Csodálatos szombat este volt, minden készen állt az újévi ünnepsége és a testvérpár hamarosan betölti a 15. életévét.
- 엄마, 뭐 (Anya, Apa) baj lenne ha Jungkookkal a ház másik felén néznénk meg az ünnepet? - fordult Jimin a szüleihez.
- Nem baj kincsem, menjetek csak - terelte át őket az anyjuk a ház másik felére.
- Gyere - ragadta Jimin karon Jungkookot. Az idősebb fiú megszeppenve követte öccsét, amint odaértek egyből faggatni kezdte.
- Miért jöttünk el anyáéktól? - nézett Jungkook érdeklődve testvérére.
- El szeretnék mondani neked valamit de félek - Jimin-t teljesen körülveszi a félelem és ez feltűnik Jungkooknak is is aki nyugtatás képpen magához öleli őt. 5 másodperc volt hátra újévig, Jimin hátrébb húzódott és bátyja nézett.
- Csak ne húzódj el, rendben? - Jungkook nem értette mire céloz a öccse. Jimin kezeit az idősebb nyaka köré tette, Jungkook kezei automatikusan a fiú dereka köré fonódott.
- Ezt nem szabadna - suttogta az idősebb.
- Tudom, de már nagyon akarom - Jimin közelíteni kezdtett és várta a megfelelő pillanatot.
5...
4...
3...
2...
1...
Az ifjú testvérpár egy csókban forrt össze, viszont egy dolgot nem vettek észre.
Az apjuk ott volt az ajtóban.
És végignézett mindent.
