Tiltott szerelem (Befejezett)

2. évad 8. rész

Letettem a vizsgám amit még a szünet előtt kellett. Egész jól sikerült, a barátaim, a szüleim is mind büszkék rám. Mikor felhívtam Andit és örömmel tudósítottam neki a hírt, nagy ovációban tört ki. Tapsolt, fütyült, méghozzá egyszerre. Aztán a következő héten szerdán mentem Déneshez, és neki is bejelentettem, hogy egy nagyon fontos vizsgát sikerült letennem.

-Gratulálok -mosolyodott el.

-Köszönöm. Most annyira megkönnyebültem, már nyugodtan várom a Húsvétot -vigyorogtam, és tényleg úgy éreztem magam, mint aki a föld felett lebeg néhány méterrel.

-Ha már a Húsvét a téma... Jó lenni, ha gyónnál az ünnep előtt -Dénes atya szavai kigyetlenül visszarángattak a földre. Gyónni. Bárkinek, csak ne neki.

-Persze, arra gondoltam, hogy majd szombaton... -próbáltam hárítani, de ő nem engedett.

-Ha már itt vagyunk mindketten, akár most is megejthetnénk. Mit szólsz hozzá? -kérdezte. Persze, miért is ne... Tökre ideges lettem. De ellenkezni persze nem ellenkeztem. Nem tehettem meg. -Ha szeretnéd és úgy jobban menne, akkor hátat fordíthatunk egymásnak.

-Rendben, kezdjük -fordultam meg -Gyónom a mindenható Istennek és neked lelkiatyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el -felsoroltam néhány dolgot, majd hirtelen a semmiből megszólalt Dénes atya.

-Ami akkor szilveszter éjszakáján történt, nem gyónod meg?

Meglepett a kérdése nagyon. Vettem egy nagy levegőt és csak utána válaszoltam.

-Nem. Amit őszintén tiszta szívemből tettem, az nem bűn. Lehet, hogy kicsit sok pezsgőt ittam, de a tetteim őszinték voltak és igaziak.

-Még mindig úgy érzel, mint akkor este? -kérdezett tovább és erre sem tudtam azonnal válaszolni. Elgondolkodtam, hogy mit mondjak, talán szót kéne fogadnom Kaminak s kitérni a közvetlen válasz elől.

-Azt kérdezed, hogy szeretlek -e még. -Fordultam hátra, és ekkor feltűnt, hogy ő is engem néz. -A válaszom igen. Hiszen az Úr is azt mondja, hogy szeretsd felebarátodat, úgy mint önmagadat.

-Igen -bólint -Van még mondandód?

-Nem. Más bűnömre nem emlékszem.

Megkaptam az elégtételt, amire hagyott is időt, hogy elvégezzem, addig ő elment valamerre. Amint végeztem az imádkozással, elkezdtem őt keresni. Láttam, hogy merre ment, így én is arra indultam. A folyosón egy ajtó nyitva volt, és belestem. Ott volt ő az ágya mellett és halkan morogva imádkozott. Érkezésemre rám pillantott, majd gyors befejezte az imát.

-Sajnálom, nem akartam megzavarni. Csak szólni szerettem volna, hogy ööö... Lassan mennem kéne.

-Rendben. Ha gondolod, akkor máris kikisérlek -állt fel a földről és kimentünk a szobából.

Kivezetett, majd elköszöntünk. Tettem néhány lépést, majd szomorúan hátra fordultam. Addigra ő már bement, de nem is ez volt a lényeg. A helyet figyeltem, az otthonát, és eközben néhány könnycsepp végig folyt az arcomon.

-Szeretlek és szeretni is foglak örökké. Kár, hogy ezt neked nem mondhatom el. Bár szilveszter éjjelén bántottál, de szerettél is, ezt biztosan tudom -halkan suttogtam, majd tovább indultam. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.

-Igen? Ki az? -vettem fel, úgy hogy rá sem néztem a kijelzőre.

-Szia, Bea. Andi vagyok. Valami baj van?

-Óh tesóm, ha tudnád -pityeredtem el ismét, és elmeséltem neki a történéseket.

-Figyelj, ne tartsd ezeket az érzéseket magadban. Nem írtál te régebben naplót? Hátha az most is segítene.

-Jó lenne írni, de nem igazán van időm, hogy beszámoljak neki mindig mindenről írásban. Ez már nem menne úgy, mint régen.

-Van egy másik ötletem! -gondolkodott el hangosan -Mi lenne, ha egy füzetbe írnál? Kezdésnek mindig írnál egy dátumot, és megfogalmaznád úgy a szöveget, mintha Dénesnek írnál egy levelet... mindössze csak nem adod neki oda, de kiírnád magadból a szomorúságot, boldogságot vagy bármilyen egyéb érzést. Mit szólsz?

-Igazad van -húzom mosolyra a számat -Köszi tesó, amint haza érek, neki is állok. Imádlak!