ATTRACTION

4. Belecsalt a csapdájába

Meglehetősen rövid, testhez simuló ruhát öltök magamra a bulihoz. Mielőtt kitenném a lábam otthonról alaposan felmérem külsőmet a tükörben. Vörös színű, kihívó öltözékem csak úgy ordítja rólam, hogy kész vagyok egy újabb hiba elkövetésére, még ha nem is ez a cél. Szimplán csak szeretek ilyesmiben flangálni, mikor az éjszakába készülök. Jól érzem magam benne és a pasik nyálcsorgatása is kifejezetten melengeti rideg lelkemet.

- Hrrrr - játszom a vadmacskát tükörképemmel, majd egy kölcsönös kacsintás után elindulok.

Eltökélten billegek magassarkúmon a lift felé, majd a járda mellett várakozó taximhoz, amit már korábban iderendeltem. A sofőr feltűnően sokszor les rám a középső visszapillantóból az út alatt. Mivel magabiztosnak érzem magam ebben a göncben, elkönyvelem fejben, hogy szemrevalónak tart. Nem hosszú utat teszünk meg, legfeljebb tíz percünkbe kerül. Minél közelebb érünk, annál jobban kezd úrrá lenni rajtam az izgalom. Végre a barátaimmal lehetek több, mint egy hónap után és lazíthatunk egyet.
Az említett majmok már ott várnak rám a bejutni vágyó sor mellett. Amint megáll alattam az autó, olyan gyorsam adom oda a pénzt, hogy majdnem kicsúszik a pasi kezéből. Mire utána kap én már az aszfaltra érkezem és egy légies "Bocsi" után rávágom az ajtót olyan finoman és nőiesen.
Odatipegek a srácokhoz. Ty boldogan keblére ölel, majd Jay átfogja a vállam és így indulunk meg befele. Fittyet hányva a tömegre sétálunk el mellettük egyenesen a biztonsági őrhöz, aki mélyet hajol főnököm előtt. Jay régi ismerősként üdvözli, azután beenged minket.

- Érezzék jól magukat! - adja át jó kívánságát a számomra ismeretlen.

- Köszönjük - enged el egy félmosolyt viszonzásul.

- Gyakran jársz ide? - sutyorgom fülébe, mert érdekel a kapcsolatuk.

- Nem mondanám. A tulaj fia az ügyfelünk. - válaszolja.

- Aha.

Egy újabb idegen az ajtótól kísér minket az emeleten helyt kapott V.I.P. részleghez, hogy elszeparálódjunk a tomboló tömegtől. Odafent külön bár és kényelmes kanapék várnak ránk. Be is vetődünk az egyikbe. Fenekem alig éri a ülőalkalmatosságot egy pincér máris ott terem, hogy felvegye rendelésünket. Jay először engem kérdez meg, majd Tyt és végül magának is kér inni. Ma nincs kedvem valaki más lakásán ébredni, ezért jobbnak látom, ha tömény helyett inkább koktélozok.

Röpke idő alatt kihozzák italainkat, amikkel első dolgunk koccintani.

- Nagyon boldog vagyok, hogy végre itt vagy! - emeli poharát Toyun rám nézve.

- Ezt a párodnak köszönd, ő tette lehetővé! – mosolygok, akaratlanul is magasztalva főnökömet.

- Én nem csináltam semmit! - tiltakozik Jay rögvest - A te érdemed! A tehetségednek és a kemény munkádnak köszönheted, hogy itt vagy.

Szemünk összetalálkozik. Neki és nekem nagyon különleges a kapcsolatunk, amire nincs is megfelelő szó. Kölcsönös tiszteletet és szeretet az alapja.
Most tagadja, de egy szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ő miatta lehetek itt. Mert lát bennem valamit, akárcsak a zenémben. Valamit, amit talán senki más nem látna meg. Rengeteg pénzt, valamint hitet fektetett belém, amihez méltó akarok lenni, ezért is dolgozom ennyire keményen.

- Na de most hagyjuk a munkát! Igyunk! - szinte kurjantja, majd vígan összeütköztetjük poharainkat.

- Egészség! - mondja Ty.

- Egészség! - csatlakozok hozzá.

Ők garatra borítják veszedelmesnek kinéző rövideiket, míg én lassan kortyolgatom saját finomságom. Titkon remélem, hogy legjobb barátom keményen illuminált állapotba kerül az este folyamán, mert olyankor nagyon vicces.