A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

62. Teadélután hármasban

A roxmortsi hétvége után minden elkezdett visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Vagyis... majdnem minden.

Az első tanítási nap reggelén egy hirdetményt találtunk a fali hirdetőtáblán, ami eltakart minden mást. Először csak összenéztünk a lányokkal.

- Szerintetek Umbridge megtudta mi volt a hétvégi programunk? - kérdezte Alicia. Mély levegőt vettem, Angelina meg már rángatott volna tovább minket. Elég éhesnek tűnt, és őszintén szólva én sem voltam túlságosan felháborodva.

- Hihetetlen ez a nőszemély - csóváltam a fejem, helytelenítve a rendeletet. - De őszintén, ez változtat valamin? Az órái így is felérnek egy örökkévalósággal a pokolban. Én meg teszek a szabályaira, azt csinálom, amihez kedvem van.

Még én is meglepődtem saját közömbösségemen, nemcsak a lányok.

- Nahát, meglátszik, hogy George és te egy pár vagytok - Alicia cukkolni próbált, mire én kinyújtottam a nyelvem. Angie már fordult volna el a táblától, mikor kikerekedtek a szemei, és átfutotta újra a teljes szöveget.

- ... társaság, csapat... három vagy több fő... El kell mennem... megkeresnem... McGalagony... ez nem lehet igaz... - Alig értettük mit mond a lány, de ő már magánkívül volt, és a kijárat felé támolygott. Alig bírtam visszafogni a nevetésem.

- Szerintem el is felejtette, hogy mi is itt vagyunk - kuncogott szobatársam, és hitetlenkedve ingatta a fejét. - Te értetted mit mondott?

- Egy szavát se - prüszköltem. - Mehetünk?

- Naná! - belekaroltam a szőke lányba, és együtt indultunk meg a Nagyterem felé.

A reakciók mások és mások voltak mindenkitől, bár az biztos, hogy utoljára talán akkor érzékeltem ekkora susmorgást, mikor tavaly megláttak a Weasley ikrekkel reggelizni Vitrol lejárató cikke után.

Több szem rám is szegeződött, mintha azt gyanították volna, én tettem valamit, ami felpiszkálta a főinspektort - holott semmi ilyesmiről nem volt szó. Na jó... nemcsak én csináltam ilyet a hétvégén, maradjunk ennyiben. De csak azért, nehogy rám szakadjon a mennyezet.

Felmértem a terepet, és leültem az asztalhoz. Lee már ott volt, Angie sehol, az ikrek pedig akkor futottak be, amikor - mint reggeli legelső tevékenység - kitöltöttem a kávémat. Őszintén, nem tudtam eldönteni, hogy a rendeleten vagy azon vannak felháborodva, hogy a pergamen eltakarta a hirdetésüket.

Harry érkezése vonta magára a társaságunk figyelmét legközelebb, illetve Noah torokköszörülése.

Úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit, amíg Harry oda nem fordult felé.

- Ha te is azért jöttél, csináljuk.

- Elment az eszed? - kérdezte halkan Hermione tőle. - Nagyon gyanúsan viselkedtek! Umbridge szimatot is kaphat... - sápítozott.

- Én csak a barátosnémhez jöttem - vont vállat, és leült mellém. Én nem szóltam semmit, George viszont erőteljesen megköszörülte a torkát. - Mi van? Nem azt mondtam, hogy a barátnőmhöz, bár azt is mondhattam volna, hogy a lánybarátomhoz.

Noah rezzenéstelenül elvette az ennivalót, hozzá pedig csatlakozott Ned is.

- Persze, gyertek csak! - tárta szét a karját Fred.

- Nincs elég hely a saját asztalotoknál? - kérdezte George is. A fiúk csak vállat vontak, mert tele volt a szájuk kiflivel. Ekkor Eric is odaért hozzánk, aki szintén helyet foglalt, így Ned és ő fogtak közre.