A biztos pont

57. Fejezet

Levi:

Az elmúlt néhány napban csak Erennel voltam. Minden pillanatban az ujjára pillantott és szélesen mosolygott. Jó volt látni, hogy ennyire boldog. Apró érintések, néhány elejtett bók és forró pillantások, ezek jellemezték napjainkat.

- Levi... Tudom, hogy szerinted porcelánból készült a te Erened és védened kell, de nem fog összetörni. - Állt meg előttem durcásan Erwin.

- Most ezt miért mondod? - Kérdeztem szemrehányóan.

- Ígértél nekem valamit, de rám se hederítesz. - Forgatta meg szemeit és levágódott a kanapéra.

- Ennyire fontos, hogy azonnal kell? - Vágtam pofákat és én is elhelyezkedtem fotelemben.

- Igen, most kell, de kivételesen az elrablás részét nem rád bízom. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- Hogy, mert, hogy, miért? - Kérdeztem szavak után kapkodva. - Az egyetlen dolog amiben jó vagyok.

- Tudom, de láttad már, hogy ő mekkora? Kétszer akkora mint te. - Ezzel nem tudok vitatkozni, de akkor is.

- Akkor mit fogok én csinálni?

- Szállítani, az irodájából mindig taxival megy haza, de te nem haza fogod vinni. Az elrablás nehezebb lesz, mivel egy idő után rá fog jönni, hogy nem haza viszed. Elviszed egy sötét sikátorba, utána jövünk Hange és én, hogy hárman legyünk az egy ellen. - Magyarázta, mintha ez annyira egyszerű lenne.

- És hogy fogod elkapni?

- Mi bekerítjük, te mögé kerülsz és bekloroformozod. Utána valahogy hárman visszaszenvedjük a kocsiba és így tovább. Elviszed az erdei házhoz ott pedig kirakod, majd mi intézzük a többit. - Furcsálltam a helyszínt, de legyen.

- Miért pont az erdei ház?

- Mert Eren minden este itthon van, így csak másnap délelőtt lehet idehozni. Utána pedig irány a pince. - Vázolta föl véglegesen a tervet.

- Miért fogjuk el? Ő gondolom nem váltságdíjért kell. - Mutattam rá a hiányzó darabkára.

- Meg kell leckéztetnünk, utána pedig elengedjük. Tudom nem a legjobb terv, de csak ez jutott eszembe. - Tette maga elé védekezően kezeit.

- Meddig lesz itt?

- Még nem tudom, de szerintem csak néhány napig. Ha több ideig tartanánk fogva, akkor feltűnő lenne.

Összeszedtük még Hanget is és kidolgoztuk a pontos történéseket. Mindennek klappolnia kell, nem hibázhatunk. Ha most utoljára lebukunk, akkor esküszöm kinyírom magam. Bár bevallom hiányzott ez a fajta izgalom. A lebukás szaga és a tervezés élménye.

Még néhány órát Erennel töltöttem, majd sajnos bement az irodába. Úgyhogy hárman maradtunk a házban, amit ki is használtunk. Összeszedtük a jelmezeinket. Én fel kellett, hogy hagyjak az öltönyömmel. Sima utcai ruhát kellett magamra öltenem. Erwin és Hange viszont teljesen feketében voltak. Tybur elrablására holnap este kerül sor, csak másnap reggel fogjuk ide átszállítani.

- Szia kicsim... - Köszöntem neki félálomban, mikor bemászott mellém az ágyba.

- Szia, bocsi, hogy felébresztettelek. Elhúzódott a munka. - Bújt mellkasomhoz és szinte azonnal bealudt.

- Jó éjt... - Suttogtam a már alvó Erennek.

...

- Legyen szép napotok! - Simítottam hasára és összedöntöttem homlokunkat.