A Kezdet || PSH [fordítás]

21. R É S Z

KOPP KOPP

- Rona, miért nem veszed fel a telefont? - kérdezte Haruto az ajtó előtt, kezében kajával.

- Szia Rona. - A szemeim kitágultak, mikor megláttam Minjit is...

- Mit kerestek itt? - kérdeztem idegesen. Bajba kerülök, ha rájönnek, hogy itt van nálam Sunghoon.

- Rosszul éreztük magunkat, amiért ma otthagytunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy hozunk egy kis kaját. - mondta Minji, miközben Haruto belépett a házba az engedélyem nélkül, Minji pedig Harutot követte.

Ahh, nekem végem.

Mindketten megálltak, mikor meglátták Sunghoont, aki a tésztát ette, amit magunknak főztem. Haruto ajkaiba harapott, miközben ökölbe szorította a kezét, Minji pedig dühösnek és irritáltnak tűnt.

- Mit keresek itt? - kérdezte Haruto ridegen, de Sunghoon csak folytatta az evést.

- Elhagyta a kulcsát, ezért megengedtem, hogy itt maradjon egy ideig - szakítottam félbe és kivettem Haruto kezéből az ételt, amit az azt asztalra tettem. - Együnk - mondtam nekik és a kezemmel intettem Minjinek, hogy üljön mellém, de ő hirtelen Sunghoon felé ment és mellé ült le.

Kim Rona, tartsd kordában magad.

Harutora néztem, aki egyre dühösebb lett, szóval gyorsan megfogtam a kezét és magam mellé ültettem.

- Ez nem kényelmes - mondta.

- Mit akarsz enni? Odaadom neked - mondtam Harutonak, ezzel témát váltva még mielőtt valami rossz történne megint Haruto és Sunghoon között.

- ch ch ch, nézzetek rá - kuncogott Minji. - Úgy viselkedsz, mint egy baba, mikor a barátnőddel vagy, huh? - folytatta, mire Haruto automatikusan rámosolygott. Rápillantottam Sunghoonra, de ő csak a tv-t bámultam, minket ignorálva.

- Nem vagyok a barátnője - mondtam, de Minji kinevetett.

- De az vagy - jött hozzám közelebb Haruto de én gyorsan mellkason ütöttem, ő pedig fájdalmában felnyögött.

- Hagyd abba - mondtam és folytattam az evést.

- De én komolyan gondoltam veled kapcsolatban - folytatta Haruto és rámvigyorgott.

- Ezt te főzted? - kérdezte Minji a tésztára mutogatva. Válaszul bólintottam egyet.

- Kéred? Felszolgálom neked - álltam fel a helyemről, hogy a konyhába menjek.

Felszolgáltam nekik a tésztát, amit főztem és együtt megettük. Sunghoonra pillantottam megint, de továbbra is olyan volt, mint egy szobor. Minden egyes mozzanatát figyeltem. Úgy evett és ivott, mint egy robot.

Furán viselkedik.

Mármint, eljött hozzám vizes pulcsiban, mondott valami furcsát és megölet, most pedig, mint egy szobor.

Mikor a tekintetünk találkozott, hirtelen fuldokolni kezdtem az ételtől, így Haruto gyorsan adott egy kis vizet. Addig ittam, míg jobban nem lettem.

- Lassan egyél - ütögette Haruto a hátam.

- Sunghoon. Nem is tudtam, hogy szereted az ilyen kaját - beszélt Minji Sunghoonhoz.

Most a tésztámra gondol?

- Rossz? - kérdeztem, mire ő kuncogni kezdett.

- Nem, nagyon finom. Ismerem Sunghoont már egy ideje. Nem szerette az ilyen kaját - mondta Minji.

- Honnan tudod? - kérdezte Haruto kíváncsian.

- Gyakran járt át hozzám és mindig azt mondta, hogy nem szereti a tésztát. A kedvence a zabkása. Fura, ugye? - kérdezte tőlünk. Láttam, hogy Sunghoon megpróbáltam félbeszakítani, de végül csak ignorálta.

Zabkása? Azt hittem, hogy utálja a zabkását.

- Mindig zabkását készítettem neki, amikor beteg lett és azóta imádja a zabkásámat és gyakran kérte, hogy készítsek neki. Az én zabkásám a legjobb kaja a világon. Igazam van, Sunghoon? - ment közelebb Sunghoonhoz.

Sunghoon hazudott nekem.

Ez mind Minji miatt van.

Sunghoonra néztem, de gyorsan el is néztem, amint a tekintetünk találkozott.

- Azt hittem, hogy nem szereted a zabkását - mondtam neki lassan.

- Ezt csak félreé...

- Számára az én zabkásám a legjobb. Ezért nem eszi meg más zabkásáját - szakította félbe Minji Sunghoont és megcsípte az arcát.

- Áh... oké...