Segítségből Szerelem

Meglepetés

Reggel én kelltem először aminek az lett a következménye hogy nem tudok mit kezdeni magammal. Keltsem fel vagy hadjam pihenni? Áh nem érdekel én unatkozom. Unatkozzon velem. Felé mászva leptem el puszikkal az arcát.

-Koo-chaaan– hisztizett– had aludjaaak.

-Unatkozoom– száltam be a hisztibe– ne lustálkodj mááár. 

Eszembe jutott egy nagyon aljas ötlet és úgy döntöttem véghez is viszem. Ráültem a férfiasságara és gyengéden mozgatni kezdte a csípőm mire ő olyan hirtelen ült fel hogy összefejeltünk, mindketten a fájó ponthoz kaptunk.

-Jól vagy?– kérdeztem elsőnek.

-Aha, te?

-Én is.

-Koo-chan, mért csináltad ezt?

-Én öhm...– kezdtem elvörösödni.

-Ugy tudod hogy most felizgattál?– hajolt felém egy perverz mosollyal– és ahogy láttom rád is hatással volt– célzott arra hogy én is kemény vagyok.

Kezeimet bevezetem a pólója alá végig járva vele izmos felsőtestét. Közelebb hajolva kezdett el szenvedéjesen csókolni.

-Nem... nem fogok tudni elállni– nézett a szemembe.

-Akkor ne tedd...– néztem a vággyal teli szemeibe.

Ledobta a pólóját és már épp az enyém után nyúlt amikor hirtelen kinyilt az ajtó. Mindketten az ajtó felé néztünk, egy nő állt ott akit eddig még sose láttam. Elég magas, barna haja kontyba köztve, elegáns ruhát hord. Tipikus üzet asszonynak néz ki. Az arcom egyre vörösebb. Én épp azt akartam csinálni Tooruval és valaki ránk nyit.

-Anya?!– kérdi ijedten a fiúm.

Várjunk... RÁNK NYITOTT TOORU ANYJA?! Istenem ez annyira kínos. De mi lesz vele? Ha még nem mondta el a szüleinek akor ők így tudják meg hogy ő bi.

-Mit keresel itt? Nem úgy volt hogy jövőheten jössztök?

-Jövő héten rengeteg dolgunk van így úgy gondoltunk meglepünk és átteszük erre a hétre, de úgy látszik te nagyobb meglepetést okoztál– arca végig tárgyilagos, nem látszik rajta semmi érzelem ami mégjobban megijeszt– most pedig Oikawa Tooru szépen kijössz és mindent elmagyarázol és a fiú nem mozdul amig nem végzünk.

-I-igenis asszonyom– vágtam rá kicsit megijedve.

-Ne haragudj, hamar visszajövök– adott egy puszit– és emlékszel hogy megigértem, melletted maradok és megvédelek.

Elindult kifele az anyja után. Ezt elcsesztem. Az én hibám. Nem kellett volna azt tennem. Egy idiota vagyok. Egyre több idő telik el és még mindig semmi. Próbáltam hallgatózni de nem hallom őket, az ugye jó? Akor nem veszekednek... asszem. Hirtelen nyilik az ajtó és mivel nem tudok időben reagálni fejbe csap.

-Ko, jól vagy?– rohan hozzám Tooru– úgy sajnálom.

-Idiota– dörzsölgetem a halánkékom ahol eltalált az ajtó– inkább mond már hogy mi történt! Halálra aggodom magam már több mint háromnegyed órája.

-Hmm Ko-chan aggódtál értem?- hajol olyan közel hogy szinte már össze ér az orrunk.

-Barom, csak azt hallod meg amit akarsz?– kérdeztem mérgesen.

-Lehet– hajolt le a nyakamhoz és csókolgatni kezdte majd néhol megszívni.

-To...Tooruh– sóhajtottam– ne most ah...

Elhajolt és a szemembe nézve kezdte simogatni a hajam. A szemében szomorúság csillant. Ez semmi jót nem jelent.

-Tooru légyszi mondj valamit, megijesztesz...- néztem rá aggodva.

-A szüleim meg akarnak ismerni...– mondta úgy mintha ez már a vége lenne.

-De az jó nem? Akkor nem tesznek ki vagy ilyesmi, ugye?

-Nem érted eddig akárhányszor volt barátnőm mindig "megakarták ismerni" és ha nem tetszett nekik akor szakítanunk kellett... eddig senki se felelt meg nekik...

Na ez már baj. Ha nem tetszek nekik kidobnak? Nem lehetek együtt vele többet? Nem akarok szakítani mit tegyek?!