𝐎𝐧𝐜𝐞 𝐮𝐩𝐨𝐧 𝐚𝐧𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐭𝐢𝐦𝐞

1. fejezet: Menekülés

1. fejezet: Menekülés

Hermione Granger világéletében azt hitte, ő az az ember, akit semmilyen módon nem lehet kizökkenteni egy fontos tevékenységből. Ennek az állhatatosságnak köszönhette, hogy kislányként akkor is részt vett a balettórán Madmoiselle Depaunt-nál, ha helyette sokkal szívesebben töltötte volna az idejét a közeli parkban játszó gyerekekkel, és ezen tulajdonsága miatt írta meg lelkiismeretesen a mágiatörténet vagy a rúnaismeret házifeladatot akkor is, amikor szíve szerint szívesebben kötött volna a házimanók számára csúnya sapkákat vagy beszélgetett volna Harryvel és Ronnal.

Ez a tulajdonsága felnőtt korában is segítségére volt: Voldemort Nagyúr legyőzése után ő is szívesen élvezte volna Harryvel és Ronnal a szabadságot, a fiúk ugyanis nem tértek vissza az iskolába, hogy elvégezzék az utolsó évet. Hermione azonban tanult: hét RAVASZ-t tett le, és mindezeket követően a Londoni Mágusakadémián is brillírozott: a mágusjog mellett párhuzamosan a varázslények jogait védő szakot is elvégezte, és ez bizony azt jelentette, hogy szó sem lehetett éjszakába nyúló italkozgatásokról, bulikról – egy-egy kósza alkalmat leszámítva, amelyek után bűntudata támadt, ezért végül mindig a könyvei fölött görnyedt, aminek végül meg is lett az eredménye. Kiváló minősítéssel végezte el mindkét szakot párhuzamosan, három év kemény munkájával.

Mindezek ellenére sosem érezte azt, hogy kihagyott volna valamit: a roxforti csata után kérészéletű kapcsolata volt Ron Weasley-vel, de hamar rájöttek, hogy a közöttük lévő kapcsolat inkább testvéri jellegű. Az iskolák elvégzése után Hermione munkát kapott a Mágiaügyi Minisztériumban a Nemzetközi Varázsjogi Hivatalnál, és bár ezután is keményen dolgozott, volt ideje a magánéletére is.

Így történt, hogy a szülei által szervezett egyik összejövetelen megismerte Leonard McDougallt, a fiatal – és meglehetősen jóképű – gyermekorvost, akivel a szülei egy szakmai konferencián találkoztak.

Leonard minden értelemben tökéletes választásnak bizonyult Hermione számára: a szülei imádták, a munkáját tekintve lelkiismeretes, törekvő férfi volt, és az udvarlás tekintetében is felülmúlta mindazon szerencsétlen randevúkat, amikben Hermionénak korábban része volt.

Csinos, jó ízléssel berendezett háza volt Chelsea elegáns részén, mindig csodálatos randevúkra vitte Hermionét, és apró ajándékokkal halmozta el a lányt. Az első randevújuk után egy évvel pedig egy gyönyörű, brillekkel keretezett gyémántgyűrűvel kérte meg Hermione kezét, és miután a boszorkány igent mondott, csodálatos terveket szőtt kettejük jövőjéről. Nyári vakációk Mallorcán, egy szép otthon Chelsea-ben, partik és nyugodt élet; egyszóval Leonard McDougall a tökéletes férfi mintapéldánya volt.

Leszámítva két apróságot: Leonardnak fogalma sem volt Hermione mágikus képességeiről...

... és Leonard egyszerűen túlságosan hibátlan volt.

Soha nem veszekedett Hermionéval, soha nem kritizálta a lányt, nem voltak furcsa tulajdonságai, és talán épp ezek miatt állt Hermione kétségbeesetten a tükör előtt a gyönyörű Oscar de la Renta ruhájában Berkshire egyik legszebb hotelje, a Claridge's első emeleti szobájában. A hely mesés volt, akárcsak a szálloda kertjéhez tartozó rendezvényhelyszín, amit együtt választottak ki Leonarddal, és szerencsés módon kaptak is időpontot április huszadikára, szombatra, ahogyan szerették volna. A szervezés időszaka jó volt, és elméletileg minden más is, hiszen alig várta ezt a napot, de mégis...

Rápillantott az órára: alig húsz perc múlva már az oltár felé fog vonulni az édesapja oldalán, hogy elkezdhesse a tökéletes, minden furcsaságtól és kockázattól mentes életét.