A Human Doomsday - I. A Vírus

1.fejezet

Kezdetben volt a sötétség, abban egy valami egy láthatatlan erő, az energia. Létrehozta a különböző életformákat, akik a Föld nevű bolygón élhetnek, az életformák után megjelent az ember.
Amely érző lénnyé vált így lehelte bele az erő az életet, hogy mindennap emlékeztesse a lényt, a teremtő erő egy darabját adta a halandó minden sejtjébe. Ezt a valamit a generációk örökölték, ami emlékezteti őket arra, hogy minden Istentől van, és benne a sejtűnkben. Ne feledkezzünk meg róla tőle kaptuk az életet az a valami, ami megtalálható a DNSűnkbe, ez az ISTENI GÉN.
Berlin, az európai történelem vihar vert városa, ha fala mesélni tudnának, sok mindent elmondanának.
Van egy vállalat a városban közepes, kertészeti, amely kertgazdasággal kertgondozással kapcsolatos termékei vannak így beletartoznak nemcsak a kézi eszközök, hanem a gépiek is. Virágföldtől kezdve a fűnyíró gépekig, de másfajta gépek is vannak.
A vállalat márkája a Gardena és a Husqvarna, a bázis megfelelő a vállalat számára, irodai épületből, két nagy raktárból, javítóműhelyből áll, de van egy nagy parkosított hely.
Adalbertnek hívnak, a bázison szeretek dolgozni, hiszen sokan vagyunk a kis vállalatnál. A telephelynek tisztának kell lenni. Nem csak füvet kell és virágokat gondozni, hanem sövényt is kell nyírni. Nem csak hoznak különböző árukat, hanem visznek is. Biciklivel szoktam közlekedni, a munkahely pár percre található. A munkaidő nyolc óra, a kezdés fél nyolckor van. Még étkezde is van, az ebédet hozzák egy oktatási intézményből. Van lehetőség átöltözni, és fürödni is, ha nagy munka lenne. A javítóműhelyben csak akkor dolgozok, ha be kell segíteni. A kerti gépeknek, amit használok, raktára is van, aminek örülök. A munkahelyen kezdéskor eldönthetem, mivel töltöm el. A mai nap, ami hétfő, ami sövényvágás, van a kapu előtt és bent különböző helyeken.
A sövényvágásba az a jó, hogy az áramforrások bizonyos távolságban vannak. Először kint a kapu előtt kezdem el. Még a raktárban vagyok, hogy ami kell felszerelés, azokat talicskába tehessem, éppen a hosszabitó kábelt teszem a talicskába, amikor egy személy a nevemen szólít. Így odatekintve, a raktáros az.

- Adalbert! Tudnál segíteni, az egyes raktárba, össze kellene készíteni pár dolgot, mert nem sokára érte jönnek.

- Hogyne Heinrich! Szívesen.

Nem nagy távolságot kell megtenni a raktárig, látom, ahogy nyissa is.

- A szokásos módon, egy raklapot kiteszel, és arra megy rá a kertészeti dolgok? – kérdezem.

- Igen, Adalbert.

A raklapot így ki is teszem, ahogy mondja az árut, úgy viszem ki. Kezdi is az első tétellel, ami locsolócsövek, abból 3 darab, így ki is viszem, és a lapra helyezem. Azután a következő tétel. A papírra nézek, így én is besegíthetek, hogy hamar végezzünk, mert a vevő nem sokára megjöhet. Minden vevő a lista szerint le is ellenőrzi.
A raktáros akkor zárja az ajtót, amikor a vevő meg van elégedve, és minden a lista szerint van. Így én is elkezdhetem a munkámat a sövényvágást. Ami kell, azt hamar a talicskába teszem, és indulni is kezdek kifelé.
Hamar kint is vagyok. Az elosztódoboz felé viszem az utam a kábel harminc méter, még nem nyomom teljesen az aljzatba, majd akkor, amikor a nyírógép is be van dugva. Hamar megvan, így visszalépek a dugaljzathoz, hogy felkapcsoljam a főkapcsolót. A kábellel mindkét oldalról beérem. Amikor már a főkapcsoló is fel van kapcsolva

- Kezdődhet is a munka.

