. Jack figyelmesen végig nézte a rajzomat, néhol még ki is kerekedtek a szemei. Pár perccel később becsukta a füzetem és visszaadta nekem ezzel a kommenttel:
-Ennyi lesz majd, vagy tervezel még belerakni valamit?- húzta fel a szemöldökét.
-Hát nem tudom... Szerintem ennyi elég lenne!- gondolkodtam. -Habár elsőnek akartam a színpad mögé függönyt is tenni, de helyette inkább LED-fényeket gondoltam oda.
-Azt látom, de figyelj!- mondta, ahogy gyorsan körbenézett a kanapé előtt lévő kisasztalon. -Kaphatnék egy ceruzát?- kérdezte. Furcsállva nézve rá felálltam mellőle bementem a szobámba és az íróasztalomról vettem egy ceruzát és odaadtam a fiúnak, aki egyből elkezdett firkantgatni.
-Mit csinálsz?- hajoltam közelebb hozzá.
-Rakjunk kettő függönyt a két oldalra, és akkor középen maradna ugyanúgy a világítás!- mondta és felém mutatta a kiegészített rajzot. Ez nekem nem igazán tetszett, ezért elkezdtünk veszekedni emiatt. Amilyen gyorsan kezdtük azt, olyan hamar abba is hagytuk... Már megint beadtam a derekam Jackknek...

Megunva a fiú társaságát újra felálltam, a konyhapult mögé mentem és egy kis teát akartam volna magamnak csinálni.
-Miért mentél el?- szólt utánam Jack.
-Csak teát akarok csinálni magamnak, ennyi... Te szeretnél valamit?
-Nekem jó az, amit te iszol!- dörmögte a fülembe hirtelen.
-NEM ISMERED A TISZTES TÁVOLSÁGOT TE SE?!- üvöltöttem el magam akaratom ellenére is ijedtemben.

[Ha nem lenne a főnök fia, akkor esküszöm lekevernék neki egyet!!...]

-Mitől vagy ilyen feszült?!- emelte fel gyorsan mindkét kezét, ahogy kikerekedtek a szemei.
-Hallottad az előző mondatomat egyáltalán?...- ráztam meg a fejem.
-Igen, hallottam!- durcázott Jack. -De hogy értetted azt, hogy én se tudom betartani? Csinálta már ezt valaki más is veled?
-Egyet tippelhetsz...- sóhajtottam és feltettem a vizet forrni.
-Tán az az idegbeteg szőkeség?...- bólogattam válaszán. -Mikor volt itt- Ja várjunk... Már eszembe jutott! Bocs!
-Nincs semmi!- legyintettem.
-Amúgy miért nem szakítod meg vele a kapcsolatot? Sokkal jobb lenne neked nélküle!- dőlt neki a pultnak mellettem.
-Jack... Ne magadból indulj ki! Hiába gondolod azt, hogy nekem jobb lenne úgy, de ezt én nem így látom! Igaz, hogy sokszor az agyamra megy a makacsságával, de valójában egy törődő személyiség ő!- nyitottam ki a szekrényt és kivettem onnan a teát.
-Ezt vegyem úgy, hogy ő jobb, mint én?- lepődött meg.
-Veheted úgy, ahogy akarod, de szerintem nem sokban különböztök egymástól!
-Mi az, hogy nem sokban?! Semmiben nem hasonlítunk!! Én és az a sündisznó fejű totálisan különbözünk!!- fakadt ki magából Jack.
-Na erről beszéltem... Például ugyanolyan hirtelen haragúak vagytok!- lettem ingerültebb én is.

És megint lett egy hosszadalmasabb szóváltás köztünk, aminek a vége az lett, hogy a figyelmetlenségemnek hála telibe belenyúltam a vízforralóba és megégettem a kezem.
-Hát ebből a teázásból nem épp ezt akartuk kihozni...- fogta óvatosan a sérült kezemet Jack. -Ne haragudj rám...- mondta sajnálóan.
-Én voltam olyan hülye, hogy hagytam magam felhúzni ezen, szóval ezt abbahagyhatod!- húztam el a kezem.
-Akkor legalább had segítsek!
-Ne-Nem kell a segítséged, Jack! Éppen eleget- nem tudtam befejezni, mert a fiú óvatosan megragadta újra a kezem és a csap alá rakta, hideg vizet csurgatva rá.
-Annyit mondj meg, hogy hol van az elsősegély doboz!- sétált el mellőlem.
-A fürdőszobai szekrényben van! A legfelső polcon!
-Oké... Mindjárt meglesz!- mondta, ahogy besétált oda. Amint ezt kimondta, meg is találta és visszasietett hozzám. Kivéve kezemet a csap alól, amilyen gyengéden csak tudta úgy ápolta le azt. Kissé kellemetlen, de mégis nagyon jó érzés volt!... Miután bekötözte a kezem, lágyan felemelte azt és adott rá egy apró puszit.
-Tényleg nem akartam, hogy megsérülj... Megtudsz bocsájtani?- nézett rám azokkal a kék szemeivel. Annyira őszintének tűntek... Nem lehetett volna azt mondani a tekintetére, hogy hazudik!
-Persze, csak hagyd abba ezt a túlzottan nagy óvatosságot körülöttem!...- válaszoltam kicsit zavartan.
-Rendben, bocsi!- nevette el magát szégyenlősen. -Cserébe had csináljam meg a teákat!- mutatott a szemével a vízforraló irányába.
-Azt megköszönném! Az most úgy is egy ideig a mumusom lesz!- battyogtam arrébb, amint megpillantottam azt. -Addig leülök a kanapéra, rendben?
-Figyi, nem én vagyok ennek a lakásnak az ura- Bocsánat asszonya- Mármint- kapkodott.
-Nyugi, tudom mit akarsz kifejezni!- kuncogtam és leültem. Várva az italt, kiskutyám felfeküdt mellém a kanapéra és a fejét az ölembe rakta.
-Meghoztam a teáját, hölgyem! Remélem nem lett rossz!- próbálta egy kicsit játszadozva előadni egy pincér szerepét! Egy apró mosollyal az arcomon megingattam a fejem, belementem a játékába, elvettem a teát és megköszöntem neki. Viszont mikor Jack leült volna, {Kutyus} ráugatott, hogy menjen el tőlem, így Jack a kanapéval szembe lévő fotelba beletette hátsófelét. Merthát betojt a kutyától megint....
______________________________________
Sziasztok!
Remélem jól vagytok! Mindenkinek boldog új évet kívánok!🍾🎆
Remélem tetszett nektek ez a rész, viszlát a kövinél!