Az élet rövid hogy megosszam mással.
De neked a lelkem is kitártam.
Mik voltunk és mik vagyunk most.
Csupán 2 idegen a nagy világban.
És az a 2 lélek akik régen kötődtek.
Már csak 2 idegen összeszövődve.
A szemek mikben régen bámultál.
Már csak halálát kívánják.
Ezek vagyunk mi egymásnak teremtve
Amíg a hálál el nem választ, szólt a mese.
De nekünk ennyi volt a köd szétfoszlott, nincs több ereje.
Nincs itt már semmi érdekes csupán 2 lélek hűlt helye.
És igen talán nincs mit szépíteni.
De láttalak már összetörni.
A száj beszél a szívnek fáj.
Oh mond hová tűntél már?
Az élet nehéz főleg ha nem is élsz.
Mégis itt vagyok de csak lebegek de ezt mond miért?
Amikor veled voltam fájt.
Amikor nélküled megjobban fájt.
Erre nincsen gyógyír de mégis.
Most végre érzem a reményt is.
És most megint itt vagyunk
Beszélünk de csupán idegenek vagyunk.
És az a 2 lélek ki egyszer elvált
Talán újra visszatalál.
De csak az egyikben van remény
A másik meg csak él.
Él a fiú a lány nélkül
Miközben a lány belül elhült.
Az a kicsi boldog lány
Ó mivé lettél már.
Elment amikor a fiú itthagyta
Elment mikor a legmélyebb ponton itt hagyta.
És a fiú, mit sem sejt
Csupán csak egy lány kit régen megismert.
Ott a remény de csupán csak egyikükben
Mit lehetne tenni hogy olyan legyen mint a kezdetekben.
És a lány a kádban fekszik
Vére szét terül mint a többi.
És az a kicsi összetört szív mit egyszer odaadott valakinek
Többé már nem dobog soha senkinek.