A sövény tizenöt méter hosszú, nemcsak a kapu egyik oldalán, hanem a másik oldalon is. Ha már mindkettő oldalról le van nyírva, akkor kezdem eltakarítani másfajta szerszámokkal.
-----------------

A hét munkával telik, amit beterveztem azt eltudtam, végezni. Így kezdődhet a hétvége. Amikor biciklivel feltérképezhetem a környéket ahol lakom. Szombat reggel van.
Már a reggelivel végeztem.

- Mama! Biciklivel egy kicsit most másfelé megyek, hátha találok valamit akár egy elhanyagolt épületbe. Amit a Harmadik Birodalomba építettek.

- Te tudod fiam! A telefonodat vigyed, hátha tudsz képeket is készíteni.

Amit kell, azt a hátizsákba belehelyezem, a nadrágom zsebébe a telefon, ne essen ki biciklizés közbe. Már indulok is. A külterület egyik részének a feltérképezése a cél, ahol egykor repülőtér lehetett, hátha ott találok valamit. Az öltözékem olyan ne vehessenek észre, akár messziről is. Azért is megyek nyugodtan, mert a térképet is átnéztem az adott területről. A célhoz elérkezek, erdős részt közelítem meg, látszik róla, nem járt ember.

- Vajon milyen épület lehet, - kérdezem magamba.

Az egyik fához helyezem a biciklit, gyalog tehessem meg azt a pár lépést, de a táskából kiveszem a lámpát, de a régen kitaposott utat látom. Remélem, nem lesznek az úton aknák. Ahogy közeledek, az épülethez egy kunyhófélét pillantok meg, ahol egy személy tartózkodhatott, az épületbe belépve csodálkozok. Megfigyelőhely lehetett, vajon mit figyelhettek meg ezen a kis ablakon, ahol kis fényárad be. Mindent itt hagytak, minden leborítva a földre, ha jobban megfigyelem, nem csak szék van a rés előtt, hanem ágy is, de megpillantok két helyiséget is. Azért a lőrésen kipillantok, meglepetésemre, mintha repülőtér lenne, a hosszú kifutópályát látom. De nem messze van egy másik épület, mert felismerhető, nagyobb lehet, hogy irodai épület volt, amin golyó okozta nyomok vannak. Hátha rátalálok valamire, amit felhasználhatok, akár egy távcső. Jobban szemügyre vehetem a kifutó környékét.
A tárgyakból az tűnik ki, hogy a nácik területe lehetett, Berlint védeni kellett, remélem senki nem fedte fel rajtam kívül. Már az utat is tudom idefelé, a távcsövet azért elteszem, hogy következőbe hozzam magammal. Hátha a másik épületbe fogok találni valamit. Indulok vissza a biciklihez.

- Irány hazafelé.

A biciklit tolva indulok is az ösvényen, de megállok egy másikon.

- Nem tudom, hogy lehet, mintha ez nem lett volna itt, mintha eltévedtem volna. A mobilom néma állapotban van, így követem az utat. Lehet, hogy gépjárművek mehettek.

Zaj nélkül haladok tovább az ösvényen, így hamar beérek egy másikba, megállok, körbenézek, megfigyelem a környezetet.

- Valami furcsa van, hogy lehet az, mintha használatban lenne, de ez az erdő távol van mindentől, a mezőgazdasági gépek nem járhatnak. – mondom gondolatomba.

A kíváncsiságot felkeltette, így követhetem a gépjármű nyomot, elvezet valahova. Azért figyelem, hogy ne legyen meglepetés, követve az utat, amely a repülőtérhez vezet, hogyan lehet ez, mindentől távol van, nyilvánosan nem található.

- Ezek szerint titokban használják, vajon miért, és milyen céllal? – kérdezem magamba.

Zaj nélkül a távcsövet előveszem, körbe nézek, de amit meglátok, meglepődök. Nem olyan a tartálykocsi, amit háborúban használnak, hanem mostani. Vajon milyen vegyületet tárol, de szerencsére rá van írva. Hirtelen zajra leszek figyelmes, így a zaj felé nézek. Vajon ha leszáll, mit fog tenni. Megnézhetem a telefonon, mi lehet a vegyület, figyelem a repülőt. Otthon megnézhetem a gépemen, mik azok a vegyületek. Ideje lenne zaj nélkül elhagyni ezt a teret, ne hogy valaki meglásson, mert abból óriási baj lenne. Az útvonalra emlékszem, így azon indulok tovább. Nem sokára már a jó úton biciklizhetek tovább.