ATTRACTION

5. Nem figyelmeztettelek.

Mint aki rémálomból ébred, olyan lendülettel ülök fel ágyamon, annak ellenére nem emlékszem, hogy álmodtam e volna valamit.

- Jól vagy? - érkezik balomról egy rekedt hang.

Körülbelül tíz másodpercig nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget, mert miért is ne beszélhetne hozzám valaki. Aztán elkúszik tudatomig, hogy egyébként én otthon vagyok. Az új lakásomban, ahol rajtam kívül nem él senki. Ezért villám sebességgel csapom fejemet a hang irányba.

- Áhhhhh! - síkitok fel, mikor realizálom, hogy Jiyong mellettem henyél. Ijedtemben olyat ugrok, hogy egy szempillatás alatt a földön kötök ki. Beütöm a fenekem, ezért a fájdalomtól elterülök a padlón teljesen megsemmisülve. - Aú! - adok hangot szerencsétlenségemnek, közben még a fejem is koppan a burkolaton.

Nevetése bejárja a szobámat. Vidámsága visszapattan a falakról eltalálva engem, tovább úsztatva bénaságom medencéjében. Lecsukom a szemeimet azt mantrázva, hogy ez csak is egy rossz álom lehet. Igen, biztos még mindig nyugodtan fekszem az ágyamban és hamarosan felébredek! Ha mégsem, hát akkor bevágom a tetszhalottat és miután elmegy, elköltözök Mexikóba. Terv!

- Ismétlem, jól vagy? - érdeklődésére, szétugranak szemhéjaim. Előbbi jó kedve kihallatszik tónusából.

Basszus, mennyit tudok spanyolul?!

Mocorogni kezd matracomon, ami felülésre késztet, meglessem nem e közeledik hozzám. Az akciót végre hajtom, majd felmérem hogy valójában csak ő is felült és engem bámul.

- Megütötted magad? - kérdezi mosolyogva. Incselkedő arckifejezése már most bosszant, csillogó barna szemei meg elgyengítenek. Minden reggel ilyen fényesek?

- Hola! - préselem ki magamból az egyetlen eszembe jutó spanyol szót. Ez elég ahhoz, hogy munkát találjak ott?

- Micsoda? - rándul értelmetlenbe, miközben lerí róla közel áll egy újabb hahotázáshoz.

- Mit csinálsz az ágyamban? - lépek át minden megválaszolatlan dolgon.

- Szerinted? - húzza fel bal szemöldökét méregetve. Arra utal összegyűrtük a lepedőt.

- Nem! - jelentem ki gyorsan, mert ha mégis igen, akkor sem!

- Miért nem? - hökken meg. - Oh ember, egy darab húsnak érzem magam, akit kihasználtak! - sóhajt drámaian nagyot.

- Mi a fene? - pillázok nagyokat, de játszott csalódottságától elkap a nevetés.

Amint rázendítek csatlakozik hozzám, ezzel kiesik a kemény maffiózó szerepből.

Megrázom kobakom, majd álmos arcomra simítok.

- Szóval, mi történt tegnap? Biztos vagyok benne, hogy mi este nem.. - bújok elő tenyerem rejtekéből.

- Mit nem? - csüccsen ajka szélére tipikus piszkálódó görbülete.

- Tudod! - biccentek felé.

- Hogy lehetsz benne biztos? - keveredik elő fogsora.

- Csak tudom. - közlöm egyszerűen. Mégsem mondhatom, hogy arra azért emlékeznék.

- Pedig nem sokon múlt.

Nem ér sokként a hír, tekintve hogy annyit ittam, mint egy meglett férfi és bevallom olyankor kiszámíthatatlan vagyok.

- És nem is rajtad - teszi hozzá arcátlanul.

- Ezt hogy érted? - zavarodok össze.

- Te nagyon is akartad, hogy legyen valami.