Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

2. rész A harc

Vasárnap reggel van. Riko már szereli a tankot, Takako hozza az ételt, Suzume pakolja a töltényeket, Riku a rádiót állítgatja, én meg a stratégiai megbeszelésen voltam.

-Mi lesz a terv, parancsnok?-kérdezte Nao.

-Az, hogy az alparancsnok, aki a zászlós lesz, 16 tankkal elmegy, és eltereli a figyelmet, miközben én három Turánnal odasunnyogok a zászlós mögé, és kilövöm. OK?-kérdezte Alice.

-Igen, az. De miért én leszek a zászlós?-kérdeztem.

-A középsulis évem alatt a Saunders miattam bukta el a harmadik helyet, mert becsődölt az akció, és én voltam a zászlós-mondta Alice.

Ekkor elindultunk a tankok felé. Én odafutottam a többiekhez a zászlóval, amit nemrég kaptam.

-Mi leszünk a zászlósok!-jelentettem ki.

-Miért?-kérdi Riku.

-Alice tervének ez is a része. Majd elmagyarázom-mondtam.

OK. Induljunk-mondta Takako, és beugrottam a Tasba.

Mikor kikötöttünk, észrevettem, hogy két hajó áll melletünk. És ekkor észrevettem egy Ha-gót.

-Nao, asszem itt van az unokatesód itt van-szóltam neki.

-Jajj, ne!-mondta Nao.

-Mi van? Utál téged?-kérdeztem.

-Nem, jóban vagyunk. Csak az a baj, hogy az Oarai-Chihatan kombó ellen játszunk! Láttam legurulni a Csi-nut-mondta Nao.

-Akkor jön Miho?-kérdezte Alice.

-Valószínűleg. Miért?-kérdeztem én.

-Finoman szólva "rivalizálunk"-mondta Alice.

Fél óra múlva már a csatatéren vagyunk, mire Alice megszólal:-A pályát folyó veszi körül. A sebesség előnye nálunk van, így a terv még egyszerűbb lesz. Az alparancsnok csapata ráront a főcsapatra, miközben mi négyen átgázolunk a folyón, bebújunk a bokrokba, az alparancsnok idehozza a csapatokat, hirtelen kerülővel az ellenség háta mögött leszek, és ezzel a löveggel hátbalőjjük a Panzer IV-t. És győzünk. Akkor gyerünk?

-Hajrá!-mondta mindenki.

De még volt egy kitérőm. Ha már úgy adta, elmegyek Yuukihoz. Van három órám a meccs előtt, így elindultam.

Ekkor egy fagyizóban megpillantottam őt, és öt másik gyereket. Így hát bementem Yuukihoz. 

-Yuuki!-mondtam.

-Ayu?!-nézett rám Yuuki.

-Szia!-mondtam neki.

-Szia! A meccsre jöttél?-kérdezte Yuuki.

-Nem igazán. Inkább a meccsen játszom-mondtam neki, mire ő elképedt.

-Micsoda? Azt hittem, hogy a sulid nem tart sensha-dot-mondta Yuuki.

-Igaz is, csak átalakult egy olyan sulivá, aminél kötelező a sensha-do-mondtam.

-Fura. Ja, és bemutatom a barátaimat. Ő itt Azusa, a parancsnok, aztán ott van Ayumi, (a véletlen műve, hogy ugyanaz a nevük) az erősebb löveg lövésze, a másik löveg lövésze pedig Aya, aztán Karina, a sofőr, és persze a szűkszavú töltő, Saki. Mi vagyunk a nyuszik-mutatta be a csapatát Yuuki.

-Szia Ayu-mondta a csapat.

-Kérsz egy fagyit? Állom-mondta Yuuki.

-Igen! Köszi!-mondtam.